A tartalomból:
Kaiser László: Tűz van, mami! (próza)

Olyan fojtogató, feszült volt minden. Csak a rengeteg kis mackó nyugtatta meg igazán Lacikát. Legalábbis egy ideig. Mert mindig eljött az az óra, amikor az édesanyja nagy zsákba tette a macikat, aztán Lacikával vagy nővérével, vagy éppen egyedül elvitte az állatokat. Nem kellett sokat utazni, csupán egy megállót a trolival, furcsa volt, hogy az utcát így is meg úgy is emlegették a felnőttek, olykor Rudas László utcának, de legtöbbször Podmaniczky utcának. Itt vették át a fahánccsal kitömött medvéket. Lacika édesanyja a válás után otthon akart maradni gyermekeivel, bedolgozást vállalt, ezzel a furcsa szóval emlegette a mackókészítést mindenkinek.

- 2014. május 04. (vasárnap) 12:00
14 művész költözött be

Összesen 14 művész vehette át Halász János kultúráért felelős államtitkártól április 1-jén a sikeresen pályázó művészek közül a Szentendrei Régi Művésztelep alkotóházainak kulcsait. A nagybányai festőiskola hagyományait ápoló telepen kedvezményesen vehetik birtokukba a termeket, egy-egy művüket pedig a MANK számára ajánlják fel, amely azokat időről-időre közgyűjteményeknek adja kölcsönbe. (A Kultúra.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. április 02. (szerda) 06:46
Don Quixote és Sancho Panza

Most már csak az a kérdés, hogy ki Don Quixote és ki Sancho Panza. – Szatmári Áron kritikája a Pannon Filharmonikusok május 15-i Don Quixote & Gordonkacímű koncertjéről. (A Jelenkor folyóirat cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. május 22. (csütörtök) 06:29
Bíró József: Terc

Bíró József: Terc

- 2013. május 18. (szombat) 09:00
Turányi Tamás: A macska

A macska

Sokáig nem éreztem szükségét, hogy kilépjek a kovácsoltvas kapun. A „birtok” kimeríthetetlennek tűnt. Ha friss vakondtúrást találtam, elég volt csak lehasalni a fűbe, és várni. Előbb-utóbb megmozdult a kupac csúcsa, és akkor az ember a tenyerével egyszerűen kifordította a bársonybundás, kapálózó kis fúrógépet. Utána rögtön el is engedtem, mert megunhatatlanul szórakoztató volt, ahogy egy gyorsúszó mozgásával hadarja vissza magát a föld alá. Nagyapa ezt is ostoba játéknak tartotta, a vakond kártevő, ha már megfogtam, akkor miért nem... Úgyhogy leginkább szieszta idején lestem a vakondot.

- 2013. január 27. (vasárnap) 14:00
Jenei Gyula: Hosszúgatya

Hosszúgatya

az iskolában, ahová járni fogok, a fűtő bajszos, 
öreg bácsi lesz. micisapkában, kék kötényben 
látjuk mindig. az órákra is bejön. nem kopog, 
csak benyit, teszi a dolgát, a vödörből szenet 
lapátol a vaskályhába, aminek ajtaján néha kijön 
a füst, néha a széngáz is. akkor a tanító néni 
azt mondja majd valamelyik fiúnak: nyisd ki 
az ablakot. és olyankor fázni fogunk, de ha 
kiszellőzik a terem, hamar bemelegít a védő-
ráccsal körülvett hatalmas kályha, s izzadunk 
az osztályban. akkor még nem lesz váltó-
cipődivat (a padló olajos), és mi fiúk, többen is
vadászbakancsban járunk. a vadászbakancs

- 2013. július 21. (vasárnap) 09:00
Vitézzé válni nagyon nehéz

A János vitéz elbeszélő költemény. Nem dráma. Sok benne a leírás és a narráció, kevés a jól felépített drámai helyzet, amiből kiderülhet a szereplők jelleme és motivációja. Ennek ellenére Vidnyánszky Attila Petőfi Sándor eredeti művét használta a Nemzeti Színház előadásában, amely sok rendezői és dramaturgiai problémát felvet ugyan, de kevés az előadás rájuk adott válasza. (A Kortárs folyóirat cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. március 19. (szerda) 17:00
Debreczeny György: Erkélyjelen

nem maradt más
csak a korlát
csak a tartószerkezete
itt zajlik majd az erkélyjelenet

kérdezem én vagyok-e
kérdezem ő lehet-e
kérdezem rom-e
ó Júlia

 

