A tartalomból:
'Sziveri költészete beszippant' - Villáminterjú Bakos Árpád zeneszerzővel

'Sziveri költészete beszippant' - Villáminterjú Bakos Árpád zeneszerzővel

Januárban ismét műsorra tűzi az Átrium Film-Színház Az ember komédiáját.

szinhaz.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. január 06. (hétfő) 19:00
Hortolányi Gábor: Önarckép démonaimmal III.

Önarckép démonaimmal III.

Önarckép démonaimmal

 

A Nyugatinál találkoztunk

Pályaudvarmocsokban, húgyszagban, az aluljáró ásító neonjai alatt, álkoldusok, lépcsőházgengszterek gyűrűjében, egy unatkozó járőr kávézott, miközben markecoltak a kivénhedt kokottok a gyorsbüfénél.

Bimbós sárgarózsát vittem

Amit meggyötört a villamos izzadságszagú tumultusa, a metró szele,  a celofán fullasztó fogsága, látszott rajta, hogy unja már a jelképek elmúló dicsőségét, csak egy virág szeretne lenni egy befőttesüveg-vázában az ágyad mellett

A bőröd illata ugyanaz

Mintha nem telt volna el számolatlan lelassult év, mintha nem pusztult volna el a facsemeténk a tolonctornyok tövében, amit valamikor szerelmünk pecsétjeként ültettünk, hogy vigyázzon ránk, mire felnövünk

- 2012. december 01. (szombat) 05:59
Debreczeny György: semmi

 

                                                                  (Kép: Kondor Béla: Tükör című rézkarcja)

 

(mellékdalok síkosító nélkül)
			Ionesco-motívumok felhasználásával
	
31.
van amikor van időnk
és van amikor nincs időnk
a borotválkozásra
amit mindenki szeret

vagy úgy hogy van időnk
és van úgy hogy nincsen
a borotválkozásra
amit mindenki utál

van mikor van időnk
és van mikor nincsen
borotválkozáskor
arcunkat megvágni

a macskák már
a templomban vannak
de ki van a spájzban
de ki van a spájzban?

32.
szeretsz hadakozni?
borotválkozás idején
szeretsz vagdalkozni?
szereted a vagdalthúst?

frissen vagy konzervben?
mert a háborúban
frissen borotváltan
illik háborúzni

híd az ugyan nincsen
de visszafoglaljuk
mert a háborúval
lefoglaljuk magunkat

háborúzni mindenki szeret
háborúzni mindenki utál
előttem két út áll
elindulok mindkettőn

33.
istennek legyen hála
felmászott a macska
a fára
de lejönni már nem tudott

a falióra legyet üt
a falióra annyiszor út
ahányszor tetszik neki
de egyáltalán nem tetszik neki

most pedig ajtót nyitok
és bebocsátom a bibliaárust
akarom mondani
a biliárust

hirtelen nem is tudom
mit vásárolnék inkább
üdvösséget
vagy éjjeliedényt

34.
már megint rohamom volt
fél éjszaka ütlegeltem a faliórát
aztán imádkoztam
bár még habzott a szám

kicsit
de csitt
most új élet új szorongás
és új roham következik

új vásárlás pedig már van pár
bűnbocsátó cédulám
istennek a marketingnek
és a nyomdaiparnak legyen hála

most pedig elfoglalom méltósággal
méltó helyem az éjjeliedényen
megbocsátok a bűnbocsátó cédulának
és kitörlöm vele

35.
már nem reszket a lelkem
ivarérett kis strucc
madárka se szállott rá
így aztán

már ne is vedd zokon
de nem jutottál eszembe
kicsiny kis leányka
te a nagy világnak

kicsiny kis elfeledettje
üres volt a duna
és nem is szaladgált
én sem futottam utánad

mikor együtt voltunk
reszketett a kezem
roham után voltam
az isten áldjon meg engem

36.
ki mást ha nem engem
kicsiny kis leányka
mert én megérdemlem
megérdemlem azt én

senki nem tudhatja
hány éjszakát
üldögéltem én
könyvekkel a szememben

	azt csak én tudhatom
	viszont a mosolyom
az milyen gyönyörű
nem is jutsz eszembe

a hátamon cipeltem haza
ezt a csodás tükröt
amiben most éppen
nézegetem magam

37.
válasszunk magunknak
billogot kedvesem
riogassuk egymást
ha nincsen ellenség

új hazát építünk
épül-szépül a bastillle
mária valéria
válasszunk magunknak telepet

mikor az országúton
átment az országcsirke
már lehetett tudni
hogy lesz elég farhát

lesz elég grillcsirke
aki gondolkozik
így aztán már nekünk nem
nem kell fáradoznunk

38.
ütlegeltem a faliórát
kicsiny kis leányka
hátamon cipeltem haza
az éjjeliedényt

kicsit habzott a szám
borotválkozáskor
nem is emlékszem már
az emlékezésre

évmilliók teltek el
kalapemeléssel
a toalettről jövet
sok errefelé a látnivaló

sötétséget kalapoztam
és fényt
kalapom mellé tűztem
a csendet

39.
mindenkitől szíves
elnézést kérek
amiért nem kérek
elnézést senkitől

száll az ének
zeng az ének
lehasadnak rólunk
az ének

épp most találkozik
a boncsztalon
az állam és az egyház
az esernyővarrógéppel

épp most találkozik
a boncnok asztalán
az állam
és a fegyház

40.
szíves elnézést kérek
amiért szívtelen vagyok
se pitvarom se kamrám
nincs nekem sövényem

se félholdam
vagy vitorlám
de hát a szív fiatal marad
örökké

és sosem válik tatárrá
törökké
a szív sosem válik tartárrá
pörköltté

vagy zsemlegombóccá
mert a szív nem olyan
szívem fölé tűzöm
ezt a fekete kokárdát

