A tartalomból:
Novák Valentin rövidprózái

Maj Om Ce mester a homokvárépítő-versenyen

 

Egyszer Maj Om Ce mestert felkérték a Nagy Khi-Thaj Hormokvárépítő-verseny egyszemélyes zsűrijének. Senki nem tudta, hogy Maj Om Ce mester ért a homokvárépítéshez, mert erről sosem beszélt, épp ezért furcsállta ő, s furcsállta a döntőt televíziókészülékeken kísérő ötszázmillió kitáj is. Mit keres egy mezei mester, egy ilyen fontos verseny egyszemélyes zsűrijében? Mit keres egy hozzá-nem-értő, sőt, mivel mester, semmihez-sem-értő, pártidegen, osztályidegen, emberidegen, emberiségidegen az épülő, sokra rendeltetett homokvárak közelében? A kedélyek azonban lenyugodtak, amikor a számos homokvárcsoda között szerénykedő homokkupacot és szerény képességű felhalmozóját hozta ki győztesnek Maj Om Ce mester. Ötszázmillióan tapsoltak, hogy nem vitte félre a mester ítélőképességét a sok cikornya, és olyat jutalmazott a legfőbb díjjal (címeres fröccsöntött lapát), amilyet bárki is megépíthetett volna. Maj Om Ce mester döntését persze nem a „mindenki képes lenne erre” össznépi összeborulás befolyásolta. Ő azért választotta ezt az egyszerű homokkúpot, amilyet egy vakond is kerekíthet, csúcsosíthat, mert látta az elődöntőben, amit a kíváncsi kitáj szemek még nem láthattak, lévén nem közvetítették, hogy alkotója mindent tud a homokvárépítés csínjáról-bínjáról, de nem akart ugyanolyanabb lenni az ugyanolyanok között…

- 2014. május 10. (szombat) 10:53
Szokolay Zoltán versei 2.

ŰZÖTT ANGYAL

Már ugrott volna bárhová,
az ég fölé, a föld alá,
egy verssé, épp csak ennyivé,
hazátlan homlokok mögé.

Egy szökkenés, egy villanás,
hogy „nézz rám és többé ne láss”,
maradni vágyó így üzen,
ha üldözi precíz üzem,

a „nem szerethet senki se”
fojtó, fullasztó rendszere,
s azt pengi minden szál ideg,
hogy nem kell, nem kell senkinek.

Kezdettől bennem rejtezett,
tüdőm tájékán lelt helyet,
átadta szárnyát, úgy emelt,
míg szálltunk, hittem, el nem ejt,

- 2013. június 19. (szerda) 09:00
„Mert nem vagy azonos önmagaddal”

Hullnak a rögök Bertók László friss kötetében. Amit a mélységekből (kintről és bentről, lentről és föntről) hozott, most megmutatja. - A Litera Büszkeség és balítélet című pályázatának legjobbjai közül most Jassó Judit kritikáját közöljük Bertók László Ott mi van? című verseskötetéről. (A litera.hu cikke) olvass tovább>>>

- 2014. szeptember 06. (szombat) 13:32
„Volt bennem egy publikációhajhász attitűd”

„Volt bennem egy publikációhajhász attitűd”

Kántás Balázzsal legújabb, szám szerint hetedik verseskötetének megjelenése apropóján beszélgettünk a Félkomfortos magánpokol és az életmű néhány sarkalatos kérdéséről.

irodalmijelen.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. december 03. (kedd) 17:00
Cserenkó Gábor: Népmese

Népmese

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy szakállas feltaláló, aki egy nap feltalálta a perisztaltikus dobpergést. Ujjongott, mert végre sikerült, nem volt kis munka, de sikerült. Miután kiugrálta magát, nyomban meg is kereste a Szabadalmi Hivatalt.

De a kapuban megállították.

- A dobpergést már tavaly feltalálták. – visította egy nyakkendős úr.

- Igen, tudom. De ez perisztaltikus!  – érvelt a feltaláló, és közben megvakargatta a szakállát. – Nézze! – és már csomagolta is ki, hogy megmutathassa.

- Mindegy az! Akkor sem kell! – így az úr.

- De…

- Mindegy az! Csomagolja vissza!

Erre a feltaláló még egyszer megvakargatta szakállát, csalódottan összehajtogatta a találmányát és vörös képpel elkullogott.

 

Három és fél perc múlva egy másik feltaláló libbent oda, olyan, akinek nem volt szakálla.

A következőt mondta:

- Feltaláltam a perisztaltikus dobpergést.

