A tartalomból:
Eleven - A Litera 11., virtuális születésnapja

ELEVEN - A Litera 11., virtuális születésnapja

A Litera 2013. október 22-én tartja 11., virtuális születésnapját. Ezen a napon tizenegy (+ egy) író olvas fel a közönségnek, lesz dedikáció és koccintás is. Vendégeink: Cserna-Szabó András, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Karafiáth Orsolya, Háy János, Kőrösi Zoltán, Németh Gábor, Simon Márton, Szvoren Edina, Térey János, Závada Péter és Zeke Gyula.

litera.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. október 22. (kedd) 08:51
Miért a Haiku?

Miért a Haiku?

„Szinte minden csak látszat. Szín, arc, íz, mozdulat, érzés, gondolat. A haiku maga a meditáció” - Öt képzőművésznek nyílt kiállítása nemrég Haiku címmel a Barabás Villában. Az 5K Íróiskola Galambposta csoportjából Baár Tünde írt az eseményről.

litera.hu cikke TOVÁBB >>>

 

- 2014. február 28. (péntek) 09:00
Kiss Judit Ágnes versei

Talán, valami
szárnyasoltár

 

1.

A napok egyre rövidebbek,
mégis egyre több fér beléjük,
mert egyre öregebbek vagyunk,
talán bölcsebbek is, reméljük.
Nem sietünk többé, a dolgok
valamiért mégis bevárnak,
vagy észrevétlenül szárnyunk nőtt,
mint egy angyalnak, vagy madárnak.

 

- 2012. szeptember 28. (péntek) 09:30
Bárkiből lehet némettanárnő

Bárkiből lehet némettanárnő

Ma már nem hat szokatlanul, ha egy irodalmi est – az e-book olvasónak köszönhetően – papírzörgés nélkül zajlik le, de az talán még viszonylag ritka, hogy a szerző könyvek helyett CD-ket dedikál a végén. Kabai Zoltán harmadik verseskötetének január 22-i bemutatóján éppen ez történt, a Hova | Tovább ugyanis kizárólag digitális formában jelent meg. A költővel kollégája, Balogh Ádám beszélgetett a budapesti RoHAM Bárban.

felonline.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. január 29. (szerda) 19:00
Pálóczi Antal: Mágnesvers


Mindig másnak nyitottad meg a tested, 
Két férfitől egy-egy lányod fogant. 
És más nő szülte meg fiaimat, 
Miközben, tetszik vagy sem, még szeretlek. 

Mit szólnál, ha kérnék egy nyári estet,
Amikor mindent, de mindent szabad?
"Mert sohase jöttél: - örökre vagy!"
Lőrinc barát bennünket meg nem esket.

Szürkés-fehér esőfelhők után
Feltündököl a késő délután,
Színes filmként vetítve életünket.

Családi békénk nem dől össze tán,
Mert ez csak egy prelűd a zongorán,
S a hűségünkben meg nem vesztegethet.

- 2014. május 19. (hétfő) 15:25
Hogyan tesz minket nárcisztikussá a közösségi média?

Hogyan tesz minket nárcisztikussá a közösségi média?

Több kutatás bizonyította, hogy a közösségi média használata nárcisztikus személyiségzavarhoz vezethet. Mi ez? Mik a csalhatatlan jelei? És mi köze mindennek a Facebookhoz? Most egy infografika segítségével választ adunk a kérdésekre.

nyest.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. január 05. (vasárnap) 19:00
Czékmány Sándor: "tollai tövén"

"tollai tövén"

újraolvastalak és
újraírlak.
ahogy megpróbáltad megismerni magad
talán eljutottál az idő megsejtéséig és
ennek a még létező de máris eltűnőnek a határán súrlódsz
bennem
most. kint
varjak kavarognak a ködben
és fent valahol felrémlik feketén gomolyogva a nap.
zárt oldódás a károgó mindenségben.
szelíd vagy benne.
szelíd
mint aki nagyon is jól tudja
mi volt abban az olvashatatlanságig
forgatott életben
amiben néha összefutottál magaddal.