41.
a szájukat kinyitottak
aztán meg becsukták
egy ideig a szájukon
keresztül vettek levegőt

hangok jöttek ki a szájból
hangszálak rezegtek
engem nem érdekel
mit mondanak mások

nekem meg nincs semmi
érdemi vagy érdemtelen
mondanivalóm
mások számára

a számat becsukom
szememet kinyitom
egy ideig a szememen
veszek levegőt

42.
a nagyanyám
rózsái éppoly sárgák
mint a kínai
nagyapám

a kínai
nagyapám rózsái
éppoly sárgák
mint a nagyanyám

a kínai rózsák
nagyanyja
éppoly sárga
mint a nagyapám

nagyanyám sárgái
éppoly rózsák
mint
a kínai nagyapám

43.
sosem pörkölődik meg
a tűzoltóparancsnok
nem készül belőle
pörkölt vagy paprikás

így aztán nem is
körítik krumplival
és csak a legritkább esetben
esznek hozzá uborkát

éljen és virágozzék
a krumpli meg az uborka
tévedésből krumplivirágra száll
a paradicsommadár

buddha felmutat
egy krumplivirágot
és elmosolyodik
a kolorádóbogár

44.
gyakran virágok élénkítik
a virágábrázolásokat	
a virágok sokszor virágokra
hasonlítanak leginkább

itt most nincs virág
és nincsen gyümölcs sem
de nincsen állat sem
mivel nincs rá szükség

nem szavak által
végzi szükségét az állat
nem jelenti be
hogy megy kezet mosni

nem érzem szükségét
hogy szavak által
végezzem szükségen
jó nekem a csend is

45.
bizonyos
kalapigazságokkal
csak akkor
szembesül az ember

ha szemlesütve
megemeli kalapját
a kalap s a díszlet
szürke és komor

a kutya megugatja
a juhtúrós palacsintát
de a juh nem ugat vissza
jobb ha az ember

nem ugat vissza
a kutyaugatás
nem esik messze
a terembura kutyafájától

46.
éppen imádkozom
mivel van rá időm
frissen borotváltan
most pedig ajtót nyitok

bár még habzik a szám
de már nem reszket a lelkem
nincs szeptember vége
kicsiny kis leányka

elnézést kérek
sok errefelé a látnivaló
engem nem érdekel
a kolorádóbogár

itt most nincsen virág
kicsiny kis leányka
sokat jelentesz nekem
sokat jelentesz rólam

47.
szegény kicsi törpe
óriás volt valaha
összetöpörödött
de nem volt hupikék

helyére igyekszik
mert ott az ő helye
a szanatórium
csodaszép kertjében

mit ér neki hat vármegye
száz stadion jöjjön ide
meg száz zsák szotyola
ne köpj a padlóra

tébolyda kertjében
ott állott egy törpe
arra ment egy kutya
megszagolta és levizelte

48.
ihaj csuhaj
hazament a vendéghaj
meg az árvalányhaj
ez itt az árvaház?

tegyük fel
hogy feltesszük a parókát
csillagrendszerekre
meg az árvaságra

ez a paróka
semmire se viszi asszonyom
a feledés fekete foltjára
hasonlít

amely eltakarja a képet
emlékezés nemlétezés
mit kívánsz tőlem?
már elfelejtetted?

49.
szenvedéllyel
szenvedsz nappal
szenvedsz éjjel
szenvedni mindig érdemes

délben világos van
fejek sétálnak el
az ablakok előtt
éjjel sötét az éj

valamit tennem kell
gondoltam magamban
s elkezdtem szenvedni
aztán meg folytattam

elemlámpát vettem
az olcsó vásárban
hogy lássam a fényt
az alagút végén

50.
a térdfigyelő kamerák
ma a lágyékot figyelik
mert fontos a lágyság
no meg a keménység

a kutya helyett
a gazdája ugat
a tevék párzanak
a paraván halad

ha gatyát veszel fel
legyen benne gumi
vagy legalább madzag
mert hasznos lehet még

hogyha hónapokig
sivatagban párzol
hamar lesoványodsz
de a púpod megmarad

51.
az üvegvisszaváltóba
 léptet fakó lován
visszaváltja
a walesi tartományt

úgy szégyellem magam
néha kiszalad a számon
a számom
mindenki a táncot járja

mindenki a végét járja
a legjobb dolog
ami az embert érheti
az az áramütés

az emberek az ágyuk mellett
tartják az éjjeliszekrényüket
az agyukat pedig
az éjjeliedényben

52.
van hogy fázom
van hogy melegem van
van hogy hányingerem
de végül mindig

felülkerekedik bennem
a lelki finomság
és olyankor  hányok
szalonnás krumplit

imádom
a szalonnás krumplit
tepsiben sütöm meg
közepes lángon

olvasztom pirítom
zöldség és kolbász-
karikákat is teszek bele
úgy könnyebb kihányni
	