Fotó: Klebelsbelg kastély belső

(Debreczeny György felvétele)

- 2014. október 12. (vasárnap) 06:17
Folyóiratokról Hajdúböszörményben

„A magyar kultúrának az ország minden területén jelen kell lennie, akár kisebb múzeum, vagy tájház formájában” – mondta el Halász János kulturális államtitkár a Kárpát-medencei irodalmi folyóiratok nemzetközi találkozójának május 29-ei megnyitóján, Hajdúböszörményben. (A Kultúra.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. május 30. (péntek) 05:57
"Summáját írom én..."

"Summáját írom én..."

Bár nem fogott fegyvert és nem öntött forró szurkot a török nyakába, nevezetes személy az 1552-es egri ostrom emlékezetében. A 16. század derekán nem is sejthette, hogy majd könyvlapokon és a filmvásznon elevenedik újra. „Summáját írom én Eger várának” – énekelte a mindenki által ismert dallamot a 458 éve elhunyt Tinódi Lantos Sebestyén.

www.kultura.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. január 31. (péntek) 09:00
A csillárról is, profán-mód (A Hadik Irodalmi Szalon évadnyitó estje)

A csillárról is, profán-mód (A Hadik Irodalmi Szalon évadnyitó estje)

Immáron negyedik évadát kezdi meg a nagy népszerűségnek örvendő Hadik Irodalmi Szalon, amit a gazdag irodalmi múltra visszatekintő, 2010-ben felújított Hadik Kávéházban minden hónap harmadik szerdáján rendeznek meg. A 2014-es év első estje igazi szenzációt ígért: korunk koszorús költője, a magyar nyelv megújítójaként emlegetett Erdős Virág, a képzőművész és énekes Rutkai Bori, illetve a Kistehén Tánczenekar frontembereként ismert Kollár-Klemencz László beszélgetett az est szervezőjével és házigazdájával, Juhász Annával. Az alkalom stílusosan a Profán Zsoltár alcímet kapta, mely utalás Erdős Virág egyik versére, amit Rutkai Bori festményéhez írt. Az estet csendestársként Bonta Gaspar dizájner felügyelte.

www.kortarsonline.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. január 30. (csütörtök) 13:00
Irodalmi kvaterka zsíros kenyérrel

Irodalmi kvaterka zsíros kenyérrel

Az Irodalmi Jelen folyóiratestjén Mányoki Endre Böszörményi Zoltán főszerkesztő nevében is üdvözölte a jelenlévőket, és mindjárt kedvet csinált a februári lapszámhoz. A hónap anyagai között kiemelt helyet kaptak a 80. születésnapját ünneplő Kabdebó Tamás tiszteletére és köszöntésére született írások, így Böszörményi Zoltán verse, valamint Sárközi Mátyás, Makkai Ádám, Gömöri György, Mányoki Endre és Boldog Zoltán írásai. Mányoki egy kis irodalomtörténeti összefoglalót is rögtönzött, miért kiemelkedő Kabdebó Tamás munkássága a magyar irodalom nyugati emigrációban születő és tovább élő hagyománya szempontjából, melynek Kabdebó meghatározó alakja.

irodalmijelen.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. február 07. (péntek) 19:00
Piro M. Péter: A létező szocializmus

A létező szocializmus

Ült a kocsmában - 2011-ben – és szemlélődött. A retró filing megragadta figyelmét és mosolyt csalt az arcára.
A kerthelyiségben az asztal betonból volt, ami egy téves elképzelésre alapozott, mármint hogy a beton örök. Hát nem. Betonkorrózió. Új fogalom, valahol a nyolcvanas években honosodott meg. A vasbeton mégiscsak porlad és rozsdásodik, nincs 150 éve, ahogy az Yblön tanulta, aki oda járt. Persze, amikor kiöntötték ezt az asztalt, kéznél volt a beton, mert akkor építették a HÉV-et, a szocializmust, meg ezt a kocsmát. Hehe. Beton is volt a közelben, meg van is. Meg volt rum, meg sör is. Így ment ez.

- 2013. április 22. (hétfő) 14:00
Étterem helyett menza – Mit veszíthetünk az irodalomtankönyvekkel?

