A tartalomból:
Szeifert Natália: Sorház utca

Sorház utca

Azokban az időkben, amit máig hol szeretettel, hol meg erősen gyűlölködve emlegetnek a kocsmában, a Községi Tanácson elhatározták, hogy új utcát építenek.
A bánya egyre nagyobb kapacitással üzemelt, egyre többen jöttek távolabbi falvakból, s lassacskán kevés lett az épület. Hiába volt a munkásszálló vagy tizenkét szobával a Kisállomás fölött a főúton, már ott sem fértek a munkások. És hát letelepedni végképp nem lehetett. Meg gondolni kellett a bányamérnök urakra, az irodistákra, mindenkire. Nem lakhatnak örökké az öreganyjuk házában, vagy a templom melletti bérházak szomorú lakásaiban.
Meg aztán volt ott valami kis lehetőség az új utcára szánt pénzekkel. Úgy lehetett forgatni a garast, hogy egy kicsi mindenkinek jusson belőle. A tanácselnöknek, a helyettesnek, a párttitkárnak, a bányaigazgatónak, de még a Piroskának is, aki az előadó volt, vagy micsoda. Ott ült egész nap az irodában, annyi biztos, és elég sok mindent el tudott intézni. Ha akart.

- 2013. április 07. (vasárnap) 14:22
Maróti György: Önarckép

Önarckép
- Walter von der Vogelweide nyomán kullogva -

Hajam őszül, fogam omlik. Aki rám néz: menekül.
Kicsi hajnal, kicsi reggel, kicsi nap se sikerül.
Se a napfény, se az éjfél, sem a lágy, jó tavi szél:
csak egy álom, csali álom. A valóság nem enyém.
Ami elmúlt, az a létem. Ami vár rám: maradék.
Soha álom, soha vágyak! Feketéllő szakadék.
Remegő, vén kezeimmel teutánad kapok én:
kapok semmit, kapok álmot: be nagyon szép a remény.
„Hársfaágak csendes árnyán, hol kettőnknek ágya volt,
nem látjátok a gyeppárnán, hogy fű és virág meghajolt?”
Laza ötlet az agyamból büvszóra se jön elő.
Csak a hajnal, a valóság, ami bizton, mindig jő.
Ami szép volt, ami jó volt ködös éjbe tovaszállt,
kicsi álom, kicsi lélek fagy a télnek ág-bogán.
Csak azért is: csak azért se! Sose hajlik derekam:
(hiba ám az én koromban: szörnyüséges, nagy hiba.)
Nikoletta, Nikoletta: neved dúdolja a szél.

„Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hullt le évre év!”

- 2012. december 01. (szombat) 16:00
Miklya Zsolt: Rejtett délután

Rejtett délután

és a délután végigér a falon”

Zápor György


A párnafák alá beette magát
a szú.
Rejtett mintázatába vonta
a délutánt.
Minden délutánokat
rejtett mintázatába von.
Nagyapa azt mondta,
csak ne legyen háború.
Ő találta ki a rejtett
délutánokat.
Apa a rejtett estéket.
Anya a rejtett hajnalokat.
Azóta nem tudom,
mit hova rejtsek.
Párna alá a neved.
Rejtett mintázatodba
kapaszkodom,
hogy ne legyen több
délután,
ami felmérhető.

- 2012. december 05. (szerda) 10:00
Felolvasói estet hirdet a Gyűrű Pub és Pódium

Felolvasói estet hirdet a Gyűrű Pub és Pódium

~ korábbi nevén Fehér Gyűrű Söröző ~
Budapest, V. Balassi Bálint utca 27.

artes-liberales.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. november 10. (vasárnap) 11:07
Ilyen lesz a Könyvfesztivál 2014-ben

Könyvek, szerzők és olvasók tökéletes találkozása. A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idei év díszvendége Sofi Oksanen finn író, a díszvendég ország pedig Törökország. Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján Magyarországot Hidas Judit képviseli. (A Cultura.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. március 28. (péntek) 17:00
Nagy-Szergő Gergely versei 3.

bejelöltem

„Leszerelték
a villamost, amivel sose mentem,
csak másnap akartam. Az a mozi,
ahova járni akartam, bezárt.”
/Nádasdy Ádám: Az az íz/

hol a kocsma, amiben szom-
baton ittam, fene tudja,
ahová járni akartam,
bejelöltem, hol a kocsma,

hol az ajtó, befalazták,
leszerelték, hol a tábla,
hol a cégér, nyoma sincsen,
hol a korsó, hamutálca,

hol az ipse, akivel még
sosem ittam, hova tűntek
el a lányok, a barátok,
katapultáltak az űrbe,

katapultáltak az űrbe,
hol a bolygóm, hol a földem,
ahol én élni akartam,
odahánytam, bejelöltem

- 2014. március 09. (vasárnap) 11:00
Rónai-Balázs Zoltán: Urbánus poémák 5-7.