53.
lesz majd elég farhát
meg falióra
hasadnak az ének
de a szív fiatal marad

hangok jönnek ki a szájból
nagyanyám rózsáit
körítik krumplival
és csenddel

a kutya megugatja
a kicsiny kis leánykát
felvesszük a parókát
tébolyda kertjében

valamit tenni kell
párzanak a tevék
a szalonnás krumpli
léptet fakó lován

54,
fa voltam
de a nehéz helyzetből
sikerült
kivágni magamat

falióra voltam
az időt ütöttem
vertem ütlegeltem
bántalmaztam én

karóra voltam
és a karhatalmat
nem húztam karóba
á dehogy

nem tettem én ilyet
inkább felkaroltam
a sétálóutcán
a közrendbe belekaroltam

55.
nem én voltam
nem én
nem én loptam biciklit
én nem csináltam semmit

ha nem jut eszembe semmi
akkor azt írom hogy semmi
sem ők sem mi
nem csinálunk semmit

semmi semmi semmi
semmi semmi semmi
semmi semmi semmi
semmi semmi semmi

semmi semmi semmi
semmi semmi semmi
semmi semmi semmi
semmi semmi semmi


- 2014. szeptember 14. (vasárnap) 10:54
Kafka újratöltve

Fejlődés? Nem lesz semmilyen fejlődés, maximum vissza-fejlődés, vagyis inkább hanyatlás a posványba, a gennybe, a rothadásba, a bűzbe, amolyan boschi világba. Ha élni nem is, meghalni nagyon pöpecül és modernül lehet majd. Legalábbis Farkas Tiborc regénye szerint. (A prae.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. április 01. (kedd) 07:20
Bors őrmester hidakat épít. Pepper Art Projects

Üzletemberből gyűjtő, majd projektgazda: Molnár Mihály nem galériát nyit, hanem folyamatokban gondolkodik. Művek, művészek és nyitott, talán gyűjtővé is váló befogadók közötti kapcsolatokat teremt (Az artportal.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. június 14. (szombat) 07:27
Rimóczi László: Halálos háború

Halálos háború

A USS-D osztályú üteg-naszád békésen hullámzott a barátságtalan óceán szélén, miközben izmos tornyain és férfiasan szürke fegyverzetén végigsiklott az izzadó napnyugta, mély s baljós árnyékokat vetve a büszke fedélzet mindenhovájára. A lassan lenyugvó alkony árnyékán csak a nagy és nehéz tankok fergeteges lánctalpai kerekedtek alul. Megkezdődött a katonák térhódítása, még vacsora előtt. Fel-alá gyakorlatoztak a fedélzeten, és akiknek már nagyon jól ment, begurulhattak a dzsungelbe ellenségért.

A lenyugvó napnál csak a károgó sirályok voltak hangosabbak.

Minden háború nem játékszer…

Mert az óceán mély s tengernyi titkok őrzője…

- 2013. június 26. (szerda) 15:00
Kalász István: Történetek folytatásra

Történetek folytatásra

Írói gyakorlat

 

1. Idős nő fekete ruhában. Bár ez nem túl jó kezdés, de legyen: a kisvárosban (Északon? Délen az országban?) megáll a vonat, az idős nő fekete ruhában a vagonablaknál áll, figyel egy férfit, aki éppen leszáll a vonatról. A férfi, negyvenéves lehet, áll a peronon, kezében papír. A vagonban az idős nő arra gondol, az a férfi ott olyan, mint élete szerelme volt hajdan, a mozgása, az arca, a testtartása, még a hajszíne is. Igen, az idős nő arra gondol, meg kellett volna szólítania a férfit, egész úton szemben ült vele, mert… Mert régi szerelme ezen a környéken élt, itt van eltemetve, sok nővel volt dolga, szerette az életet. És hátha köze van hozzá ennek a férfinak? És hogy soha nem derül ki, miért hagyta el őt akkor. Magyarázat nélkül, a forradalom után. Mi legyen most? A nő nézi a magas férfit az ablakba kapaszkodva. Elszorult szívvel. És felpillant a felhős égre.

- 2013. január 28. (hétfő) 14:00
Jenei Gyula: Kenyér

Kenyér

a gödrökközén mennék majd hazafelé a péktől,

ahol mindig jó illat, és olyan sok ember lenne,

hogy néha az udvaron állna, sőt az utcára lógna

a sor. a pék magas, sovány, kopasz, bajszos és

szemüveges férfi, de őt ritkán látnám, mert a fele-

sége szolgálna ki, a mosolygós kövér asszony,

aki hatalmas késsel vágná a hatalmas kenyereket.

barátságosan hadonászna a lekerekített végű

kenyérszelővel, és be nem állna a szája, beszél-

getne a nénikkel és bácsikkal, akiknek én a dere-

kukat látnám a sorban, vagy a hátukat, kopott,

ócska ruháikat, amikben a malacnak öntenék

a moslékot valamikor majd a hatvanas-

hetvenes évek fordulójának egyik reggelén.

- 2013. december 27. (péntek) 09:00
Rimóczi László: Plakátpaganini

Plakátpaganini

Egyből rám jön az idegesség, ha látom, hogy már megint filcpénisz van a Pluhárcsy Edinácska szájában! Pedig ez nem pornóreklám, csak egy tiszta jégkrémplakát, mégis mindig péniszt rajzolnak a pálcikásfagyi helyére, amit a kislány buján a szájába tol éppen. Már nem vicces, kedves huligánok. Lehet kitalálni mást. Először sem volt vicces. Nekem kell lemosni, meg cserélni az Edinát. Ebből állok: cserélek és mosok. De manapság az Edinácska a kedvenc munkám, és eléggé gyakran előfordul sajnos, hogy pár Pluhárcsy egyszerűen hiányzik. Eltulajdonítják az üveg mögül. Kitörik a keretből őt. Aztán később megtalálom, eldobva a bokor közé, összegyűrve és meggyalázva. A plakátszatír valamiért még egy lyukat is hasít az Edinácska szájához. A hétfői kolléga szerint azért, mert a tolvaj így közösült a papírnővel. Pluhárcsy celeb és modell-és Megatorok nyertes, nem lehet mindegy a papírmásának sem, hogy mi kerül a szájába! Az ilyen gyalázat szégyentelenség. Minden plakátnő életcsonk és szerintem kihatással van a húsmására is. Nem?