Étterem helyett menza – Mit veszíthetünk az irodalomtankönyvekkel?

Ha túl nagy a választék, zavart okozhat. A célszerűség és a fegyelem miatt érdemes tehát a választás lehetőségét minimálisra csökkenteni. De mi történik egy étteremmel, ahol csak két menü van? A vendégek átmennek egy olyan helyre, ahol több a választási lehetőség, és még étlapot is lehet kérni. Az emberek ugyanis a célszerűség mellett az egyéni ízlést fontosabbnak tartják az élet minden területén. Így van ez az irodalomtankönyveknél is. Pontosabban: így volt ez az irodalomtankönyveknél is, hiszen 2013 végén döntés született arról, hogy a most piacon lévő tankönyvcsaládok helyett tantervenként mindössze két állami tankönyv lesz a jövőben. Ennek apropóján érdemes áttekintenünk, mit veszíthetünk eddigi irodalomtankönyveinkkel. Vajon melyik nem kerülhet többé forgalomba annak ellenére, hogy megfelel az új Nemzeti alaptantervnek?

irodalmijelen.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. február 11. (kedd) 18:00
KÉNYELMETLEN DUETTEK

A Dardenne-fivérek az utóbbi években két Arany Pálmát és számos más díjat cipeltek haza a Cannes-i fesztiválról – túlnyerték magukat, és talán ezért lehet, hogy a legjobb munkáik közé sorolható, perfektre csiszolt idei darabjukat említés nélkül hagyta a zsűri. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. (A Revizor-a kritikai portál cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. június 01. (vasárnap) 06:03

Kapcsolat: szerkesztoseg@folyo-irat.hu

A gyilkos, az áldozat és a detektív

A gyilkos, az áldozat és a detektív

A krimik a nagyító alatt címet viselő könyvtárlat után találkoztunk Bánki Évával és Józsa Imrével, akik szívesen beszéltek a nálunk kissé háttérbe szorított műfajról, és sok minden másról is. A kutató, szépíró és a színész az e heti Tandemben. (A nol.hu cikke) TOVÁBB>>>

Dmitry Glukhovsky: Az volt a célom, hogy kiakasszam őket

Dmitry Glukhovsky: Az volt a célom, hogy kiakasszam őket

Dmitry Glukhovsky: Az volt a célom, hogy kiakasszam őket

Dmitry Glukhovsky generációja egyik legnépszerűbb orosz írója, aki Metró 2033 című regényével hatalmas nemzetközi sikereket ért el, könyvét csak Oroszországban több százezer példányban adták el és videójáték is készült belőle. Új, magyarul olvasható Orosz népellenes mesék című könyvével a politikai szatíra világába kalandozik. - Szathmáry-Kellermann Viktória beszélgetett a szerzővel.

litera.hu cikke TOVÁBB >>>

A vers felépíti saját zenéjét

A vers felépíti saját zenéjét


Rájátszás sikerének köszönhetően nálunk is egyre hétköznapibb eset, ha dalra fakad egy költő, de azért mégis kevés főállású versfaragónak van saját garázs-rock bandája. Az meg még ritkább, hogy valakinek a dalát Bruce Springsteen is feldolgozza. Paul Muldoon azonban nem pusztán erről nevezetes, hanem T.S. Elliot-i bonyolultságú lírájáról, és tucatnyi irodalmi kitüntetéséről is. Valamint arról, hogy ő szerkeszti a The New Yorker költészeti rovatát. (A Könyves blog.hu cikke) TOVÁBB>>>

Önmagunk leleplezése és a traumák feldolgozása (Hevesi Judit és Fehér Renátó estje a Roham Bárban)

Önmagunk leleplezése és a traumák feldolgozása (Hevesi Judit és Fehér Renátó estje a Roham Bárban)

Önmagunk leleplezése és a traumák feldolgozása (Hevesi Judit és Fehér Renátó estje a Roham Bárban)

A Társadalom és költészet címmel rendezett esten Fehér Renátó és Hevesi Judit beszéltek költészetükről és a verseik politikai-társadalmi vonatkozásairól. Bárány Tibor moderátori kérdései nyomán kiderült, melyikük miért kezdett verseket írni, miért éli vajon ma virágkorát a költészet és milyen téma áll legközelebb a két költőhöz.

prae.hu cikke TOVÁBB >>>

Radnóti-díjas lett Heller Ágnes és Alföldi Róbert

Radnóti-díjas lett Heller Ágnes és Alföldi Róbert

Heller Ágnes filozófusnak és Alföldi Róbert Jászai Mari-díjas színésznek, rendezőnek is odaítélték az idei Radnóti Miklós antirasszista díjat. 