Az úr ránézett. Konstatálta, hogy milyen szép, sima az arca és a következőt mondta:

- No, végre! Már nagyon vártam magát! Jöjjön! – és erre jól láthatóan örülni kezdett.

- 2014. január 13. (hétfő) 15:00
Péter Béla: még istenes, versek.

még istenes, versek.

*

Feltámadunk?

…és ím, hát, nincs tovább, itt a végítélet.
Az Úr, most közületek végleg kitépett.
Fáj, felebarátim, szeretteim! Úgy fest,
hogy oszlásnak indultunk itt, akár a test.
Ládd, sápadttá hűlten, végleg kifut a szín
régtől cserzett arcomból. Függöny le.  A szín
sötét. A lélek útra kél, s ez nem kétlet,
immár bizonyosság, úgy ahogy azt vélted,
pillangó röptünk, immár, last-minute tény.
Világok határán felold a tejfehér fény.

- 2014. február 20. (csütörtök) 11:00
Kaiser László: Végre egy kultúrember

 

A szülei halála utáni nagy bulizások jutottak eszébe. Akkor megállt az idő egy-két évig; még szerencse, hogy nem kellett dolgoznia (jelszava volt különben is: a legrosszabb tanulás is jobb, mint a legjobb munka), az örökségből futotta a másik szerencsére: újra diák lehetett. Az üres, nagyon üres lakásban aztán az esti és éjszakai beszélgetések, ivászatok oldották, amennyire oldhatták magányát, megfordult ott a fél évfolyam: dramaturg-, rendező- és színészhallgatók, meg hát csapódtak oda részeges és kevésbé részeges tollforgatók is. Nem volt rossz élet, ez kellett talán a megmaradáshoz…

                De hát ez is elmúlt, ahogy a diplomát követő vidéki színházi évek is. Megnősült, és persze konszolidálódott. Bizonyos fokig, mert ami volt, ma is van, ami egykor mozgatott, ma is lendületbe hozhat… S így van rendjén, le a nagy önmegtagadókkal!

                Ezek jártak az eszében, amikor ráfordult a Szent István körútra. Egy kis esti barangolás a forró nyárban. Az aszfalt bőszen adta vissza a napközben begyűjtött meleget. Ténfergő és célirányos emberek: mindenki haladt a maga csapásán, még az is, aki éppen sörözött, netán részegen, maga elé bambulva álldogált…

                Az ő útja természetesen egykori kedvenc helyéhez, a Vígszínház melletti Víg Matrózhoz vezetett. Lármás társaságok, félig és teljesen elázott emberek: a szokásos kép fogadta. Odakéredzkedett az egyik asztalhoz, aztán bort rendelt. Ivott, nézelődött, ismerőst nem látott, de ez nem zavarta, szeretett néha magányosan inni, most meg különösképpen jólesett.

                Éjfél előtt indult hazafelé. Kevés bor volt benne, szinte frissen lépegetett. Mi lenne, ha innék még valamit? – morfondírozott. Megnézte, menyi pénz van nála, szomorúan állapította meg: kevés, hogy még beüljön valahová. És ekkor merült föl benne a diákkori emlék: a Nyugati pályaudvar külső részén van egy fabódé, ott hihetetlenül olcsón jutottak italhoz még éjszaka is.

                Nosza! És már vágott is át az aluljárón, onnan egy ugrás a pályaudvar, ment az ösztön és a régi emlék nyomán: hamar megtalálta a rozzant épületet. Mert az tényleg romos volt. Egy koszos bódé, kicsiny kiszolgálópulttal. És akik ott ittak! Mintha egy másik földrészre került volna. Magyar Ázsia! Lepusztult figurák, koszosak, elhanyagoltak, hangosak, részegek.

                Kedves arcú, fáradt tekintetű fiatal nő volt a pultnál. Földerült az arca, amikor meglátta a jól öltözött, még spiccesnek sem látszó férfit. Kedvesen köszönt és várta a rendelést.

                A férfi bort kívánt újra. Meg szomjas is lett a nagy melegben, és bár nem nagy a távolság a Víg Matróz és a lerobbant bódé között, mégis menni kellett a nem lankadó hőségben. Kiszáradt. Udvariasan és mosolyogva három deci bort rendelt. Milyen szép szemű, rokonszenves asszony, gondolta, amíg kikérte az italt.

