A tartalomból:
Jön a gólem

Jön a gólem

Lassan megkezdődik az év végső rohama, ilyenkor csak a záróra szabhat határt banális és képzeletbeli kalandozásainknak. Tudta ezt már Karinthy Frigyes is, aki Ötórai záróra című krokijában a legszélsőbb lehetőségekig kihasználta a világháborús kormány képtelen rendeleteiből adódó abszurdumokat.

vs.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. december 12. (csütörtök) 09:00
Moldova György 80

 

“Ne utánozzatok senkit, mert minden emberben külön csoda rejlik.” Az elmúlt évtizedek egyik legolvasottabb magyar írója, Moldova György nyolcvan éves. (A Cultura.hu cikke) TOVÁBB>>

- 2014. március 14. (péntek) 16:54
A tudomány megy, a mese marad

Napsütés és enyhülő hőség fogadja a szép számú érdeklődőt: Spiró György nyitja meg az Ünnepi Könyvhetet a Vörösmarty téren, felidézve saját otthoni könyvtárának történetét. (Az Irodalmi Jelen cikke) TOVÁBB>>>

 

 

- 2014. június 14. (szombat) 07:35
Birtalan Ferenc: Útleírás

Végül mi az, mi változott? 
Esetleges, hogy hol vagyok, 
mire nyithatok ablakot, 
meddig tűrnek a holnapok.

Vasgyár: a Juranics telep. 
Zöld ládák, lőszerhüvelyek.
Fut a MUKI csikorogva:
hova lett az ÖTLI, VALLA?

Eltűnt a hentes és a pék:
kenyérgyár lettek Müllerék.
Papp-szatócsékból a KÖZÉRT,
de dombjuk Papp maradt – miért?

Tovább: Vérmező, Vár között...
Fiam a Sportkórházba jött,
kapott éneket: altatót,
vaskarmú évekhez valót.

Tudom, megváltó nem leszek.
Szétszórva bóvli rendjelek.
Ott, ahol minden tervezett,
maga a rend, mi megvezet.

Bejárom kies Óbudát.
Szénrakó: Filatori-gát.
Flóriántól, Rómain át
szívom a rossz kocsmák szagát.

Nem leszek sem latin, se tót.
Élek, mint a panellakók.
Álmomban öngyilkos este
dől a Hármashatár-hegyre.

Budagyöngye rejt, Pasarét.
Cimborám lesz az úrvidék.
Házmán utca, Ördögárok.
Térdig borban, de még állok.

Volt-Szieszta, János kórház.
Szép Ilonás elhaló-ház.
Szaporodó temetések.
Én lobogok, nem a mécsek.

Aztán tovább, de magam csak,
csak hogy éljek, hogy maradjak,
megtudjam, mi lenni rabnak,
mikor nincsen nyíló ablak.

Lágymányoson, Kelenföldön
már a büntetésem töltöm.
Élek még, de semmi-letten,
hol a tó is feneketlen.

HÉV zakatol, visz Csepelre,
nyárvégbe, virágzó kertbe.
Szilvakék, barackarannyal.
Hozzám érkezik az angyal.

Talán az isten tévedett:
Halottak Napja éke lett,
megméretett az áldozat:
világra küldte lányomat.

Meddig tűrnek a holnapok?
Mire nyitok még ablakot?
Ahol megállok, ott vagyok.
Megtalálom és várni fog.


- 2014. szeptember 20. (szombat) 11:03
„A művészélet olyan, akár a hullámvasút” (Beszélgetés Huszárik Rolanddal)

„A művészélet olyan, akár a hullámvasút” (Beszélgetés Huszárik Rolanddal)

„Minden rossz, ami történt velem, jó irányba vitt. Megváltoz­tam, és többé már nem akartam visszahúzódni, nem akartam csendben maradni. Nem pa­naszkodni kell, hanem célokat ki­tűzni!” – mondta Huszárik Roland expresszio­nista és – ahogy ő fogalmaz – néha depresszionista festőművész, akivel pihenő­pályáról, művészi-érzelmi hullámvasútról, komp­romisszumot nem tűrő kiállításairól és Budapest értékeiről be­szélgettünk.