A Cultura.hu cikke TOVÁBB>>>

Blogsziget

Kontraszt

„Valami baj van a reménnyel.” - Clarissa Pinkola Estés  A pizzát otthoni körülmények között a lehető legmagasabb hőfokon, a sütő felső részében, majdnem hirtelen kell sütni. Ha dagasztod a tésztát, ha mirelit… tökmindegy. Ne legyen mirelit, ha nem muszáj. A kézzel készített ételben szeretet van. Álldogálok a sütő előtt, jön a meleg a lábamra, télen jó. Álldogálok, gondolkodom a pizzatésztán, hogy mennyire fontos a megfelelő vastagság, persze, nem a különböző nációk megítélése szerint, és ...

Tutyi
31 aug. 2014

Mellékvizek

Kategória: Tanulmányok

Párbeszéd a holtakkal

Kísérlet Paul Celan Halálfúga című versének szövegközeli olvasatára

 

 

Halálfúga

 

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged

iszunk csak iszunk csak

és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhajú Margit

ezt írja csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit

füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe

és rendeli tánczene szóljon

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni van ott hely

 

Mélyebbre kiáltja az ásót itt meg ott hadd szóljon a zene az ének

kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van

mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok a tánchoz

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit a kígyókkal játszik szakadatlan

 

Kiált lágyabban játszd a halált a némethoni mester

kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok

s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk a halál némethoni mester

és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak

a halál némethoni mester kék szeme van

elér a golyója talál sose téved

egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben

a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál némethoni mester

aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit1

 

Todesfuge


Schwarze Milch der Frühe wir trinken sie abends
wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts
wir trinken und trinken
wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
er schreibt es und tritt vor das Haus und es blitzen die Sterne er pfeift seine Rüden herbei
er pfeift seine Juden hervor läßt schaufeln ein Grab in der Erde
er befiehlt uns spielt auf nun zum Tanz

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich morgens und mittags wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
Dein aschenes Haar Sulamith wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng

Er ruft stecht tiefer ins Erdreich ihr einen ihr andern singet und spielt
er greift nach dem Eisen im Gurt er schwingts seine Augen sind blau
stecht tiefer die Spaten ihr einen ihr andern spielt weiter zum Tanz auf

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags und morgens wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith er spielt mit den Schlangen

Er ruft spielt süßer den Tod der Tod ist ein Meister aus Deutschland
er ruft streicht dunkler die Geigen dann steigt ihr als Rauch in die Luft
dann habt ihr ein Grab in den Wolken da liegt man nicht eng

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags der Tod ist ein Meister aus Deutschland
wir trinken dich abends und morgens wir trinken und trinken
der Tod ist ein Meister aus Deutschland sein Auge ist blau
er trifft dich mit bleierner Kugel er trifft dich genau
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
er hetzt seine Rüden auf uns er schenkt uns ein Grab in der Luft
er spielt mit den Schlangen und träumet der Tod ist ein Meister aus Deutschland

dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith

 

A Halálfúga kétségtelenül Paul Celan legismertebb versei közé tartozik. A szerző még aránylag korai költészetének része, mely nyíltan, deklaráltan kötődik a holokauszthoz. A vers értelmezése nem igényel különösebb felkészültséget, irodalomtudományi és irodalomtörténeti ismereteket, mindössze elég annyit tudni hozzá, hogy volt második világháború és azon belül volt egy, a zsidó nép elleni népirtási hullám, amelyet ma holocaustként ismerünk. A költeményben, mint arra Pető Zsolt2 tanulmánya is kitér, csak úgy, mint Celan némely más versében visszatérően, fúgaszerűen ismétlődnek az elementumok. A vers súlyát éppen a zenei megkomponáltság, a házban lakó férfi (nyilvánvalóan Hitler és a náci Németország szimbóluma), a saját sírjukat ásó zsidók, a vérebek, Margit és a bibliai referenciát hordozó Szulamit, az aranyhajú (árja?) Margit (feltehetőleg Goethe Faustjának nőalakja, tehát az idealizált germán / német nő motívuma) és a hamu-hajú zsidó nő, Szulamit (az Énekek énekének allegorikus nőalakja) motívumának váltogatása, variálása, ismétlése adja. Voltaképpen az egész versszöveg egy bizonyos részlet kombinatorikus újrarendezésén alapul, a szigorú zenei szerkesztettség pedig a befogadó számára főként hangos felolvasás, deklamálás esetén válhat világossá és átütővé. A vers persze nem csupán az ismétlődés, de a hangzás ritmusa szintjén is szisztematikus, ezt pedig még a magyar fordítás is képes visszaadni.