- 2012. október 28. (vasárnap) 08:00
Kókai János versei 4.

FÉTIS

Nem lesz hiszti
visszafogom magam
zsoké a lovakat a cél után
értem hogy túl vagyunk egy ponton
innen egy szabadtér kezdődik
egy mező
ami még nincs beültetve villanyoszlopokkal
és a kábeltévé sem furakodott a közelünkbe
a föld alatt
saját magunknak kell elkészíteni a játékainkat
ezen a megnevezhetetlen földrészen
Bakonyvalahol
és megpróbálni valóságosnak érezni
akkor is ha nem határoz mg a net
és blogjaim tükörképében
nem tudom helyreigazítani
frizurámat tekintetemet arcvonásaimat
megcsonkított fatörzsekben
levelekben
(amik füstszűrő nélkül
tüdőzik le a levegőt)
kell összeilleszteni valamit
új és új építőkockákból
várat a gyerek
amíg az óvatlan felnőtt
elemeire nem bontja
sátrat feszítünk fejünk fölé
eltakarunk napot csillagot
illetéktelenektől
a magunk se tudjuk mit
vackainkba visszaszorulunk
gödrökbe faágakat köveket
legyen mihez nyúlni
kijelöljem a különbséget
alkalmazzam a civilizációt
az ösztönök mélyén
és körbe kerítsek
legyek én is kerítő
megértve a prostitúció hatalmát
a vastag tussal húzott vonalak mágiáját
a tárgyak vonzerejét

- 2013. április 27. (szombat) 09:00
Nagydíjas Roadmovie

Nagydíjas Roadmovie

Kristóf Krisztián Roadmovie című videoinstallációja nyerte el a Nagydíjat a Jeune Création Européenne elnevezésű utazó biennálé szerda esti megnyitóján a franciaországi Montrouge-ban.

exindex.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. október 27. (vasárnap) 10:00
Anyatigris, a rettegett

Anyatigris, a rettegett
Anyai szív

Az újhullámos román film legfrissebb alkotása, az Anyai szív idén Berlinben a fődíjat, az Arany Medvét hozta el. Călin Peter Netzer önéletrajzi ihletésű mozijának középpontjában egy patológiás anya-fiú kapcsolat áll.

revizoronline.com cikke TOVÁBB >>>

- 2013. október 26. (szombat) 11:00
Átadták a megújult Vigadót

A művészet egyik szülője mindig is a szabadság volt – indokolta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, miért a szabadságharc ünnepének előestéjén adják át a Vigadót. Március 14-én tőle vette át az épület jelképes kulcsát Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. A megújult művészeti kulturális intézmény március 17-től látogatható, az épület az MMA összművészeti rendezvényközpontja. (A Kultúra.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. március 15. (szombat) 10:45
Turányi Tamás: Bálványához, végül

                                                     VRA-nak

Böfögésem a kólától hovatovább férfias volt.
Ám nem volt hova, és nem volt tovább, évszámra
szívét tépi a bronz kalózfi.

Hát lehetsz mindig okosabb.
Hiszen vagy is. Elegánsabb meg, jaj,
de mennyivel. Én ezt akkor nem tanulhattam,
nem volt még kitől, merre csörög a dió, és
merre süpped ez a nyomorult ingovány.
Az se jó, hogy tudom, a te messzi,
szépkörmű lábujjadra is kerül
egyszer címke ׃ valaki per valami.
Hogy a te melleden is, mint akárkinek,

nekem, ott morcog majd a bordafűrész, nyálad
szárad, szíved, májad
nejlonzacskóban landol a fémplatnis mérlegen,
remélem, kíméletesen,

és az eldobható, zöld
fejfedőjű srác, aki neked is
tetszett volna, pont azért, amiért nekem,
és akinek akkor épp
egy sms veszi majd el az eszét,
hogy legyen a helyzethez
nem illően vidám,

rosszul jegyzi majd fel a súlyát,
mert nem tud odafigyelni׃
ő is én, valamelyik.
A pillanat sajnos örökre
nélkülem jön el, de azért te

csak válaszd meg, és szavazz,
csupasz erőre, érintsd, csináld
az igazat. Szag – bomló korpuszunké –
ne riasszon, ezt a távolságot

nem mi húztuk ki,
megvolt, még mielőtt –
de nem folytatom,
nem vagyok fizikus, csillagász,
a telefonfülke mellé,
a hóba pisilni egy jelet
nagyon vagány, meglehet,
de a távcsőből ez se látszik.

 

 

Fotó? Freund Zsuzsa

- 2014. augusztus 30. (szombat) 12:08
Turczi István: Minden kezdet (1. regényrészlet)

I

Nincs szebb az út előtti pillanatnál

Az Isten is csodálkozásra teremtette őt.

Volt órája, tudhatta volna a pontos időt, hogy amikor majd visszaidézi magának ezt a különös, egyszerre éteri és mégis gyantaillatúan reális nyári délutánt, legyen a pillanatot kézzelfoghatóan igazoló fogódzója, de nem az érdekelte.

Régen mindig úgy kezdte a naplóját, hogy szép akkurátusan odaírta a vonalas spirálfüzet bal felső sarkába, milyen nap, hány óra, csak azután kezdett el írni.

A névnapokról sem feledkezett meg. Nagyanyjától tanult gömbölyű, nyomtatott betűkkel odavéste a dátum alá, és ha olyan név került a papírra, amelynek viselője ismerőse, pajtása volt, fület rajzolt mellé, nehogy elfelejtse megrángatni, ha összefutnak.