A nő is egyértelműen szimpatizált vele. Töltött, majd mosolyogva nyújtotta a férfi felé a poharat, áradt belőle a feltétlen bizalom és szeretet. Végigmérte úja és újra a férfit, tetszett neki az éjszakai vendég. És ennek hangot is adott, éppen akkor, amikor a férfi szájához emelte a poharat.

– Végre egy kultúrember, egy igazi kultúrember!

A baj ekkor kezdődött és pillanatok alatt megérkezett a végkifejlet. A férfi szomjasan döntötte magába bort, ám az első korty után érezte, hogy valami ihatatlan lőre csurog le a torkán. Valami élvezhetetlen, borszerű folyadék, ráadásul undorítóan meleg. Ezt nem szabad meginni – fogalmazódott meg benne rémülten, de már késő volt, a lőre lement, bele a gyomrába. Ám a gyomor azon nyomban forradalmi helyzetet teremtett, s rögvest nyomta vissza az undort keltő lét. Mindez annyi ideig tartott, amíg a nő a mondatot elégedetten és derűsen megfogalmazta, közben a két szempár egymásba kapaszkodott. S a két, először egymással rokonszenvező tekintet megváltozott, rémület, undor, félelem, sajnálat, szégyen, csalódás: egyszerre és külön-külön.

Megállíthatatlanul jött ki a férfiból a számára ihatatlan bor. Tehetetlen volt. És tehetetlen volt a nő is, mert annyi ideje sem volt, hogy elugorjon. És amikor a sugár elapadt, a két ember még mindig egymást nézte. Nem tudtak mozdulni. Sem számonkérés, sem bocsánat nem hangzott el. Érezték mindketten, úgy történt valami jóvátehetetlen, hogy senki sem hibázott igazán. Aztán elbocsátotta egyik tekintet a másikat. A nő elfordult, a férfi pedig útra kelt. Vissza a konszolidációba!

 

 

Kép: Agyagszobor a vincai-tordosi leletekből

- 2014. augusztus 16. (szombat) 07:49
Jónás Ágnes: Nyugodt pillanatok

Nyugodt pillanatok

Hajnali hat óra. Rózsaszín mamuszomban, fehér köntösömben, összekuszált hajjal botorkálok ki a konyhába. A kávé minden mogorva reggelen beválik. A vízforraló sistereg, az én agyam még képtelen. Ráöntöm a vizet az instant kávéra, hozzácsurgatok egy kevés tejet, édesítőt adagolok hozzá, meg se keverem, rögtön a számhoz emelem a csészét.

Kitotyogok a folyosóra. A folyosóra, mert az erkélyen még vacognék a hidegtől. Rágyújtok. Zárt tér, de kit érdekel. A gondnokkal le lett zsírozva, hogy nekem szabad. Akinek nem tetszik, költözzön el. Azért bírom én a szomszédokat. Megértik és elfogadják a szenvedélyem. Cserébe nyomatom az indiai levendula és ópium illatú füstölőt, hogy elnyomja a szagot. Megdörzsölöm szemeimet, már érzem a kávé hatását, de a jelenlétem még nem százszázalékos.

- 2013. szeptember 14. (szombat) 15:00
Camus 100

Camus 100

Huszonhét ország kutatóinak részvételével kétnapos nemzetközi konferenciát rendeztek Albert Camus francia író, filozófus születésének századik évfordulója tiszteletére csütörtökön és pénteken Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE).

nyest.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. október 23. (szerda) 17:00
Somosvári András: A kislány és az őrangyal

A kislány és az őrangyal

Szerette Isten azt a kis zempléni falut, mert a falusiak is szerették Istent és egymást. Olyanok voltak azok a falusiak, mint Krisztus 72 tanítványa, akik részesültek abban a kegyben, mint a 12 apostol, de szelíden és feltűnés nélkül megbújtak az Evangélium lapjai, avagy a zempléni dombok mögött. Egy erős földi támasz a négy lovas ellenében, akik a századforduló óta már többször is nyeregbe szálltak, és előszeretettel törtek be a Kárpát-Medencébe is.

- 2014. április 02. (szerda) 15:00
Gyermek- és ifjúsági irodalom szak indul a Károlin

Gyermek- és ifjúsági irodalom szakirányú továbbképzési szak indul a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, ősztől. A jelentkezési határidő: 2014. május 31. (A litera.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. április 03. (csütörtök) 17:48
Halmosi Sándor: A fenntartható csodákról

A FENNTARTHATÓ CSODÁKRÓL
az éneklőmesternek, az életnek zsoltára

1. És adtál te nekünk csókot, lelkünkre pecsétet,
hogy bele ne romoljunk a hadakozásba, miként
az ellen kívül s belül ránk ront és a hazugságban
megfürödik és a létrontásban el nem fárad.