- 2012. december 03. (hétfő) 08:00
T. Ágoston László: Karácsony

Karácsony

A bozontos, rakoncátlan kis fenyő sehogy se akart engedelmeskedni bütykös ujjai parancsának. Háromszor is megpróbálta beljebb nyomni a régi, szuvas talpfába, de mindig eldőlt.

„Ej, te kis izgága, hát azt hiszed, erősebb vagy nálam?” motyogta félhangosan, aztán egy darab zsineggel odakötötte a gerendához. „ Na látod, miért nem engedelmeskedtél?!”

Az asztalfiókból előkotorta a régi, töredezett díszeket. Hosszan nézegette őket, és úgy beszélt hozzájuk, mint értelmes lényekhez szokás. „ Téged a Jancsi ejtett el húsz évvel ezelőtt. Eltört az oldalad. Talán már nem is emlékszik rád az a kölyök... Hogy is emlékezne, hiszen annyi víz lefolyt azóta a Dunán... No, meg a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy rád emlékezzen. Messzire került, meg is nősült. Azt se tudja, hogy léteztél valaha. Hát te, kis maki, még te is megvagy? Az egész házat tűvé tettem érted tavaly, te meg itt lapulsz, még életjelt se adsz magadról? Csúnya, csúnya kis maki! No gyere, hadd akasszalak ide, a középső ágra, hogy rögtön észrevegyenek a gyerekek! Neked még tán az Irén is megörül, a menyem. Ő hozott egyszer, még menyasszony korában. Akkor még ő is eljött velem a templomba. Most valami üzemi titkár, vagy minek mondják. Azt mondja a fiam, karriert csinált, ne is említsem előtte a templomot. Egyszer majdnem össze is vesztünk, amikor az unokámnak a kis Jézusról meséltem. Azt mondja, elferdítem a gyerek világképét. Azóta se tudom, mi az a világkép... De nem is ez fáj nekem igazán, hanem az, hogy még a fiam, a Jani is a pártját fogja. Eh, nem értem én már ezt a mai világot...”

- 2013. december 25. (szerda) 15:00
Megkérdeztük Simon Mártont

Valentin napon egy internetes női magazin cikkébe beválogatták a Hajnalirész című versedet. Kiléptél egy nagyobb porondra. Mit szólsz ehhez? (A Bárka online cikke) TOVÁBB>>>

 

- 2014. március 30. (vasárnap) 17:00
Urbán Bálint: A szexualitás heterotópiái az Emlékiratok könyvének Kelet-Berlinjében (tanulmány)

Urbán Bálint: A szexualitás heterotópiái az Emlékiratok könyvének Kelet-Berlinjében (tanulmány)

Írásomban a szexualitás és a tér tapasztalatát, a mesterségesen létrehozott privát tér és Berlin kapcsolatát, összefüggő kapcsolatrendszerét vizsgálom meg Nádas Péter Emlékiratok könyve című művében. Fontosnak tartom mindazonáltal még itt az elején leszögezni, hogy Nádas művét és életművét nem szándékozom a homoszexuális irodalom címkéje alá sorolni, egy ilyen olvasatot egy olyan magnum opus esetében mint Nádas regénye, melyben számtalan diskurzus találkozik és kereszteződik, alapvetően reduktívnak tartok.

apokrifonline.wordpress.com cikke TOVÁBB >>>

- 2014. február 16. (vasárnap) 10:00
Rimóczi László: A halál, mint életforma

 

Eljött az ütött az óra ideje.