tiszatajonline.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. január 18. (szombat) 10:00
Kamarás Klára versei

ÖREG ÖSZVÉR TÖPRENGÉSE

Kicsit megállnék. Ez már kaptató,
öreg öszvérnek ilyen nem való.
Sok a kanyar. Szakadék, vagy csak árok?
Éjjelre szállást, gazdám, hol találok?
Lesz forrás, fű is egy falás?
Jaj, mennyi útelágazás...!
Én nem tudom, melyik, hová vezet...
de láthatunk-e sorsot, végzetet?
Ne vedd le terhem! Míg viszem a málhám,
talán nem a mészáros bárdja vár rám.

 

- 2012. szeptember 19. (szerda) 15:00
Koosán Ildikó: Szeptember

elért az ősz, a sár, ma köd szitál,
kabát kell; mi mást tehet, elkopott
nyári szlengeket kínál hitelbe még
a szél; cseppfolyós szürke hangulat

mint bogáncs ragad belénk; mély-
repülés; nyarunk nyakába állt a kés
így vérzik el, szétfröcskölt foltjait
világnak, léleknek télig viselni kell.

 

2014. szeptember 1.

 

- 2014. október 19. (vasárnap) 08:24
Balogh Attila: Numero XXXVII

Numero XXXVII

Madár gerincét bujtató réten
jönnek
a fehér köpenyesek,
taposva hó alá
őzike-szoknyát,
a lovak zuhanását
őrző
mezőn,
jönnek,
vonszolnak tolókocsihoz
sebesült csikót,

- 2013. március 09. (szombat) 08:00
Márciusi fergeteg

Hol van már a tavalyi hó? – jutott eszünkbe, miközben gyalogosan igyekeztünk Budáról Pestre, felidézve a 2013-as hóborította Petőfi-szobrot, csizmákban didergő koszorúzókat. Most ragyogott az idő, és a lezárásoknak köszönhetően úgy fotózhattuk a várost, mint még soha: a hatsávos Erzsébet híd kellős középről. Odafelé még átkelhettünk rajta, visszafelé már le volt zárva – maradt a Szabadság. (Irodalmi jelen cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. március 17. (hétfő) 17:00
Kende János „hivatalosan” is legenda

Kende János „hivatalosan” is legenda

Hat kategóriában osztottak ki díjat és okleveleket 2013. december 15-én este a X. Aranyszem Operatőr Fesztivál záró gáláján a Szépművészeti Múzeumban. Az Év Operatőre Díjat televíziós kategóriában Reich László, a filmesek közül pedig Pohárnok Gergely nyerte. Vittorio Storaro Életmű-, Kende János Legenda-Díjat kapott.

kultura.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. december 17. (kedd) 19:00
Turányi Tamás versei

Gondor helytartója

Valószínűleg tiszta volt kint az ég,
amikor az arcomat a nyakadra tettem,
az első busz nyomorult zajára

filléres öröm a hajnali szürkületben,
a szívedet nem hallottam,
volt is, meg nem is, de azért járt,

ahogy a napóra, másfelől
párás homlokod, doromboló artériád
kényszerített mozdulatlanságra,

szétgurultam volna rajtad,
mint éppen felfűzött gyöngy,
forró padlón a higanycseppek,

ma sem tudom, hogy az utam
mélyült vagy hosszabbodott veled,
nehéz idők voltak, Isten is

valami gyógyszert szedhetett,
szabott ára volt mindennek,
amit akkoriban tettem,

beszélni erről már nem,
de mint forró levest, magamban
fújhatom a titkodat tovább

- 2013. február 03. (vasárnap) 08:00
Turányi Tamás: A jó pásztor

A jó pásztor

Köszönni alig tudtunk, olyan lárma fogadott minket az előszobában.