2. De te kivettél minket a pusztaságból, és elvezettél
minket a lugasba. És szánkra tetted a bort, és szánkra
tetted a szót, hogy többé mi már ne tévelyegjünk.

- 2012. december 23. (vasárnap) 08:00
"A művészet nem a gazdagok passziója"

"A művészet nem a gazdagok passziója"

A geometrikus absztrakció-sorozat folytatódik az Abigail Galériában. A Holland Kocka című kiállítás hétvégén nyílik, de a kurátorral nem csak kockákról beszélgettünk. Politikáról, szolidaritásról is.

artportal.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. október 19. (szombat) 21:38
Rongyszőnyegek, szimfóniák, mítoszok

Rongyszőnyegek, szimfóniák, mítoszok

A Magyartanárok Egyesülete 2013. november 29-én, szombaton konferenciát rendez Weöres Sándor 100. születésnapja alkalmából.

nyest.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. november 07. (csütörtök) 08:00
Olasz Valéria: Kérlelő

Süss kenyeret, Édesanyám,
süsd fel a Napot odaát.
Föld-cipómba sugarat vess,
foszlós legyen, lágy, ízletes.
Tenyeredben keljen Hold-kovász,
kerekedjen lángos Ég-szobád.
Csillagok szeljék az első szeletet,
hajnalban hullajts egy falatot nekem.
Süsd fel a Napot odaát,
s kortyolok hozzá zöld fűből, teát.

Győr, 2014. március 23.

 

(Fotó: Tumpeck György)

- 2014. szeptember 13. (szombat) 10:53

Kapcsolat: szerkesztoseg@folyo-irat.hu


 

Mi jár egy pszichiátriai beteg fejében?

Mi jár egy pszichiátriai beteg fejében?

Egyre több helyen foglalkoznak a társadalmon kívüli, mentális problémákkal küzdő, marginális művészekkel és komoly hagyománya van az amúgy terápiás céllal készült festmények kiállításának. A sajátos látásmódok, a különleges világok és a szokatlan közvetlenség mindenki számára befogadható, és visszahoznak valamit a „művészet eredeti funkciójából”. (A hvg.hu cikke) TOVÁBB>>>

Herner János: Ünnepelni és szolgálni a szabadságot

Herner János: Ünnepelni és szolgálni a szabadságot

A magyar kultúrának nincs szüksége ilyesmire, meg különben is csak minket baszogatnátok - ilyesmiket mondott. 1989-ben már nem kellett engedély, megszűnt a cenzori hivatal is. - Az idén huszonöt éves 2000 című folyóiratot az egykori alapítóval, Herner Jánossal és a szerkesztőség egyik legrégebbi tagjával, Szilágyi Ákossal készült interjúval köszöntjük. (A litera.hu cikke) olvass tovább>>>

Szövegek határon innen és túl

Szövegek határon innen és túl

Idén immár kilencedik alkalommal rendezik meg a Kikinda Short nemzetközi rövidpróza fesztivált, amelyet július 2-5-ig tart. Összesen húsz prózísró érkezik tizennégy országból, hogy Kikindán, Nagybecskeren, Temesváron és Belgrádban olvassák fel a műveiket. Magyar szerzők közül Mán-Várhegyi Réka olvas fel, akinek tavaly jelent meg első novelláskötete, a Boldogság az auróratelepen. (A Kultúra.hui cikke) TOVÁBB>>>

„Fecseg a felszín, hallgat a mély”

„Fecseg a felszín, hallgat a mély”

„Fecseg a felszín, hallgat a mély”

Feledi Project – Szkéné Színház: Öngyilkos érzelmek

Feledi János munkásságában immár visszatérő témaként jelenik meg az öngyilkosságra készülő ember lelkivilága. A kényes kérdéskört boncolgató koreográfia alapját – Feledi első önálló művéhez hasonlóan – ezúttal is egy irodalmi és filmes gyökerekkel rendelkező történet jelenti: az Öngyilkos érzelmek Christopher Isherwood A Single Man című regényéből készült film táncszínpadi adaptációja.

ellenfeny.hu cikke ...