Sokan kérdezik tőlem, én meg tőlük, hogy fáj-e meghalni? A haldoklás, tehát: maga a  -doklás esetleg, de a hal-  önmagában nem valószínű. Az ember meg különben is úgy van kitalálva, hogy mire sor kerül a halálra, addigra már aggódásmentesre ködösül a tudata a demencia által. A meghalás akkor fáj különösebben, ha fizikai baleset ér, mondjuk kompkatasztrófa, és te pont a fenék és a tat közé préselődsz. Na, az fáj. Vagy a fizikai autóbaleset. Mi történik, amikor meghalsz? Semmi. Illetve, de. Mert elindulsz egy esély felé. Átrendeződsz. Képzelj el egy olyan tudatállapotot, amiben nincs függés, minden mikénted, s tárgyas kapcsolódásod, személyes mismásod elhalványul. És még valamit elvesztesz: a függést és aggódást. Képzeld el, hogy nem azon agyalogsz, hogyan tartsd fenn a testedet, énedet, mert odaát ijesztően semmi nincs, ami miatt aggódhatnál. És ez a baj. Ezért nem vonzó. Mert nincs kettősség, nincs polaritás. Ez az a „fehér fény”, amitől majd meg fogsz ijedni és visszaájulsz az újjászületésbe. Mert annyira hozzászoktál a függéshez, az aggodalomhoz, hogy azt hiszed, ez a természetes módja a létezésnek. Mondok egy névtelen példát: a nagybani városi forgalomban, a Flórián téren minap összeesett egy egyedül álló nő a híd jobb lábánál. Egy jó szagú férfi lefektette a fűre középtermetét. Akkor több irányból, mint a rovar, szemtelen mobilkamerás kölykök vetődtek a testet filmezni, nem segíteni. Fontosabb a jutubra. Megosztani mások szenvedését. Nyitott szemű csőcselék, vérszopó magyarok, műsor van! Lehet bámulni. A körülötte császkálóknak feltűnt a válsághelyzet, imádják. A nő egyre természetellenesebb szögben hevert, mozdulatai az élettel már nem egyeztethetők össze. Aztán lassan szűnt a bámész, rendes lett mindenki, magukhoz tértek, valaki éppen a mentőket tárcsázta mobilján, valaki zöld sortban szaladt valahova, egy középkorú nő pedig velőtrázón sikoltozni kezdett, jajveszékelt, kezeit halántékához szorítva, hátha az segít valamit. De nem segített. A test már másnap meghalt. Nem kapta őt sebesen ölbe a Brucewillis, nem iramodott meg vele az életmentés irányába.
És akkor kilépett egy nagyon kedves bácsi, aki még volt katona! kilépett a sok tátott száj közül, vállára kapta magát és felszólalt. De egyebet nem csinált, csak beszélt. Szónokolt. Szónokolt arról, hogy miért nem tesz senki semmit. Küszöbön állt, de eltekintett.

A nő valójában nem halt meg, csak nem mert szólni, hogy él: a megfelelési komplexum kényszerítette padlóra. Rendes áldozat akart lenni. Túlságosan beleélte magát a halálba, így egy idő után már nem lehetett vele madarat fogatni. Túl sok volt a közönség ahhoz, hogy nő legyen. Lakatot tett fincsi szájára ez a jó szagú teremtés. Nem kelt fel, maradt a Flóriánon, vízszintesben, hogy a hozzászokott járókelők kerülgessék. A mentők csak kapóra jöttek, de mire kiértek, a nő már nem látszott. Felszívódott. Ugyanis a nőnek ma kellett volna meghalnia. Mindenképp. Emberi szinten ma járt volna le a futamideje… Egy ér pattant volna el megterhelt agyában. Halála könnyű és fájdalommentes, szinte észrevétlenül kényelmes lett volna, kidolgozatlan haláltusával. Önvédelemből lett öngyilkos, mondjuk ki…
Mekkora a sors. Nehézséggel is mérik, tán még centivel is.

A halál életveszélyes testmeghibásodás.

Többet találkozunk mások halálával, mint a sajátunkéval. Én úgy próbáltam védekezni a megrázkódtatásoktól, a mások halálhíre ellen, egyfajta meditáció gyanánt, hogy levetítettem magamban valamennyi szerettem és ismerősöm halálhírét, így amikor bekövetkezik, és a hír megérkezik hozzám, már nem ér annyira váratlanul, kevésbé ráz meg, és nem taglóz le annyira. Nem szeretem a letaglózást, a fájdalmat, valamiért csak a kellemes dolgok érdekeltek világéletemben.
Félsz a haláltól? Hát a zacskós levestől? Mert mindkettő létezik.
Élj úgy, mintha bármelyik nap bekúszhatna az a Vége-főcím.