A Todesfuge szövege tehát egyszerre tekinthető valamilyen módon nyelvi és nem-nyelvi médiumnak, mivel a zenei szerkesztettség már nyelven kívüli tulajdonsága a szövegnek, annak tartalmát, üzenetét azonban mindenképpen maga is közvetíti, egy ritmikus, zenei minták szerint megszólaló szöveg pedig nyilvánvalóan többet hordoz, mintha csupán egyszerűen, a természetes nyelvhez közel álló módon megszólaló prózai szöveg volna. Hiszen közismert, hogy az olvasás bizonyos történeti korokban, egészen a nyomtatás elterjedéséig hangos olvasást jelentett, a vers kritériuma pedig az énekelhetőség, a zenei megkomponáltság volt. Míg nem létezett a nyomtatott szöveg médiuma, az irodalmi művek jelentős része elsősorban akusztikus médiumokon keresztül szólalt meg, melyekben olyan nem pusztán nyelvi elemek is jelentéshordozó erővel bírtak, mint a ritmus és a zene. Költészet és zene, különösen líra és vokális zene éppen ezért nem válnak el egymástól gyökeresen, hiszen közös történeti múltra tekintenek vissza.

Amennyiben a verset bizonyos zenei formák imitációja3 felől kísérjük meg értelmezni, úgy talán figyelmet érdemelhet az a filológiai tény is, mely szerint a Todesfuge címe eredetileg nem Halálfúga, hanem Todestango – Haláltangó volt. A vers többek között ezen a címen jelent meg, először román nyelven közölte a Contemporanul folyóirat, Petre Solomon fordításában, 1947-ben –, ezzel utalva nem csupán a zenei szerkesztettségre, illetve a zene nyelven kívüli / nyelven túli médiumára, hanem bizonyos gyászos történelmi tényekre, nevezetesen a koncentrációs táborok konkrét eseményeire is. Többek között John Felstiner hívja fel rá a figyelmet, hogy bizonyos lágerekben a világháború során bevett gyakorlat volt, hogy deportált zsidó zenészekkel a kényszermunka közben lelkesítő zenét játszottak, és nem egyszer előfordult, hogy az emberekkel zenei kíséret mellet ásatták meg saját sírjukat, majd nem sokkal később kivégezték őket. Egy bizonyos konkrét zenemű is létezett Todestango – Haláltangó címen, mely az argentin zenész, Eduardo Bianco egyik világháború előtti ismert slágerén alapult, csupán a szövegét írták át, groteszk módon a lágerlét körülményeihez igazítva. Nem messze Celan szülővárosától, a Csernovictól, a lembergi Janowska koncentrációs táborból maradtak fenn dokumentumok a Haláltangó létezéséről és eljátszásának körülményeiről, maga Celan pedig, mint a koncentrációs táborok túlélője, bizonyára nem csupán tudott e történelmi tényekről, hanem adott esetben meg is tapasztalta őket a maga bőrén.4