A tévé ijesztően bömbölt; a nappali csukott ajtaján szinte remegett az üveg. A termetes asszony, a házigazda felesége felkacagott, melírozott, rövid frizurás fejét megrázva egy kicsit, és eltűnt az ajtó mögött, hogy lehalkítsa a készüléket. Kezdtük lehúzni a cipőnket. Még mindig nevetett. Húsvét volt, de nem sütött a nap, a balatoni kisváros ebben az évszakban még nem mutatott számottevő életjelet. Apám barátja hívott meg minket. A barát, származására nézve, kurd volt, a kurdokat pedig a törökök is, a perzsák is üldözik, ennyit tudtam. Noszad, vagyis mostani nevén Max, fiatalkorában részt vett az ellenállásban, majd Ausztriába menekült, megházasodott, és most már európai. Bécsben él az osztrák feleségével, de Magyarországon vettek nyaralót, mert beleszerettek a balatoni tájba. Max haja teljesen kiszürkült, finom, éles vonásai voltak, és szépen beszélt – egyáltalán nem emlékeztetett a nyaralóhelyeket egy időben ellepő arabokra.  Néhanap sütött báránycombot paradicsomos rizzsel, ez volt minden. Nemigen mesélt.

- 2013. augusztus 14. (szerda) 15:00
Turányi Tamás versei 2.

Szelíd séta

Nem tetszik valami? Nincs is gazdád.
Először lemész az emberek közé
a parkolón át, hogy meggyőződj,
tényleg nem vesznek észre.
Az órán a számlap utánaforog
a percmutatónak, bosszantó,
de az is lehet,hogy halálos játék,
nem engedi elütni a delet.
Minden hajszálad égnek mered,
vidám társaság. Ezek az évek óta
üres vendégszobák benned,
ez a padlás,ahová magukban
nem engednéd a fiaid.
Az üzenet ráfeszül az arcodra,
mint a nejlon, semmi sem ellenszenves
odakint, mert meg sem érinthetnek,
a bajt magadnak kell megkeresned,
a kabinláz erre bőven hajlamosít,
végig megőrizted a nyugalmad,
ezért a mentőcsapat
még külön is megdicsér.

- 2013. június 11. (kedd) 09:00
Bartha György versei 4.

ima helyett

a hajnal az én létem
a mindent eltöltő vágy
ha már mögöttem az éjjel
a ziláltan meggyötört ágy

a sötét de béke
és nincs szilárd határ

még gondtalan meredek előre
a néma szóvadász

bele a nagyothalló szürkeségbe
testesen de súlytalan akár

(a sóhajjal kellene
mégsem mondok fohászt)

- 2013. december 10. (kedd) 09:00
Péter Béla kisprózái

eltávozás

hajnal kettő. keresztúrnál ,egy bodegás robur végre megáll. hová, hová vitézurak kaján vigyor. minél messzebbre innen. pest is jó. abony is. a hátsó ajtó nyitva van. egy fél mosoly a száj szegletében. benyitunk. lecuccoltunk. felülről valami résen át kis fény. tapogatózva előre. lekucorodunk. pálinka? nincs. hideg van. csak haladjunk! pestig legalább 5 óra. az állandó zúgás, csörgés, nyikorgás elaltat. az ajtóban két fura alak bámul befelé. no né má, ezek fötámadtak? csipatörölgetés. fölöttünk, mellettünk koporsók. ez egy halottszállító. hát persze, a bűz. a metrólépcsőn még mindig a hányinger. csirkepaprikás nokedlival, egyél kisfiam! nem vagyok éhes. apu is leül. jó megy a bakáknak, nem köll a hazai koszt. no és hogy megy a békeharc? a békeharc, az megy.

- 2013. szeptember 27. (péntek) 15:00

Kapcsolat: szerkesztoseg@folyo-irat.hu


 

A művészi esszéista: Gyergyai Albert

A művészi esszéista: Gyergyai Albert

A művészi esszéista: Gyergyai Albert

A konferenciát Hervé Ferrage tanácsos, a Francia Intézet Igazgatója és Szávai János, a tanácskozást szervező professzor emeritus nyitották meg. Szávai felidézte a 21 évvel ezelőtti emlékkonferenciát, amelyet Gyergyai századik születésnapja alkalmából rendeztek. Időszerű tehát az emlékezés, és már csak azért is fontos – hangsúlyozta a professzor –, mert Gyergyai Albert fedezte fel számunkra Proust jelentőségét.

irodalmijelen.hu cikke TOVÁBB >>>

REMARQUE - V. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále

REMARQUE - V. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále

REMARQUE - V. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále
Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria, 2014 február

2014-ben tízéves a Spanyolnátha művészeti folyóirat. A jubileumot a Tízeset c. kiállítás-sorozattal ünnepeljük, melynek részeként rendezi a folyóirat, a hernádkaki Nemzetközi Mail Art Muvésztelep az V. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálét. Társrendezők: Magyar Elektrográfiai Társaság, Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kara Világgazdaság és Nemzetközi ...