 

- 2014. szeptember 23. (kedd) 19:47
Nagy Zopán: Aktuális

Aktuális

Carmen és Simon* egy nyári fesztivál utolsó éjszakáján ismerkedtek össze a falu Királynő nevű Korcsmájában, ahol szintetizátoros vak nő mulatós-muzsikát bömböltetve énekelt - s menyasszonyi ruhának tűnő, mély, csipkés dekoltázsából az óriási bimbók is majdnem kibuggyantak, ahogy előre - hátra ringatózott, verejtékező, duzzadó keblei közül pedig a méretes, aranyozott feszület-medál szinte vakította az „álomittasan” lassúzó, vagy az éppen tántorogva pogózó fiatalságot…

- 2013. március 04. (hétfő) 08:00
Krusovszky Dénes: A kíméletlen líra és a költő prózája

Az idei könyvhétre Krusovszky Dénestől egy esszé- és egy novelláskötet is megjelent. - A szerzővel a két könyvről, a kortárs költészet tendenciáiról és a költő prózamondatairól beszélgettünk. (A litera.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. június 19. (csütörtök) 06:50
Nyirán Ferenc versei 4.

Bakonysárkányi giccs

a nyári konyha padkáján a vödör
a hideg kútvíz ami benne vár
és nagymama ki nagypapával pöröl
meg lábamnál a hű kutyám bogár

az istálló a ló és a tehénke
az ultiparti minden délután
a kamrazug hol nem motoz egér se
egy kancsó sör most jólesne talán

a csorba szélű porcelán pohárka
tejeskávé min ráncos már a bőr
az udvaron a rezzenetlen nyárfa
egy művirág mely ablakomnak dől

az esti csönd a csillagok s a lámpa
a varázsszemű kis néprádió
a temető hol nagypapa most alszik
és szíve helyén horpadt borda árka

- 2013. május 16. (csütörtök) 09:00
Kalász István: Apát lead

Apát lead

Kosztolányi Dezső emlékére

Kitöltendő: születési neve, helye, apja neve, ezen a kérdésen a férfi felnevetett, anyja neve apjának? Tényleg kell ez? De minek? Egy név az minden és mégis semmi. És: mit eszik, mit nem eszik, gyógyszerérzékenység, allergia: igen/nem (Feltétlenül aláhúzandó!), gyógyszert ki írt fel, mikor és miért, széklet van-e, diéta? Ez itt a megjegyzés rovat, ide beírhatja személyes közlendőit. 2xDinA4 a felvételi adatok nyomtatványa, ennyit kell kitöltenie. Elérhetősége a hozzátartozónak? Cím, bankszámlaszám. Még ezt is kérdezték. A nyomtatványon.

Apja: 84 éves, két szemüveg, három pár zokni, három alsónadrág, fogkefe, 67 kilogramm test, és ez a test bal fülére nem hall, bal szemére alig lát, gyógyszert nem szed, zihál, feledékeny, vérnyomása nagyjából rendben, éjjel mászkál. És most fogja a kezét.

– Félek – suttogta az apja.

– Mitől félsz?

– Félek – ismételte az apja.

- 2013. január 16. (szerda) 14:00

Kapcsolat: szerkesztoseg@folyo-irat.hu


 

Állapot – Szathmári István novellája

Állapot – Szathmári István novellája

Állapot – Szathmári István novellája

"Az ágyban gyűrött a lepedő és sokszor vizes. És dermedt minden. Mintha betonba öntöttek volna. De azért mozdulni kell, indulni kell, kezdődik a nap. Először a lábam, majd a kezem, a fejemet legkésőbb. Tudom, ez a legnehezebb. Felülök és hosszan bámulom a fehér falat. Hiszem is, meg nem is, hogy újból vagyok."

irodalmijelen.hu cikke TOVÁBB >>>

Búcsú Weöres Sándortól

Búcsú Weöres Sándortól

Búcsú Weöres Sándortól

“Bóbita, Bóbita táncol,/ Körben az angyalok ülnek,” Huszonöt éve hunyt el Weöres Sándor, aki a tejesség felé vette útját, miután megtáncoltatta a tündéreket és “akit az Isten is költőnek teremtett”.

cultura.hu cikke TOVÁBB >>>

"Nagyon lehet velem csapatban dolgozni"

Artur Palyga kortárs lengyel író A zsidó című darabjával ősbemutatóra készül a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. A mű szembenézés a múlttal. Milyen felelősségünk van a múltunkkal, erről beszélgettünk az előadás kapcsán Mucsi Zoltánnal, a darab egyik szereplőjével. MARTON ÉVA INTERJÚJA. (A Revizor cikke) TOVÁBB>>>