Elterjedt megközelítés az is, mely szerint a zenei szerkesztettség és az akusztikus megszólalás oly mértékben képes önálló médiumként viselkedni, hogy bizonyos esetekben – pl. dalok vagy megzenésített versek esetében – a nyelvi textúra teljesen háttérbe szorul, és akár esztétikailag értéktelen, adott esetben giccses szöveg is képes ugyanazt a hatást tenni a befogadóra, mint egy értékes irodalmi szöveg, ha megfelelő dallamon szólaltatjuk meg.5 Érdekes lehet ugyanezen elképzelést a celani költészetnél maradva a ritmikusan, zeneileg megszerkesztett Todesfuge című versre alkalmazni, és feltenni a kérdést, milyen hatást képes az elérni, ha a befogadó csak a zenei ritmust hallja, a textuális vers maga pedig háttérbe szorul. A versben egyébként még motívumként is megjelenik a zene, mégpedig ironikusan, az önnön sírjukat ásó emberek tánczene játszására való utasításaként. Nem elképzelhető-e, hogy ez a vers költői világában megszólaló tánczene, mely nyilvánvalóan nyelven kívüli médium, valamennyire képes enyhíteni a versben megjelenő lírai beszélők lágerbeli szenvedését? A kérdésre nyilvánvalóan nincs egyértelmű válasz, és lehet, hogy a halál előtt utasításra megszólaltatott zene motívuma pusztán a költői beszéd ironikus retorikájának kelléke.

A zene általi közvetítettség talán képes egyfajta virtuális időt teremteni, egyben pedig egyfajta virtuális tér illúzióját is kelti. A zenei formák olyan logikai struktúrák szerint épülnek fel, mint az emberi érzelmek, épp ezért képesek rájuk hatást gyakorolni. Többek között Susan K. Langer elképzelése szerint a zene egy pszichikai folyamat által generált szimbólum, a tonális struktúrák pedig épp olyan egyenes logika szerint épülnek fel, mint csak a különböző érzelmi megnyilvánulások, mint a harag, szomorúság, gyengédség, stb.6 A szimbólum és az általa szimbolizált tárgy – az emberi érzelmek és a zene – azonos logikával rendelkeznek. Nem csoda hát, ha a zene képes megmozgatni és egyúttal generálni az emberi érzelmeket, hiszen struktúrájuk talán közel ugyanolyan elvek szerint jön létre.

A költészet, és minden bizonnyal minden művészeti ág lényegében merőben hasonlóan működik – leképezik, szimbolizálják az emberi érzelmeket, éppen ezért képesek érzelmi hatást kiváltani a befogadóból. Fokozottan igaz lehet ez, amikor egyszerre több művészeti ág ötvöződése, zene és költészet egyszerre jelenik meg, mint például megzenésített versadaptációk esetében is – Paul Celan lírája kapcsán gondolhatunk Michael Nyman ismert Celan-feldolgozásaira, melyekben a versek vokális szövegként funkcionálnak a zenei médium elsődlegessége mellett.

Mint az fentebb említésre került, bizonyos esetekben nyilvánvalóan igaz lehet, hogy a zene önmagában képes érzelmi hatást kiváltani a befogadóból és auditív médiumként funkcionálva felé bizonyos tartalmakat közvetíteni, függetlenül attól, esztétikai szempontból mennyire értékes, mennyire irodalmi vokális szöveg társul hozzá. Azt azonban megítélésem szerint mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy például megzenésített költemények esetében a zeneszerző nem-nyelvi művészi alkotása a költő eredetileg csak nyelvi médium által létező művéből indul ki, értelmezve, interpretálva, továbbgondolva azt. Az eredmény így együttesen nyilvánvalóan több, mintha csak szöveg vagy csak zene szólalna meg – ily módon viszont az interpretációkban elhangzó vokális szöveg, mely értelemszerűen azonos az adott vers szövegével, talán szintén hozzájárul ahhoz az esztétikai hatáshoz, amit a megzenésített versek előadása képes a befogadóra gyakorolni. Ugyanez állhat a zenei szerkesztettség bizonyos jegyeit magukon viselő irodalmi szövegekre, ahol a helyzet lényegében fordított – a nyelvi médium továbbra is elsődleges, de a ritmus nem egészen nyelvi médiuma valami többletet képes hozzáadni a nyelvi szöveg médiumához, ezáltal pedig talán valamennyire közvetlenebbé válhat az irodalmi szöveg által hordozott tartalom, még akkor is, ha a medialitás nyilvánvalóan nem szüntethető meg. A művészi alkotások bizonyos esetekben mindazonáltal képesek lehetnek a közvetlenség illúzióját kelteni, még akkor is, ha az pusztán pillanatnyi érzékcsalódás.