 

B-irodalom

B-irodalom

  • Minden évben van valami balhé az érettségi körül, hol tanárt vernek, hol a tanár ver, hol elfogy a papír, hol nem. A vizes lepedő újra előkerült, így idén se maradunk szárazon! A tételkiszivárogtatásnak csak úgy van értelme, ha a vizsgák előtt kerülnek nyilvánosságra, ezért - mivel hírverseny van meg harács - úgy döntöttünk, idén mi leszünk az első tétel-kiszivárogtatók. Szerkesztőségünk ezúton mellékeli az idei év irodalmi és történelmi tételeit. Sajnos, csak erre a két tantárgyra futotta a szűkös megvesztegetési pénzből, de reméljük, sokat segít ennyi is. Mert ahogy a mondás tartja: „jobb ma néhány tétel, mint holnap egy túzok” Irodalom1.Az angol...

  • Megkímélve Önt a fáradságos kritikai gondolkodástól, megírtam Ön helyett néhány, minden túlzástól és anyázástól sem mentes, unisex kommentet. Bármelyik blogon felhasználhatóak, amelyik Önt felbosszantotta. Ön csak bemásolja a helyére és elküldi arra a posztra, amelyik kihozta a sodrából. Válogasson!Kellemes anyád napját !  1. „Kedves primitív állat! Nem értem, miért kell a debilitást ennyire propagálni! A mai kultúránkat, sajnálatos módon meghatározó szeméthegy, újabb, hanyagul a tetejére dobott, félig kievett, lepusztult olajoshal-konzervdobozzal gazdagodott. Ez a deviáns vacak annak az egy ember számára hordoz horribilis töltetet, aki írta. Minek fárasztod magad, he?? te? Maga időzavarban szenvedő, buta béka, a dramaturgiai vezetésre, az irodalmi szabályokra...

  •     Az álom jól indult. Egy zongora került a keze alá és természetes könnyedséggel játszani kezdett rajta. Vidám dalokat, operett részleteket, magával ragadta a közönséget. Nem értette, hogy hogyan, de amit elgondolt, azt a keze automatikusan megcsinálta. Végigfutottak az ujjai a billentyűkön, mintha mindig is ezt gyakorolta volna. Aztán észre vette, hogy a zongora túlfelén egy papírcsík kanyarodik ki a gépből, rajta színes, érdekes képek. Azonnal tudta, hogy a zenéjének a képi változata. Az ügyes zongora-festő gép festményt csinál a zenéből. Városi csendéletek voltak, sétáló emberek, majd úri szalonok belseje, mindaz, amit tulajdonképpen a zenével akart illusztrálni. Próbaképp lefogott néhány modern akkordot,...

Kiemelt tartalom

Pucér csaj és sör!!

Az elfeledett idő

...mindjárt jönnek, de előbb még meg kell beszélnünk pár fontos dolgot. Hol a magyarok istene? Hova csomagolta a szent feliratú István? Egykor bölcs és csodálatos nép voltunk, de mára egy idegbeteg, perverz valamit csináltak belőlünk, akinek már csak akkor áll fel, ha feljelentheti a szomszédját, vagy pofán verhet egy vadidegent az utcán, csak úgy. A hatalom egykor nemes volt, ma nem az. A tekintély megszűnt. Profitorientált üzletemberek szedik el a pénzed, akiknek sosem elég. Olyan dolgokra követelnek lóvét, amit már ötször kifizettél. Ehhez persze kell egy ország, ahol ezt megtehetik. Nincsenek már barátok, csak üzletfelek, szorongunk, elfogyott az ősbizalom, minden csak a pénzről szól, egy pillanat alatt megszedni magunkat, mindegy, milyen áron.

 