Őszi Róbert: A főhősöm leginkább a jelenben él

Őszi Róbert: A főhősöm leginkább a jelenben él

"Nem titok, vannak olyan elemek, amelyek a saját múltamból vétettek, de hogy melyek ezek, azt elég, ha én tudom. Nem ez a fontos a történetben.” Az idei Könyvfesztiválon új elsőkönyves Őszi Róbert íróval Kétté című regényéről Garamvölgyi Katalin beszélgetett. (A Cultura.hu cikke) TOVÁBB>>>


 

B-irodalom

B-irodalom

  • Azt mondta az ATV-n minap valami felkent, hogy ő a gyermekeit elsősorban európainak és másodsorban magyarnak neveli. Természetesen megkönnyezték, és imádkoztak hozzá, hiszen nyilván nincs is szebb egy nemzetek nélküli Európánál, ahol béke, jólét, gazdagság van. Ahol az imám meg a katolikus pap házasságot köt, egy buddhista néger szent felkeni őket, közben a Deák-Bárdos énekel. Az egészet az Alföldi rendezi, a Kulka a narrátor, a Sthol a főszereplő. Mert nyilván színpadra kell vinni az egészet, hogy az utókor is megértse majd a nagy pillanatot. De addig, amíg a fent említett zseniális alkotók nem kapják meg az Oscart, a Nobelt, a Kossuthot, na...

  • Július 31. – a Szifilisz világnapja:A szifilisz (más néven vérbaj) egy nemi úton terjedő betegség, amit a Treponema pallidum nevű spirochaeta baktérium okoz. Régebbi, illetve népies elnevezései a bujakór és a franc. A korábbi feltételezések szerint Kolumbusz hozhatta be Európába, de egy 2006-os lelet nyomán kiderült, hogy jött az magától is. E napon a világ nagyvárosaiban szifiliszesek egyesülnek, majd antibiotikummal koccintanak. Éjfélkor - amikor a láz a tetőfokára hág - híres szifiliszesek portréját rajzolja az égre Besenyei Péter műrepülő.   Egyéb hülye világnapok: December 7: a Szappan világnapja: Számos ősi kultúráról tudunk, ahol már ismerték a fürdést, ám a szappant nem. Az ókori...

  •     Sétálni indultam, hiszen már eleget ültem otthon. Nem sok pénzt vittem magammal, nem akartam beülni sehová. A zsebemben még egy doboz cigaretta lapult, gyufásdobozzal. Jót tett tüdőmnek a friss levegő. Egyáltalán maga a város, az utca forgataga. Habár én nem lakom forgalmas helyen s nem is mentem messzire. Tulajdonképpen írólapot szerettem volna venni. Ennyi. Az égen közben gyülekeztek a felhők. Akárcsak szívemben. Leültem egy padra s egy öreg bácsit kezdtem figyelni, aki autóját mosta. Ő rám se nézett, gondoltam magamban siet valahová, mint az ördög. Egy szál cigit elszívtam. Nem esett valami jól. Tényleg nem sokan jártak az utcákon, mintha...

Kiemelt tartalom

Pucér csaj és sör!!

Az elfeledett idő

...mindjárt jönnek, de előbb még meg kell beszélnünk pár fontos dolgot. Hol a magyarok istene? Hova csomagolta a szent feliratú István? Egykor bölcs és csodálatos nép voltunk, de mára egy idegbeteg, perverz valamit csináltak belőlünk, akinek már csak akkor áll fel, ha feljelentheti a szomszédját, vagy pofán verhet egy vadidegent az utcán, csak úgy. A hatalom egykor nemes volt, ma nem az. A tekintély megszűnt. Profitorientált üzletemberek szedik el a pénzed, akiknek sosem elég. Olyan dolgokra követelnek lóvét, amit már ötször kifizettél. Ehhez persze kell egy ország, ahol ezt megtehetik. Nincsenek már barátok, csak üzletfelek, szorongunk, elfogyott az ősbizalom, minden csak a pénzről szól, egy pillanat alatt megszedni magunkat, mindegy, milyen áron.