 

Találkozás Verával

A város
szirtjei merednek körül,
szívemet a bordák,
korogva robognak
urbánus csordák,
hó esik,
s jólesik,
hogy oly könnyen nevet,
távolba kígyóznak
belőlem acélpár
katéterek,
bennük kilóméterek
csöpögnek csattogva:
egy vonat,
fényszórók mindenfelé,
s mint nyitott tenyerek:
hajában, sötét hullámokon,
hullott, barna platánlevelek…

 

- 2012. október 11. (csütörtök) 09:00
Stiller Kriszta versei 8.

Térszürkület

Köd szitál megint. Az aszfalton lámpa.
Épp hazafelé. Néha félrelöknek.
Fáradt holdsütés. Delírium. Tré mensch.
Őrjítő a zaj. Csendben őrülök meg.

Akváriumszoba. Tenger hallgatás.
A fulladás. A belédreszketések.
Éretlen bűnök. Ma végre megértem.
Eltompult percek. Nem vártak. De kések.

Beborít az ősz. Húsz méter sötéttel.
Poros almacsutkák. Repedt plexitál.
Nem jeleztél vissza. Te voltál a jel.
Az asztalon lámpa. Kint a köd szitál.

- 2013. május 09. (csütörtök) 09:00
Vörös István: Vasárnap

Vasárnap

(Fejezet a GAGARIN, AVAGY
JÓSLÁSTAN ALAPFOKON c. regényből)

De ami a Balatonon történt, nem volt érvényes Pesten. Nagyobb kánikulában érkeztek haza, mint amilyent odalent hagytak. A város valósággal izzott, és mintha a kövek megolvadtak volna, kezdett elformátlanodni. Talán Dali Boldizsár által annyira kedvelt képei válnak most valóra? A szüleinek másnaptól már be kellett járniuk a munkahelyükre, de az irodában is szétcsúsztak azt íróasztalok és szobák. A forgalmas utakon alig lehetett átkelni, mert az ember lába beleragadt az aszfaltba a zebrán. Borival telefonszámot cseréltek ugyan, de ők a Balatonról rögtön a bolgár tengerpartra mentek tovább, és az utolsó napokban egy kicsit el is hidegültek egymástól, az anyja egyszer szemébe is mondta Boldizsárnak: Csalódtam benned, fiam. De nem részletezte, hogy mire gondol.

- 2013. február 22. (péntek) 16:00
Somogyi Bence: Ibi néni

Ibi néni

Az ősz rozsdája kavarog a talpam alatt, ahogy kisétálok az udvaron az ajtómtól a kapuig. Idén is elhagyott bennünket a nyár, csak formás feneke látszik, ahogy bikiniben távolodik, hóna alatt a napernyő, meg az az idegesítő tangapapucs. Mélyen filozofikus a hangulatom. „Most akkor megint nincs sör-lángos a Balaton-parton ki tudja meddig, meg hát a csajok is felöltöznek, megint itt a zsákbamacska-időszak…”, és így tovább, pörögnek a gondolatok.

- 2014. február 28. (péntek) 15:00
Garai Péter Sándor versei

civilizációs betegségek

térkokockák
kör alakba rendezett
ívébe ültem
egyszemélyes köztéri karszékbe
feküdni ne lehessen rajta
autó zúg nem is egy
minden zajnak létjogosultsága van
az atmoszférán át nem hatol
egymást őrjítjük vele
csillagokat bámulom
néhányat melyek közelségük folytán
érvényesülnek az éj fényszennyezésben
bálnák énekére fülelek a duna felől ér
az előbb majdnem elütöttek
megint megúsztam
egy mozdulattal elpöckölöm a csikket
szarok az egészre