Jonathan Franzen: Erős rengés

Jonathan Franzen: Erős rengés

Jonathan Franzen: Erős rengés

A világhírű amerikai szerző sorrendben második regénye hazájában 1992-ben jelent meg, magyarul pedig a Szabadság és Javítások után az Európa kiadónál ez év végén jelent meg. - Földrengés, szex és egy váratlan örökség. Környezetszennyezés, New Age, amatőr rádiózás, na meg magzatvédelem az Erős rengés fő témái, amelybe most nálunk bele is olvashatnak.

litera.hu cikke TOVÁBB >>>

Abban reménykedem, hogy valamiféle kiteljesedés áll előttem (Interjú Szécsi Noémivel)

Abban reménykedem, hogy valamiféle kiteljesedés áll előttem (Interjú Szécsi Noémivel)

Abban reménykedem, hogy valamiféle kiteljesedés áll előttem (Interjú Szécsi Noémivel)

"A blogolás egyébként nagyon hasznos, mert rengeteget tanulok abból, hogy mire kíváncsiak az olvasók: bár néha zavar, hogy tudom, milyen témákra fognak kattintani. A legtöbben például Sissy története iránt érdeklődtek, amit valójában csak viccből írtam meg. A legkevesebben pedig a szoptatás kultúrtörténetét olvasták el" – állítja Szécsi Noémi, a Gondolatolvasó szerzője.

prae.hu cikke TOVÁBB >>>


 

B-irodalom

B-irodalom

  •  

  • Egy napfényes, derűs szerda éjszakán Len Lelevin éppen átúszta a Tiszát. Egyszer csak Eszter Házi Péter, lapra szerelt posztmodernista pillantotta meg őt a stégről, ahol békésen vattacukrot fogyasztott barna sörrel. Péter eleinte nem, aztán később már különösen hangosan, odaszólt az éppen lubickoló prózagrófnak: - Bocsáss meg, Lelevinkém, de vigyázz óvatosan, légy szíves, mert éppen egy kupac szar lebeg előtted a vízen. Len Lelevin megállt, körülnézett, majd vett egy nagy levegőt és szó nélkül lebukott a víz alá. Soha többet nem látták őt a felszínen. * Egy pálinkás jóreggelen a neves Babics Gyulus egy randa műanyag csirkével a karján állított be Len Lelevin lakására. Bekopogott...

  • A pina egy isteni finom kis műszer, csodatevő csodalámpa, fényt hoz, bűnre csábít, nem az én durva, merőleges mancsomnak való, pedig szívesen beledugnám, hogyne dugnám, jól érezné ott magát, odabent jó idő van és nedvesség, mi igen jót tenne száraz, komisz markomnak. Beleütném az orromat is. Rá akarok unni, de nem sikerül. Egyszer írt egy nagyon kedves, nagyon fehér ismerősöm, azt kérdezte, miként tudná elfelejteni azt a lányt, aki kikosarazta, s kibe fülig beleesett, tövig, mert a lány annyira gyönyörű volt. Azt feleltem neki, hogy képzelje el a nőt máshogy, mondjuk kifordítva, akkor nem fogja annyira kívánni. „Képzeld el, ahogy...

Kiemelt tartalom

Pucér csaj és sör!!