 

Legyek mitévő? Szabad szemmel is jól látható verseny folyik egy élettelen fődíjért. A barátok elfogytak, mindenki préda, minden statisztika és számítás. A ravaszdi marad életben. Fantasztikus, mennyire rángathatóak vagyunk: hallgatom néha a politikai műsorok betelefonálóit, amikor az öregek tajtékozva, patakzó szájjal csaholnak arról, hogy még mindig nem jó, és ilyenkor legszívesebben rájuk förmednék, hogy „bazmeg, sosem volt jó! Nem vetted észre? Megöregedtél, de bölcsebb nem lettél. Mindjárt meghalsz és még mindig nem ébredtél fel, ezzel a hülyeséggel foglalkozol. Hamarosan egy másik világba kerülsz, és ahelyett, hogy elmerülnél a meditációban és önmagadban, hogy átmeneted a túlvilágra szép legyen, ezen rágódsz. Majd mocskos lélekkel, lefáradt tudattal mész át, és beérkezés helyett visszaájulsz ugyanebbe a szarba, és ott folytatod, ahol abbahagytad. Mi értelme ennek??”
A politika egy gonosz játék, harc a lelkedért, hogy itt ragadj, mert te tartod életben őket a ragaszkodó tudatoddal. Ha senki sem foglalkozna a politikával, na, akkor lennének kurva nagy bajban. Mi meg alig várjuk, hogy jogunkban állhasson végre felháborodni valamin, mert kurvára provokálhatóak vagyunk. Akkor érezzük, hogy élünk, ha háboroghatunk. Miért nem próbálunk ki valamit? Figyelj! Hagyd a dolgokat történni. Kapcsold ki magad, vond ki magad a világból. Nyugodj meg és kisimul a világ, mert a világ nem odakint van: benned van minden. Odakint semmi nincs. Te légy az első, aki szakít a hibás beidegződéssel, felébred és nemet mond. Nemet mond a neurotikus mintáknak, és annak, hogy bárki is manipulálja, irányítsa, és megmondja, mikor legyen jó kedve.

Tovább olvasom

A tartalomból

  • 07 February 2013

    A költészet mindig meglepetés. Talán ez az egyik legjellemzőbb vonása, amit kimondani tulajdonképpen közhely, hiszen sem érzelmeivel, sem formáival, sem magatartás-modelljeivel nem tud hatni, ha azt nem a meglepetés erejének revelációjával állítja elénk. Kell valami meghökkentőnek lenni alakjában ahhoz, hogy megállítson bennünket, figyelmet szenteljünk neki, eltűnődjünk mondandóján. Éppen ezért költőként jelentkezni s beérni sem könnyű; van, amikor már késznek gondolja magát az alkotó, s a környezetét okolja meg-nem értettsége miatt, máskor ennek ellenkezője is előáll, nem is ritkán: az adott szerző olyan gazdag külső és belső művészi, emberi, érzelmi gazdagságban él, hogy saját munkáit nem érzi azokhoz képest elég erőteljesnek; megmutatja ugyan, ki is adja, de már s még nincs benne „az egész teremtett világhoz s a teremtőhöz való szólás” igénye, akarata. Ilyen költő Pethes Mária, ezt tudni vélem, mert már jóval első kötete megjelenése előtt ismertem, olvastam korai munkáit, s bár jóval többet mutattak a fűzfapoéták teljesítményeinél, olyan nagy kifutási lehetőséget nem láttam bennük. Az a baj, hogy akkor még, bár erről sohasem beszéltünk, talán ő sem. Akkor még – ez a nyolcvanas évek – kereste önkifejezési lehetőségeit, festegetett, főként az üvegtechnikákkal ismerkedve, de sok egyébbe belekapott, vagy belemélyedt, így, majdhogynem mellékesen, a versírásba is.

  • 29 September 2014

    Hányszor gondoltam gondolatlan szeretőkre.
    A megfagyott lakk feketékre,
    az illanó szellő szüzekre,
    kik előbújnak falánk bábjaikból,
    kik rám uszítják szerelmüket.
    Forró napokon mezítláb futok előlük,
    tüskés faágakba takarózok,
    zömök buszok mélyére elmenekülve,
    megtapadok az óriáskerék időben,
    végig iszom a Dunát is megúszva,
    jéghavas utcákban hóemberként merülök,
    festek egy felhőt,
    szürkéjében meglapulok,
    nyolcadik bolygót redőnynek tartok eléd.