Amennyiben feltételezzük, hogy Paul Celan költészete borzalom és szépség határára helyezi el önmagát7 – borzalom alatt érthetjük az általa közvetített negatív történelmi tapasztalatokat és a nyelvi szkepszis katasztrófáját –, akkor feltételezhetjük azt is, hogy a szépség, amit a lírai költemény hordozni képes, szemben áll az emberi nyelv túlzott közvetettsége által képviselt borzalommal. A művészi alkotások talán képesek a közvetlenség illúzióját kelteni, s úgy megszólítani a befogadót, mintha képes lenne keresztüllépni a sokszoros medialitáson, megkerülve magukat a médiumokat.

A zenei szerkesztettségen túl a Todesfuge esetében nehéz azt állítani, hogy a vers (főként a történelmi) kontextustól függetleníthető, abból kiragadható, mint Celan későbbi verseinek jelentős része, hiszen a szakirodalom jelentős hányada is a holokauszt-irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon, súlyossága, a történelmi esemény borzalmas mivoltának költészetbe öntése egyúttal mégiscsak képes a szöveget önállósítani, egyetemessé tenni. A szöveg a celani költészet eme viszonylag korai szakaszában még viszonylag explicit módon referál a valóságra, a történelem eseményeire, azonban mégis önálló költői világot hoz létre, ezáltal pedig mintha megkísérelne kilépni a kontextusból, egyetemessé, történelmi eseményektől és korszaktól függetlenné válni. Úgy gondolom, a Todesfuge, habár megelőlegezi Celan későbbi, hermetikus és kontextustól már jelentős vagy teljes mértékben függetleníthető költészetét, még mindenképpen bír valóságreferenciával, s önnön fikcionalitását nem úgy generálja, hogy azt teljes mértékben a költői képzelet szüleményeként, az imaginárius síkján kelljen értelmezni. Sokkal inkább egy nagy emberi és történelmi narratíva részleteként szólal meg, mely nem explicit, de implicit utalásokkal újrafogalmazza azt, ami történt, meg nem nevezett, de körülírt tájakra helyezve a történteket. E körülírtság, a jól ismert elbeszélésnek puszta sejtetése, töredékes metaforizálása pedig talán hozzájárulhat ahhoz, hogy annak indokait, vagy egyszerűen csupán megtörténtének tényét képesek legyünk megérteni, feldolgozni.

Amennyiben közelebbről vetünk egy pillantást a Todesfuge szövegének kulcsmetaforáira, úgy ami mindenképpen elsőként a szemünkbe ötlik, az a korom tej oximoronja. A fekete tej többek között utalhat a KZ-lágerekben fémbögrében osztott fekete kávéra. A tej fehérsége által eredetileg az élet szimbóluma – e tej azonban minden bizonnyal nem más, mint a halál teje. Talán ez a fekete tej (az eredetiben egyszerűen Scwarze Milch, Lator fordítása kissé mintha felfelé stilizálná a szöveget) a költemény egyik legerősebb metaforája, mely már rögtön a szöveg elején megadja a vers lendületét. A házban lakó férfi egy zárt térben tartózkodik – a ház olyan világ, melyen belül annak ura nyilván mindenható. A náci Németország allegóriájaként, képviselőjeként azonosítható férfialak egy meglehetősen groteszk költői kép keretében a kígyókkal játszik – a kígyó akár a bűnbeesés bibliai kígyójára, a Sátán egyik megtestesülési formájára is utalhat, de mindenképpen olyan alvilági szimbólum, mely az emberi gonoszsággal hozható összefüggésbe. Margit és Szulamit nevének folyamatos ismétlése ellenpontozás élet és halál, a náci ideológia szerint életre méltók és arra méltatlanok között. Ugyancsak ezzel összefüggő, ijesztő költői kép, hogy a halálukat váró zsidókkal azonosítható, többes szám első személyben megszólaló beszélők a szöveg világában folyamatosan ásnak, mégpedig önnön sírjukat, a szelekbe, a levegőbe. Természetesen paradoxon a szinte anyagtalan levegőbe sírgödröt ásni, azonban ha a krematóriumok által megsemmisített halottakra gondolunk, úgy e paradoxon is rövid úton érthetővé és kézzelfoghatóvá válik a számunkra.