Legyek mitévő? Szabad szemmel is jól látható verseny folyik egy élettelen fődíjért. A barátok elfogytak, mindenki préda, minden statisztika és számítás. A ravaszdi marad életben. Fantasztikus, mennyire rángathatóak vagyunk: hallgatom néha a politikai műsorok betelefonálóit, amikor az öregek tajtékozva, patakzó szájjal csaholnak arról, hogy még mindig nem jó, és ilyenkor legszívesebben rájuk förmednék, hogy „bazmeg, sosem volt jó! Nem vetted észre? Megöregedtél, de bölcsebb nem lettél. Mindjárt meghalsz és még mindig nem ébredtél fel, ezzel a hülyeséggel foglalkozol. Hamarosan egy másik világba kerülsz, és ahelyett, hogy elmerülnél a meditációban és önmagadban, hogy átmeneted a túlvilágra szép legyen, ezen rágódsz. Majd mocskos lélekkel, lefáradt tudattal mész át, és beérkezés helyett visszaájulsz ugyanebbe a szarba, és ott folytatod, ahol abbahagytad. Mi értelme ennek??”
A politika egy gonosz játék, harc a lelkedért, hogy itt ragadj, mert te tartod életben őket a ragaszkodó tudatoddal. Ha senki sem foglalkozna a politikával, na, akkor lennének kurva nagy bajban. Mi meg alig várjuk, hogy jogunkban állhasson végre felháborodni valamin, mert kurvára provokálhatóak vagyunk. Akkor érezzük, hogy élünk, ha háboroghatunk. Miért nem próbálunk ki valamit? Figyelj! Hagyd a dolgokat történni. Kapcsold ki magad, vond ki magad a világból. Nyugodj meg és kisimul a világ, mert a világ nem odakint van: benned van minden. Odakint semmi nincs. Te légy az első, aki szakít a hibás beidegződéssel, felébred és nemet mond. Nemet mond a neurotikus mintáknak, és annak, hogy bárki is manipulálja, irányítsa, és megmondja, mikor legyen jó kedve.

Tovább olvasom

A tartalomból

  • 19 June 2013

    Egy nyári vihar

    Ez akkor történt, mikor a lány még azt hitte, hogy a legnagyobb boldogság a világon a szexuális kielégülés, mert mindazok a dolgok, mik útközben történtek vele eddig, amik az égbe röpítették, és feltöltötték körülötte a teret, hogy még az öregasszonyok is észrevették, csak jelentéktelenségeknek tűntek.
    Az öregasszonyok szemébe nézett a leggyakrabban, szerintük próbált szép életet élni, és eljutni ahhoz, aki neki azt a bizonyos kielégülést megadja minden bűn és macera nélkül, és mindenki boldog lesz.

  • 04 January 2014

    A hó a mondatokra hull

    Töprengés és meggondolás. Átszövik a csillagkupolát és a mondatokban rendet raknak. Így nő a sűrű elmélkedés okos szigetén a holdudvardudva. Majd reggelre kiisszák a betűkből a fényt. Nézésükkel benövik az üveget és az eget. A szemet, a fület is magukévá teszik, aztán beleharapnak a felhőkbe, akár az északi szél meg a friss rockzene. Beköltöznek a szívbe, mint ízek, zamatok és attitűdök. Befészkelik magukat a mindennapjainkat: a tálba, az ágyba, a szappanba és a zakóba is. De csak a szeretkezésekkel felékesített napokon zavarnak igazán. A dimenzió, ami kialakul imígyen, egy szövegek által bezárt tér.

  • 10 April 2013

    Alkonyi anzix (Bordal, Verával)

    Méla öreg van,
    mintha fotel karfáján kéz, kezemen
    (persze e városi tájban is itt vagy)
    és ahogyan falevél friss zöldje sötétül,
    érzem amint lassacskán esteledünk.

    Bontsd ki a bort!
    Hadd tüzesedjen szépre az alkonyi pláza.
    Az antik pátosz eloszlik,
    a nagy, primitív üveg-éj jön.
    A gépkocsidukkók emberi álcadizájnja
    megszünik és csak a horda,
    a fényszarvú alien-nép,
    az marad itt.

Gyimesi László: Szél fut fölöttük

14 March 2014

Szél fut fölöttük

Volt a víz, és voltak a hegyek.
Halszálkás homok a napsütésben,
Cserépkorsóból savanyú borok,
Holtidő, gyöngéd augusztusi szél.
Volt a víz és voltak a hegyek,
Közöttük néha ott voltunk mi is,
Kócosan, rőt napfény-csatakban
Szeretőink silbakoltak mögöttünk.

Tudhattuk volna: nem marad örök
Ez a nyár sem, a szőlőhegy fölött
Örvénylettek már a seregély-hadak,
A lányok arcán vibráló szarkalábak
Zivataros egű szeptembert ígértek,
Üllő és kalapács közt alakult a vég,
Vasbordák kerekedtek szívünk köré,
Kertünkbe nyűtt bálványok települtek.


Tovább a cikkhez

Hide Main content block

Hangosan

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Támogatók

 

A Folyóról

Hamarosan

B-irodalom

A Folyó alkotóinak szabad felhasználású blogfolyama

B-irodalom

Önnek van felfogása? Szokott ön kitálalni? Hát kitalálni? Maga már meghozta a gyümölcsét? Ha mind a négy kérdésre, igen/nem/ talán a válasz, akkor Ön nyert. Megnyerte az egyikét.