     

  • 08 November 2012

    Csigatemető

    Több napon át egyfolytában esett az eső, unalmas ütemben. Miközben a nagyváros kátyús járdáit rótta, ügyelvén arra, hogy ne lépjen bele a pocsolyákba, le-lehajolt, hogy a járdákra tévedt csigákat a senki biztonságos, virágos, parlagfüves földjére helyezze. A járókelők megmosolyogták. Ha falun élne, a falu bolondja vagy boszorkánya volna. Így csupán egy kótyagos, szórakozott, gyermekded vénkisasszony, aki a kutyáknak köszön, a gyerekekre kacsint, és nem vesz tudomást a világról. Idő és tér kérdése.

Nagy Zopán: „Trágár imákat írtam gyönyörű öledbe”

26 April 2013

„Trágár imákat írtam gyönyörű öledbe”*

Punalua feltámadt (ideje a leltárnak):

Megnyúzott ködréteg-tükrök hevernek (ébredő mezők)
– s az éj-erdők fái smaragd könnyeket ejtenek értük,
a csipás-zöldesen sercegő levél-szemek is lefordulnak
és a matt hajnal avarán vergődve nyújtózkodnak

(ó, az egykoron csillagként becsapódó galacsin-darabkák):
jaj, a megrágott-kiköpött SzentJános-fényű kis fogalmak…

Miközben csont-héjas a lerághatatlan vallomás:
a kiszemelt tisztás felett már tündér-libidó rezegteti
felhőnászágy-hasadék (dunyha-nyílás „huzatos”)
párolgásait – s lám, egy Szatír: ettől kapatos…

Punaluának most visszaadom a homo (gén) - kékhajú sapiens
pamflet-karácsony-ideál-homeo életért a reggelt –
a piros bolygó kiütéses keléseit családok nézik a Világ Vége tévében
– s a Kiátkozott Ház Láza fogadóban pedig titokban etetik
a Punalua-énekeken is csámcsogó Őz biblia-lapokat rágó kérődzéseit –
míg a szabad Zrí riadóját játszó karmazsin-pizsamás gyermekek litániája
indulóként nyűglődik Tanagra tengereiben… –
Ámbár: nyűgtelenek az opál kezek - gondolja az Óra-tiktakk ünnepén
az ezeregy vendég (mintegy Prokrusztész ágyán heverve - s mélázva
a Nagy Szövetség keresztmetszetének jelenésein… –

Ösztönös ősz fürdőzik a tó felett;
Zsuzsanna himnusza csak a vállunkig ér;
Angyali csik(l)ó, mint aranyszőrű torzó szomorúsága;
só-ízű gyónás ballag;
búskomor virágágy legyint;
ó, lapidáció, ó, kavicsos láda, ó, lapidárium! –
Utolsó előtti felhők őrzik az utolsó lapok gondolatait;
(r)és hi(b)ába botlik a búcsú rózsa-mosolya;
az ízek legendájával anyukák fekszenek otthon
– s adalék-anyák sózzák be koraszülött morbidjaikat;
a nappal ismét piros, mint a tenger;
az elmélet-ellenes ismeretlen szerelmesek (mint Ayrus leányai):
kórusdrámát adnak bizonyos kútból áradó egyszervolt Unikornis tényének;
kék-agyag iszap-állatok oldódnak egy emlékkönyv ígéretein
– s opusok orgazmusa utáni gyászról szaval az illumináció…

* Palasovszky Ödön emlékének


Tovább a cikkhez

Hide Main content block

Hangosan

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Támogatók

 

A Folyóról

Hamarosan

B-irodalom

A Folyó alkotóinak szabad felhasználású blogfolyama

B-irodalom

Önnek van felfogása? Szokott ön kitálalni? Hát kitalálni? Maga már meghozta a gyümölcsét? Ha mind a négy kérdésre, igen/nem/ talán a válasz, akkor Ön nyert. Megnyerte az egyikét.