- 2013. július 12. (péntek) 09:00
Hartay: Legalább az írás legyen szabad, ha máshol annyi a korlát - írás a BEOL-on

Hartay: Legalább az írás legyen szabad, ha máshol annyi a korlát

Megjelent első regénye Hartay Csaba Szarvason élő költőnek, a BEOL.hu bloggerének Lerepül a hülye fejetek címmel.

beol.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. október 05. (szombat) 13:54
Petrozsényi Nagy Pál: Túrós puliszka

TÚRÓS PULISZKA

Kolbász! A csavargó sóváran szívta magába a sercegő hús szagát. Már két napja nem evett, s csaknem szédelgett az éhségtől, amikor kutyájával az oldalán besomfordált a piacra. Ismert néhány kofát, akik jó szívvel voltak hozzá, egyedül a piacfelügyelő morgott időnként, mióta kitiltották a piac területéről a kutyákat.

– Szolgálj! – lóbált meg egy darab kolbászt a pecsenyesütő árus.

A kutya készséggel engedelmeskedett.

– Allez[1], hopp!

Megkapta a húst, melléje egy kis kenyeret, azzal passz, le is út, fel is út.

- 2013. szeptember 28. (szombat) 15:00
Kukorelly Endre: Országházi divatok

És mit fogsz csinálni a parlamentben, kérdezte tőlem Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője három hónappal a választások előtt a Lukácsban, Pest legszebb cukrászdájában.  – Kukorelly Endre legújabb kötetében parlamenti élményeit örökíti meg. A jövő héten a Libri Kiadónál megjelenő könyvből most részleteket olvashatnak Magasiskola rovatunkban. (A litera.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. március 16. (vasárnap) 13:00
Miszlai Gyula: Tánuh éneke 1.
Tánuh* éneke
	
Hát körbejártam a szamóca ízű  múltat,
ide jutottam.
Most könnyű tavasz jön,
munka, gond ideje,
a férfiak dárdákkal, szakócákkal vadászni mennek.
A nők lenge ruhákat szőnek,
bekecset varrnak medvebőrből a hideg ellen, 
gyereket szoptatnak, 
festéket őrölnek,
a mécseseket a sötétség köré igazítják, 
ahogy a halállal eljegyzett halandó  
feje köré rakunk nyakéket.
Gyerekek az erdőig rohannak, fákat dobálják.
A  sámán a dobokat szereli, 
most ez az imája.

                           ***
Holdszitán, csillagszitán
rostálja a Nagy Ismeretlen a sötétet.
Éjhegyeket szitál a szívbarlang köré, 
hogy bánatunk ne lássuk.
Csak a barlang falon  iramló négylábúak, 
a  sok gondú ember  árnyait látjuk.
Fejünk mögött a Nap tüze vakon világít,
A barlangszájnál vár ránk
a pókszemű, koponyafejű Osszát.***

                     ***
Nem tudjuk, mi az idő, sámán,
nem tudjuk, nem tudjuk, 
mi az idő, énekled, sámán,
nem tudjuk mi az idő, táncoljuk, sámán,
nem tudjuk,  mi az idő, üvöltjük, sámán.
Nem tudjuk, mi az idő, késeinkkel 
hadonásszuk, sámán,
nem tudjuk mi az idő, 
fekszel a földön sámán,
nem tudjuk, nem tudjuk, sámán.