A vers nem csupán a zsidó népért, zsidó embereknek, egy szűk, beavatott embercsoportnak szól – szólhat éppúgy minden emberhez vallásra, nemzetiségre, identitásra való tekintet nélkül, aki kész szembenézni a történelem irracionális alakulásával – akár nemcsak ötven-száz, de több száz évre visszamenőleg is, az ember elembertelendésének tényével. Hiszen a zsidó nép ellen elkövetett bűnök éppen azt az embertelen létállapotot hivatottak leleplezni, amelybe az ember egyetemesen képes volt eljutni. Celan világtapasztalatai ily módon semmiképp sem vezethetőek le csak és kizárólag a zsidóság történelmi sorsából8, a zsidó identitás és az egyetemes emberi identitás ily módon kiegynsúlyozódni látszik e nyomasztó, világvégi tájakat megidéző költészetben.

A Halálfúga a halottakkal dialógust folytató emlékbeszédként is értelmezhető – e halottak azonban nem mind szükségképpen zsidók, a zsidóság és a holokauszt válhat önmaga is metaforává, mely tulajdonképpen az egész emberiséget, és az embertelen létállapot minden meghurcoltját, halottját jelképezi. Az értelmezési körök kitágulnak, ugyanaz a jelentés áttevődik az egyesről az általánosra, a zsidó emberről bármelyik emberre. Mivel minden stabil definíció megbomlani látszik, épp ezért a költemény kapcsán talán nincs értelme specifikumokban gondolkozni sem. Celan lírájának egyik alapélménye valóban a holokauszt – ennek tagadása mindenképp jogtalan volna –, ez a holokauszt azonban semmiképp sem csupán egyetlen nép holokausztja. Éppen ezért nem gondolom, hogy akár a Halálfúga, akár más hasonló tematikájú Celan-versek értelmezhetősége kimerülne a zsidó identitás kérdésének vizsgálatában. Ahol Celan költői beszélője „zsidó”-ra utal, ott megítélésem szerint akár (megalázott, meghurcolt) „ember”-t is olvashatunk. Hiszen bizonyos bibliaértelmezések is felvetik az egyetemes zsidóság koncepcióját, mely szerint a zsidó nép pusztán az egész emberiséget szimbolizáló csoport, Isten előtt pedig minden ember, bármiféle kulturális, vallási identitásra való tekintet nélkül egyenlő. Celan költészetének referenciális pontjai kereshetők egyes történelmi eseményekben, azonban az egyes események is egy általánosabb tendenciába illeszkednek bele – a zsidóság narratívája része az emberiség narratívájába, a holokauszt a második világháborúba, a második világháború a világtörténelem rengeteg áldozatot követelő viharaiba simul, már az emberiség kezdeteitől fogva. Celan nem csupán adott helyen meggyilkolt vagy megalázott, adott identitással bíró emberekért kiált, s nem pusztán velük folytat párbeszédet, hanem rajtuk keresztül mindenkihez szól – pusztán rajtunk, olvasókon múlik, mennyire halljuk meg, hogyan értelmezzük e kiáltást.

 


1 Lator László fordítása az alábbi kötetben került publikálásra: Paul Celan, Halálfúga, ford. Lator László, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981, 16-17. A vers eredeti német szövegét az összevethetőség kedvéért lásd a függelékben.

2 Pető Zsolt, A celani fúga. Az örvény esztétikumának megközelíthetősége Paul Celan költészetében, Gond, 1999/18-19, 68-75.

3 Vö. Bonyhai Gábor nevezetes tanulmányával: Bonyhai Gábor, Egy festészeti és egy zenei forma imitációja Celan Halálfúgájának struktúrájában, Helikon, 1968 / 3–4, 525–544.

4 John Felstiner, Paul Celan. Poet, Survivor, Jew, New Heaven and London, Yale University Press, 2001, 28-31.

5 Vö. Susan K. Langer, Feeling and Form. A Theory of Art, London, Routledge adnd Kegan Paul, 1953.

6 Susan K. Langer, i. m.

7 Ingeborg Bachmann, Frankfurter Vorlesungen: Probleme zeitgenössischer Dichtung, in uő Werke, 4. k. szerk. Christine Koschel et al., Piper Verlag, 1978, 108.

Idézi: Bacsó Béla, A szó árnyéka – Paul Celan költészetéről, Pécs, Jelenkor, 1996.

8 A fentebbi elgondolást többek között a következő tanulmány osztja:

Danyi Magdolna, Paul Celan költészetéről, Híd, 1984/6. 828-831.

Szólj hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

A Szerző adatlapja: Kántás Balázs
Eddig 70 műve jelent meg a Folyón.

Támogatók