Az elfeledett idő

...mindjárt jönnek, de előbb még meg kell beszélnünk pár fontos dolgot. Hol a magyarok istene? Hova csomagolta a szent feliratú István? Egykor bölcs és csodálatos nép voltunk, de mára egy idegbeteg, perverz valamit csináltak belőlünk, akinek már csak akkor áll fel, ha feljelentheti a szomszédját, vagy pofán verhet egy vadidegent az utcán, csak úgy. A hatalom egykor nemes volt, ma nem az. A tekintély megszűnt. Profitorientált üzletemberek szedik el a pénzed, akiknek sosem elég. Olyan dolgokra követelnek lóvét, amit már ötször kifizettél. Ehhez persze kell egy ország, ahol ezt megtehetik. Nincsenek már barátok, csak üzletfelek, szorongunk, elfogyott az ősbizalom, minden csak a pénzről szól, egy pillanat alatt megszedni magunkat, mindegy, milyen áron.

 

Legyek mitévő? Szabad szemmel is jól látható verseny folyik egy élettelen fődíjért. A barátok elfogytak, mindenki préda, minden statisztika és számítás. A ravaszdi marad életben. Fantasztikus, mennyire rángathatóak vagyunk: hallgatom néha a politikai műsorok betelefonálóit, amikor az öregek tajtékozva, patakzó szájjal csaholnak arról, hogy még mindig nem jó, és ilyenkor legszívesebben rájuk förmednék, hogy „bazmeg, sosem volt jó! Nem vetted észre? Megöregedtél, de bölcsebb nem lettél. Mindjárt meghalsz és még mindig nem ébredtél fel, ezzel a hülyeséggel foglalkozol. Hamarosan egy másik világba kerülsz, és ahelyett, hogy elmerülnél a meditációban és önmagadban, hogy átmeneted a túlvilágra szép legyen, ezen rágódsz. Majd mocskos lélekkel, lefáradt tudattal mész át, és beérkezés helyett visszaájulsz ugyanebbe a szarba, és ott folytatod, ahol abbahagytad. Mi értelme ennek??”
A politika egy gonosz játék, harc a lelkedért, hogy itt ragadj, mert te tartod életben őket a ragaszkodó tudatoddal. Ha senki sem foglalkozna a politikával, na, akkor lennének kurva nagy bajban. Mi meg alig várjuk, hogy jogunkban állhasson végre felháborodni valamin, mert kurvára provokálhatóak vagyunk. Akkor érezzük, hogy élünk, ha háboroghatunk. Miért nem próbálunk ki valamit? Figyelj! Hagyd a dolgokat történni. Kapcsold ki magad, vond ki magad a világból. Nyugodj meg és kisimul a világ, mert a világ nem odakint van: benned van minden. Odakint semmi nincs. Te légy az első, aki szakít a hibás beidegződéssel, felébred és nemet mond. Nemet mond a neurotikus mintáknak, és annak, hogy bárki is manipulálja, irányítsa, és megmondja, mikor legyen jó kedve.

Tovább olvasom

A tartalomból

  • 18 October 2013

    Ghabbal E’kr Firaz

    (tizennyolcadik regényrészleg)

    Ekkor a bokrok sűrűjéből egy daliás, világos hajú, meleg-kék szemű, kifejezetten jóképű fiatalember lépett elő. Kezeire fémanyagú, ezüstösen csillogó robotkéz vala erősítve melyből, ha akar akár célzatos villámot, sőt még koncentrált fényt is bocsáthat ki, na meg természetesen a százhegyű robottüsketőrt, a kerekded öldöklő sünit, (ahogy magok közt becézve nevezik) minővel a Vén Gazember és Fia Rt.-t felszámolta az elébb, egyszóval a haramiák életét kioltotta. De ez a gépesített fémkéz az előbb felsoroltakon túl arányosan izomzatos karja sebességét tízszeresére gyorsíthatja, ha kell, ilyenkor ökölcsapásai ökörcsapásnak minősíthetők, oly bődületesek. Erős felsőtestén, robosztus mellkasán lila trikó feszült (mint Amandáén is) lábain valaminő különös anyagú, testhez tapadó, lilaárnyalatú elasztikus plasztiknadrágféle volt. S el ne felejtkezzünk ama metalloszi robotcsizmájáról, melynek antigravitációs szerkentyűje lehetővé teszi tulajdonosa levegőbe emelkedését, mitöbb hogy fergeteges sebességgel cikázhasson fel-le, előre-hátra.