Később ritkulni kezdtek a bejegyzések, s még az érettségi előtt abbamaradt a naplóírás. Talán az edzések miatt, vagy a szerelem bolygatta meg amúgy is megbolydult napjait. Talán még korai volt úgy éreznie, hogy része az emberiségnek, ezért ítélte enyészetre legféltettebb titkait.

- 2014. január 10. (péntek) 15:00

Kapcsolat: szerkesztoseg@folyo-irat.hu

Blogsziget

Az olvasás matematikája

Az olvasás úgy működik, hogy az olvasó, amikor olvas (persze olykor van más dolga is) akkor a szöveget, az én szövegemet, beviszi, úgymond, a szervezetébe. És csúf szöveget nem akarnak bevinni, hiszen akkor úgy éreznék, belülről bemocskolódnak. Ezért írok mindig szép dolgokról, amit az olvasó szívesen fogyaszt, angyalokról, szerelemről, fényről, mézmuskátliról, egymáséiságról, meg miegymásról. Jó, hazudok. Általában nemszépirodalmat gyakorlok, mert az nem esik jól. A szépet helyettem mások ...

Angyal Márió
21 aug. 2014

Mellékvizek

Kategória: Tanulmányok

Párbeszéd a holtakkal

Kísérlet Paul Celan Halálfúga című versének szövegközeli olvasatára

 

 

Halálfúga

 

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged

iszunk csak iszunk csak

és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhajú Margit

ezt írja csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit

füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe

és rendeli tánczene szóljon

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni van ott hely

 

Mélyebbre kiáltja az ásót itt meg ott hadd szóljon a zene az ének

kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van

mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok a tánchoz

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit a kígyókkal játszik szakadatlan

 

Kiált lágyabban játszd a halált a némethoni mester

kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok

s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk a halál némethoni mester

és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak

a halál némethoni mester kék szeme van

elér a golyója talál sose téved

egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben

a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál némethoni mester

aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit1

 

Todesfuge


Schwarze Milch der Frühe wir trinken sie abends
wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts
wir trinken und trinken
wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
er schreibt es und tritt vor das Haus und es blitzen die Sterne er pfeift seine Rüden herbei
er pfeift seine Juden hervor läßt schaufeln ein Grab in der Erde
er befiehlt uns spielt auf nun zum Tanz

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich morgens und mittags wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
Dein aschenes Haar Sulamith wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng

Er ruft stecht tiefer ins Erdreich ihr einen ihr andern singet und spielt
er greift nach dem Eisen im Gurt er schwingts seine Augen sind blau
stecht tiefer die Spaten ihr einen ihr andern spielt weiter zum Tanz auf

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags und morgens wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith er spielt mit den Schlangen

Er ruft spielt süßer den Tod der Tod ist ein Meister aus Deutschland
er ruft streicht dunkler die Geigen dann steigt ihr als Rauch in die Luft
dann habt ihr ein Grab in den Wolken da liegt man nicht eng

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags der Tod ist ein Meister aus Deutschland
wir trinken dich abends und morgens wir trinken und trinken
der Tod ist ein Meister aus Deutschland sein Auge ist blau
er trifft dich mit bleierner Kugel er trifft dich genau
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
er hetzt seine Rüden auf uns er schenkt uns ein Grab in der Luft
er spielt mit den Schlangen und träumet der Tod ist ein Meister aus Deutschland

dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith

 

A Halálfúga kétségtelenül Paul Celan legismertebb versei közé tartozik. A szerző még aránylag korai költészetének része, mely nyíltan, deklaráltan kötődik a holokauszthoz. A vers értelmezése nem igényel különösebb felkészültséget, irodalomtudományi és irodalomtörténeti ismereteket, mindössze elég annyit tudni hozzá, hogy volt második világháború és azon belül volt egy, a zsidó nép elleni népirtási hullám, amelyet ma holocaustként ismerünk. A költeményben, mint arra Pető Zsolt2 tanulmánya is kitér, csak úgy, mint Celan némely más versében visszatérően, fúgaszerűen ismétlődnek az elementumok. A vers súlyát éppen a zenei megkomponáltság, a házban lakó férfi (nyilvánvalóan Hitler és a náci Németország szimbóluma), a saját sírjukat ásó zsidók, a vérebek, Margit és a bibliai referenciát hordozó Szulamit, az aranyhajú (árja?) Margit (feltehetőleg Goethe Faustjának nőalakja, tehát az idealizált germán / német nő motívuma) és a hamu-hajú zsidó nő, Szulamit (az Énekek énekének allegorikus nőalakja) motívumának váltogatása, variálása, ismétlése adja. Voltaképpen az egész versszöveg egy bizonyos részlet kombinatorikus újrarendezésén alapul, a szigorú zenei szerkesztettség pedig a befogadó számára főként hangos felolvasás, deklamálás esetén válhat világossá és átütővé. A vers persze nem csupán az ismétlődés, de a hangzás ritmusa szintjén is szisztematikus, ezt pedig még a magyar fordítás is képes visszaadni.

A Todesfuge szövege tehát egyszerre tekinthető valamilyen módon nyelvi és nem-nyelvi médiumnak, mivel a zenei szerkesztettség már nyelven kívüli tulajdonsága a szövegnek, annak tartalmát, üzenetét azonban mindenképpen maga is közvetíti, egy ritmikus, zenei minták szerint megszólaló szöveg pedig nyilvánvalóan többet hordoz, mintha csupán egyszerűen, a természetes nyelvhez közel álló módon megszólaló prózai szöveg volna. Hiszen közismert, hogy az olvasás bizonyos történeti korokban, egészen a nyomtatás elterjedéséig hangos olvasást jelentett, a vers kritériuma pedig az énekelhetőség, a zenei megkomponáltság volt. Míg nem létezett a nyomtatott szöveg médiuma, az irodalmi művek jelentős része elsősorban akusztikus médiumokon keresztül szólalt meg, melyekben olyan nem pusztán nyelvi elemek is jelentéshordozó erővel bírtak, mint a ritmus és a zene. Költészet és zene, különösen líra és vokális zene éppen ezért nem válnak el egymástól gyökeresen, hiszen közös történeti múltra tekintenek vissza.

Amennyiben a verset bizonyos zenei formák imitációja3 felől kísérjük meg értelmezni, úgy talán figyelmet érdemelhet az a filológiai tény is, mely szerint a Todesfuge címe eredetileg nem Halálfúga, hanem Todestango – Haláltangó volt. A vers többek között ezen a címen jelent meg, először román nyelven közölte a Contemporanul folyóirat, Petre Solomon fordításában, 1947-ben –, ezzel utalva nem csupán a zenei szerkesztettségre, illetve a zene nyelven kívüli / nyelven túli médiumára, hanem bizonyos gyászos történelmi tényekre, nevezetesen a koncentrációs táborok konkrét eseményeire is. Többek között John Felstiner hívja fel rá a figyelmet, hogy bizonyos lágerekben a világháború során bevett gyakorlat volt, hogy deportált zsidó zenészekkel a kényszermunka közben lelkesítő zenét játszottak, és nem egyszer előfordult, hogy az emberekkel zenei kíséret mellet ásatták meg saját sírjukat, majd nem sokkal később kivégezték őket. Egy bizonyos konkrét zenemű is létezett Todestango – Haláltangó címen, mely az argentin zenész, Eduardo Bianco egyik világháború előtti ismert slágerén alapult, csupán a szövegét írták át, groteszk módon a lágerlét körülményeihez igazítva. Nem messze Celan szülővárosától, a Csernovictól, a lembergi Janowska koncentrációs táborból maradtak fenn dokumentumok a Haláltangó létezéséről és eljátszásának körülményeiről, maga Celan pedig, mint a koncentrációs táborok túlélője, bizonyára nem csupán tudott e történelmi tényekről, hanem adott esetben meg is tapasztalta őket a maga bőrén.4

Elterjedt megközelítés az is, mely szerint a zenei szerkesztettség és az akusztikus megszólalás oly mértékben képes önálló médiumként viselkedni, hogy bizonyos esetekben – pl. dalok vagy megzenésített versek esetében – a nyelvi textúra teljesen háttérbe szorul, és akár esztétikailag értéktelen, adott esetben giccses szöveg is képes ugyanazt a hatást tenni a befogadóra, mint egy értékes irodalmi szöveg, ha megfelelő dallamon szólaltatjuk meg.5 Érdekes lehet ugyanezen elképzelést a celani költészetnél maradva a ritmikusan, zeneileg megszerkesztett Todesfuge című versre alkalmazni, és feltenni a kérdést, milyen hatást képes az elérni, ha a befogadó csak a zenei ritmust hallja, a textuális vers maga pedig háttérbe szorul. A versben egyébként még motívumként is megjelenik a zene, mégpedig ironikusan, az önnön sírjukat ásó emberek tánczene játszására való utasításaként. Nem elképzelhető-e, hogy ez a vers költői világában megszólaló tánczene, mely nyilvánvalóan nyelven kívüli médium, valamennyire képes enyhíteni a versben megjelenő lírai beszélők lágerbeli szenvedését? A kérdésre nyilvánvalóan nincs egyértelmű válasz, és lehet, hogy a halál előtt utasításra megszólaltatott zene motívuma pusztán a költői beszéd ironikus retorikájának kelléke.

A zene általi közvetítettség talán képes egyfajta virtuális időt teremteni, egyben pedig egyfajta virtuális tér illúzióját is kelti. A zenei formák olyan logikai struktúrák szerint épülnek fel, mint az emberi érzelmek, épp ezért képesek rájuk hatást gyakorolni. Többek között Susan K. Langer elképzelése szerint a zene egy pszichikai folyamat által generált szimbólum, a tonális struktúrák pedig épp olyan egyenes logika szerint épülnek fel, mint csak a különböző érzelmi megnyilvánulások, mint a harag, szomorúság, gyengédség, stb.6 A szimbólum és az általa szimbolizált tárgy – az emberi érzelmek és a zene – azonos logikával rendelkeznek. Nem csoda hát, ha a zene képes megmozgatni és egyúttal generálni az emberi érzelmeket, hiszen struktúrájuk talán közel ugyanolyan elvek szerint jön létre.

A költészet, és minden bizonnyal minden művészeti ág lényegében merőben hasonlóan működik – leképezik, szimbolizálják az emberi érzelmeket, éppen ezért képesek érzelmi hatást kiváltani a befogadóból. Fokozottan igaz lehet ez, amikor egyszerre több művészeti ág ötvöződése, zene és költészet egyszerre jelenik meg, mint például megzenésített versadaptációk esetében is – Paul Celan lírája kapcsán gondolhatunk Michael Nyman ismert Celan-feldolgozásaira, melyekben a versek vokális szövegként funkcionálnak a zenei médium elsődlegessége mellett.