    – No mi az, Vanda? Téged is utolért a végzet, megkötöztek?! A megkötözhetetlent! Ki bírta legyőzni a legyőzhetetlent, az évfolyamelső harcművésznőt, asztro- s elméleti fizikust, űrnaszádnavigátort, a megközelíthetetlen, megérinthetetlen, rideg vámpot!? Szólalt meg az előbb megrajzolt, szőke délceg kellemes, ám kissé gunyoros hangon.

    – Hát te meg ki vagy? – Nyögte Hilda bús hangját erőtlenül.

  • 10 June 2013

    Terhesek

    Az ajtók záródnak. Beszakadt körmökre aggatott nejlonszatyor csusszan be, nagyot taszít a kismamán, könyökkel túrja szét az ülésen a szürke kosztümöt és a piros minit, majd lezuttyan egy aktatáska képébe nyögve. Amott füldugó terpeszkedik, odébb retikül szorong, és a szélesre tárt reklámújságnak is alig jut hely.

    Gömbölyödik a kismama. A kosztümnek gyanús rajta a dudor, ám szemlesütve a szoknyaráncát kell sürgősen kisimítania. A mini inkább a plafon alatt görnyedő colosban gyönyörködik, az aktatáska vaksi, a teszkós cekkerből valami kimaradhatott. Egy másik lapos, méregető pillantás a reklámújság mögé bújik, míg a retikül egy rövid sandítás után alvást színlel, a bamba terpeszt pedig őrült tempóban rángatja a füldugó.

  • 22 November 2012

    Terápiám története

    Ez nem novella.  Nem is dokumentum. Nem krimolett. Ez egyszerűen nem az, ami. Ha ugyanis az lenne, akkor már nem lenne az.

    Arra ébredtem egy borús/napos reggelen, hogy pisilnem kell. Ekkor még nem vettem észre semmi szokatlant. Még akkor sem, amikor megvakartam a tökömet. Vissza is feküdtem, aludtam még vagy két órát, ami, utólag úgy tűnik, súlyos hiba volt, de nem bántam meg, mert szép, szürrealista álmaim voltak, mint általában, amikor nem bánom meg, hogy visszafekszem még két órára.

Jenei Gyula: Rongyfoci

11 January 2014

Rongyfoci

akkoriban majd bandázok a szomszéd gyerekek-
kel. összeverődünk: utcabeliek. egyikünk pár évvel 
fiatalabb, másikunk néhánnyal idősebb. lányok is 
keverednek a csapatba, de ritkán leszünk olyan 
sokan, mint amikor egy eső után kimegyünk focizni 
a legelőre, ahol foltokban állnak még a tócsák, 
s nem is látszanak a fűtől. csak amikor bele-
toccsanunk, fröccsen nagyot a felmelegedett 
víz a nyomunkban. kapunak elég néhány fél-
tégla a közeli csatornapartról, esetleg pár 
leszúrható gally, legfeljebb rájuk dobunk egy-
egy trikót, hogy jobban látsszanak majd. rongy-
labdánk lesz, s megszívja magát vízzel. de azért 
amikor ezt a verset írom, elbizonytalanodom, 
hogy tényleg így lesz-e, vagy csak az emlékezet 
archaizál a pöttyös gumi laszti helyébe ruhából 
varrottat. próbálok mélyebbre tapintani, de csak se-
színű, vizes rongycsomókat érintek – akkoriban, 
abban az utcában bármelyikünk gyerekkorában 
ritkán adatik majd, nemhogy bőr-, de az annál 
egy fokkal silányabb gumilabda is. szóval fröcs-
csennek a fűben a tócsák a tehénlepényes, 
gombászó réten, fröccsennek lábaink s a labda alatt.


Tovább a cikkhez

Hide Main content block

Hangosan

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Támogatók

 

A Folyóról

Hamarosan

B-irodalom

A Folyó alkotóinak szabad felhasználású blogfolyama

B-irodalom

Önnek van felfogása? Szokott ön kitálalni? Hát kitalálni? Maga már meghozta a gyümölcsét? Ha mind a négy kérdésre, igen/nem/ talán a válasz, akkor Ön nyert. Megnyerte az egyikét.