Mint az fentebb említésre került, bizonyos esetekben nyilvánvalóan igaz lehet, hogy a zene önmagában képes érzelmi hatást kiváltani a befogadóból és auditív médiumként funkcionálva felé bizonyos tartalmakat közvetíteni, függetlenül attól, esztétikai szempontból mennyire értékes, mennyire irodalmi vokális szöveg társul hozzá. Azt azonban megítélésem szerint mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy például megzenésített költemények esetében a zeneszerző nem-nyelvi művészi alkotása a költő eredetileg csak nyelvi médium által létező művéből indul ki, értelmezve, interpretálva, továbbgondolva azt. Az eredmény így együttesen nyilvánvalóan több, mintha csak szöveg vagy csak zene szólalna meg – ily módon viszont az interpretációkban elhangzó vokális szöveg, mely értelemszerűen azonos az adott vers szövegével, talán szintén hozzájárul ahhoz az esztétikai hatáshoz, amit a megzenésített versek előadása képes a befogadóra gyakorolni. Ugyanez állhat a zenei szerkesztettség bizonyos jegyeit magukon viselő irodalmi szövegekre, ahol a helyzet lényegében fordított – a nyelvi médium továbbra is elsődleges, de a ritmus nem egészen nyelvi médiuma valami többletet képes hozzáadni a nyelvi szöveg médiumához, ezáltal pedig talán valamennyire közvetlenebbé válhat az irodalmi szöveg által hordozott tartalom, még akkor is, ha a medialitás nyilvánvalóan nem szüntethető meg. A művészi alkotások bizonyos esetekben mindazonáltal képesek lehetnek a közvetlenség illúzióját kelteni, még akkor is, ha az pusztán pillanatnyi érzékcsalódás.

Amennyiben feltételezzük, hogy Paul Celan költészete borzalom és szépség határára helyezi el önmagát7 – borzalom alatt érthetjük az általa közvetített negatív történelmi tapasztalatokat és a nyelvi szkepszis katasztrófáját –, akkor feltételezhetjük azt is, hogy a szépség, amit a lírai költemény hordozni képes, szemben áll az emberi nyelv túlzott közvetettsége által képviselt borzalommal. A művészi alkotások talán képesek a közvetlenség illúzióját kelteni, s úgy megszólítani a befogadót, mintha képes lenne keresztüllépni a sokszoros medialitáson, megkerülve magukat a médiumokat.

A zenei szerkesztettségen túl a Todesfuge esetében nehéz azt állítani, hogy a vers (főként a történelmi) kontextustól függetleníthető, abból kiragadható, mint Celan későbbi verseinek jelentős része, hiszen a szakirodalom jelentős hányada is a holokauszt-irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon, súlyossága, a történelmi esemény borzalmas mivoltának költészetbe öntése egyúttal mégiscsak képes a szöveget önállósítani, egyetemessé tenni. A szöveg a celani költészet eme viszonylag korai szakaszában még viszonylag explicit módon referál a valóságra, a történelem eseményeire, azonban mégis önálló költői világot hoz létre, ezáltal pedig mintha megkísérelne kilépni a kontextusból, egyetemessé, történelmi eseményektől és korszaktól függetlenné válni. Úgy gondolom, a Todesfuge, habár megelőlegezi Celan későbbi, hermetikus és kontextustól már jelentős vagy teljes mértékben függetleníthető költészetét, még mindenképpen bír valóságreferenciával, s önnön fikcionalitását nem úgy generálja, hogy azt teljes mértékben a költői képzelet szüleményeként, az imaginárius síkján kelljen értelmezni. Sokkal inkább egy nagy emberi és történelmi narratíva részleteként szólal meg, mely nem explicit, de implicit utalásokkal újrafogalmazza azt, ami történt, meg nem nevezett, de körülírt tájakra helyezve a történteket. E körülírtság, a jól ismert elbeszélésnek puszta sejtetése, töredékes metaforizálása pedig talán hozzájárulhat ahhoz, hogy annak indokait, vagy egyszerűen csupán megtörténtének tényét képesek legyünk megérteni, feldolgozni.

Amennyiben közelebbről vetünk egy pillantást a Todesfuge szövegének kulcsmetaforáira, úgy ami mindenképpen elsőként a szemünkbe ötlik, az a korom tej oximoronja. A fekete tej többek között utalhat a KZ-lágerekben fémbögrében osztott fekete kávéra. A tej fehérsége által eredetileg az élet szimbóluma – e tej azonban minden bizonnyal nem más, mint a halál teje. Talán ez a fekete tej (az eredetiben egyszerűen Scwarze Milch, Lator fordítása kissé mintha felfelé stilizálná a szöveget) a költemény egyik legerősebb metaforája, mely már rögtön a szöveg elején megadja a vers lendületét. A házban lakó férfi egy zárt térben tartózkodik – a ház olyan világ, melyen belül annak ura nyilván mindenható. A náci Németország allegóriájaként, képviselőjeként azonosítható férfialak egy meglehetősen groteszk költői kép keretében a kígyókkal játszik – a kígyó akár a bűnbeesés bibliai kígyójára, a Sátán egyik megtestesülési formájára is utalhat, de mindenképpen olyan alvilági szimbólum, mely az emberi gonoszsággal hozható összefüggésbe. Margit és Szulamit nevének folyamatos ismétlése ellenpontozás élet és halál, a náci ideológia szerint életre méltók és arra méltatlanok között. Ugyancsak ezzel összefüggő, ijesztő költői kép, hogy a halálukat váró zsidókkal azonosítható, többes szám első személyben megszólaló beszélők a szöveg világában folyamatosan ásnak, mégpedig önnön sírjukat, a szelekbe, a levegőbe. Természetesen paradoxon a szinte anyagtalan levegőbe sírgödröt ásni, azonban ha a krematóriumok által megsemmisített halottakra gondolunk, úgy e paradoxon is rövid úton érthetővé és kézzelfoghatóvá válik a számunkra.

A vers nem csupán a zsidó népért, zsidó embereknek, egy szűk, beavatott embercsoportnak szól – szólhat éppúgy minden emberhez vallásra, nemzetiségre, identitásra való tekintet nélkül, aki kész szembenézni a történelem irracionális alakulásával – akár nemcsak ötven-száz, de több száz évre visszamenőleg is, az ember elembertelendésének tényével. Hiszen a zsidó nép ellen elkövetett bűnök éppen azt az embertelen létállapotot hivatottak leleplezni, amelybe az ember egyetemesen képes volt eljutni. Celan világtapasztalatai ily módon semmiképp sem vezethetőek le csak és kizárólag a zsidóság történelmi sorsából8, a zsidó identitás és az egyetemes emberi identitás ily módon kiegynsúlyozódni látszik e nyomasztó, világvégi tájakat megidéző költészetben.

A Halálfúga a halottakkal dialógust folytató emlékbeszédként is értelmezhető – e halottak azonban nem mind szükségképpen zsidók, a zsidóság és a holokauszt válhat önmaga is metaforává, mely tulajdonképpen az egész emberiséget, és az embertelen létállapot minden meghurcoltját, halottját jelképezi. Az értelmezési körök kitágulnak, ugyanaz a jelentés áttevődik az egyesről az általánosra, a zsidó emberről bármelyik emberre. Mivel minden stabil definíció megbomlani látszik, épp ezért a költemény kapcsán talán nincs értelme specifikumokban gondolkozni sem. Celan lírájának egyik alapélménye valóban a holokauszt – ennek tagadása mindenképp jogtalan volna –, ez a holokauszt azonban semmiképp sem csupán egyetlen nép holokausztja. Éppen ezért nem gondolom, hogy akár a Halálfúga, akár más hasonló tematikájú Celan-versek értelmezhetősége kimerülne a zsidó identitás kérdésének vizsgálatában. Ahol Celan költői beszélője „zsidó”-ra utal, ott megítélésem szerint akár (megalázott, meghurcolt) „ember”-t is olvashatunk. Hiszen bizonyos bibliaértelmezések is felvetik az egyetemes zsidóság koncepcióját, mely szerint a zsidó nép pusztán az egész emberiséget szimbolizáló csoport, Isten előtt pedig minden ember, bármiféle kulturális, vallási identitásra való tekintet nélkül egyenlő. Celan költészetének referenciális pontjai kereshetők egyes történelmi eseményekben, azonban az egyes események is egy általánosabb tendenciába illeszkednek bele – a zsidóság narratívája része az emberiség narratívájába, a holokauszt a második világháborúba, a második világháború a világtörténelem rengeteg áldozatot követelő viharaiba simul, már az emberiség kezdeteitől fogva. Celan nem csupán adott helyen meggyilkolt vagy megalázott, adott identitással bíró emberekért kiált, s nem pusztán velük folytat párbeszédet, hanem rajtuk keresztül mindenkihez szól – pusztán rajtunk, olvasókon múlik, mennyire halljuk meg, hogyan értelmezzük e kiáltást.

 


1 Lator László fordítása az alábbi kötetben került publikálásra: Paul Celan, Halálfúga, ford. Lator László, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981, 16-17. A vers eredeti német szövegét az összevethetőség kedvéért lásd a függelékben.

2 Pető Zsolt, A celani fúga. Az örvény esztétikumának megközelíthetősége Paul Celan költészetében, Gond, 1999/18-19, 68-75.

3 Vö. Bonyhai Gábor nevezetes tanulmányával: Bonyhai Gábor, Egy festészeti és egy zenei forma imitációja Celan Halálfúgájának struktúrájában, Helikon, 1968 / 3–4, 525–544.

4 John Felstiner, Paul Celan. Poet, Survivor, Jew, New Heaven and London, Yale University Press, 2001, 28-31.

5 Vö. Susan K. Langer, Feeling and Form. A Theory of Art, London, Routledge adnd Kegan Paul, 1953.

6 Susan K. Langer, i. m.

7 Ingeborg Bachmann, Frankfurter Vorlesungen: Probleme zeitgenössischer Dichtung, in uő Werke, 4. k. szerk. Christine Koschel et al., Piper Verlag, 1978, 108.

Idézi: Bacsó Béla, A szó árnyéka – Paul Celan költészetéről, Pécs, Jelenkor, 1996.

8 A fentebbi elgondolást többek között a következő tanulmány osztja:

Danyi Magdolna, Paul Celan költészetéről, Híd, 1984/6. 828-831.

Szólj hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

A Szerző adatlapja: Kántás Balázs
Eddig 66 műve jelent meg a Folyón.

Hangosan

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Események

sze okt. 01, 2014 @09:00 - 06:00PM
Kiállítás OLIVER ŠIN: MY BRAIN IS STILL OPEN
csü okt. 02, 2014 @09:00 - 06:00PM
Kiállítás OLIVER ŠIN: MY BRAIN IS STILL OPEN
pén okt. 03, 2014 @09:00 - 06:00PM
Kiállítás OLIVER ŠIN: MY BRAIN IS STILL OPEN

Támogatók


 

Szerkesztőség

Felelős kiadó: Hortolányi Gábor
Főszerkesztő: Benczes Sándor Gábor
Felelős szerkesztő: Payer Imre
Szerkesztőségvezető: Mülléder Mária
Szerkesztők:
Kántás Balázs
Bak Rita
Fagyas Róbert

Impresszum