*Tánúhra félálmomban, a 9-es buszon, a Kolozsi tér után találtam. 
,Meghatározhatatlan időben, talán az utolsó jégkorban élt.
Mind gyakrabban fölkeresett otthon, parkokban. Igyekeztem gondolatait, érzéseit kitalálni.
Elképzelt szavaiba óhatatlanul belekevertem saját időm történéseit.
**Osszát = halálisten *** Ha szélfolyóban állok, szellőhalak nyaldossák a lábam, ha az űr halaként úszom, égi halász csapkod körém villámszigonyával. *** Csendes esőt adj, istenem, fényfürtöset adj Dsánsun*** ami illik békeidőhöz.
Varangyok népe nem jött át a folyón tíz napja, most béke van,
a medvék népe nem jött át a folyón öt napkelte,
most béke van, a viperák népe nem nem jött át a folyón reggel óta.
Letettük dárdáinkat, késeinket. Adj esőt, áztasd sátrainkat, földjeinket,
hogy ne lássuk az itt maradt vértócsákat, Dsánsun. *** Az asszonyok kutyákkal üzekedtek, férfi férfit szeretett, ha sokáig tartott a vadászat. Porontyok nőnek ártatlanságban, míg kígyójuk lányok almafáira nem mászik. A hazatérő vadász asszonyt ölelt, az asszony illatos ruhákat keresett, nemzőszobrokat simogatott magához, aztán porontyok futnak a folyók fele. *** Tánuh a folyót nézi: Faanyjuktól elhagyottan levelek úsznak. Napapjától távolodva zsarátnok úszik, vadászok lelkei úsznak apró levélcsónakokon. Elúsznak Tánuh szavai a csendbe, úszik a csend is az eső dobpergésében. ** *Dsánsun = Esőisten *** A kutya vigyáz a halra, hal a medvére, a medve figyel a darázsra, a darázs hallja bivalyok bőgését, bivaly lesi a madarakat, madarak érintik a felhőket, a felhők letörlik isten könnyeit. *** Hámmán!**** Az engem szülő asszony testvére keletről jött haza a nagy háborúból. Egyik lábát odavesztette. A nagy háború végén keletről jöttek idegen harcosok is, tüzes mamutok hátán. Szülém testvére akkor nem csinálhatott semmit, őrizte az éjszaka és a nappalok csendjét. 11 nyár múlt el, és újból tüzes mamutokkal jöttek a keleti idegenek.
Elvitték szülém testvérét és apját. A vénembert elengedték, a fiát ott fogták.
Sokat bántották. Nem tudni miért. Földre teperték, rátapostak, vizet öntöttek rá. Köröket rajzoltattak vele egy falra, mondták neki, fújja le. Négyzeteket rajzoltattak vele egy falra, mondák neki, fújja le. Háromszögeket rajzoltattak vele egy falra, mondták neki, fújja le. Szőke parázzsal böködték a testét. Megbékélten, harag nélkül halt meg később szülém testvére. Csak a szőke parázs nyomait mutatta meg a karján. ****Hámmán = A bosszú istene


(Kép: Venlausi szakóca)
- 2014. szeptember 06. (szombat) 14:14

Kapcsolat: szerkesztoseg@folyo-irat.hu

Nagyításban Julio Cortázar

Nagyításban Julio Cortázar

“A boldogság megszokásba fordulása a halál egyik legjobb fegyvere.” A Nagyítás, a Nyertesek, a Fantomas a vámpírok ellen, a Bestiarium, a Rítusok vagy a Kronópiók és fámák Cortázar szinte már legendássá vált, irodalmi ékszernek tartott művei. Julio Cortázar, neves argentin író 100 éve született. (A Cultura.hu cikke) olvass tovább>>>

Egy felakasztott prosti fényképe (Gothár-rendezés a Kamrában)

Egy felakasztott prosti fényképe (Gothár-rendezés a Kamrában)

Egy felakasztott prosti fényképe (Gothár-rendezés a Kamrában)

"Te is csak a halottakat tudod szeretni!", avagy egy fénykép görbe tükrében lelkünk sötét zugai is életre kelnek. De tudunk-e aztán az efféle "szörnyekkel" bármit is kezdeni? Rubin Szilárd Aprószentek című regénytorzója sajátos prizma-bontásban: az Ahol a farkas is jó című új darab a Katona József Színház Kamrájában.

prae.hu cikke TOVÁBB >>>

Göncz Árpád 92 éves

Göncz Árpád 92 éves

Göncz Árpád 92 éves

„A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan.” Göncz Árpád 92. születésnapján megkezdte tevékenységét a nevét viselő alapítvány.

cultura.hu cikke TOVÁBB >>>

Mein Kampf, Jane Austen, egy walesi és egy botrány

Mein Kampf, Jane Austen, egy walesi és egy botrány

Mein Kampf, Jane Austen, egy walesi és egy botrány

Eheti hírösszeállításban beszámolunk arról, hogy a Mein Kapmf benne van az Amazon e-könyves sikerlistájában, a walesiek készülnek a Dylan Thomas-centenáriumra, mutatunk nagyon szép korabeli Jane Austen-könyvillsztrációkat, valamint egy hihetetlenül vicces irodalmi bulvárhírt is.

litera.hu cikke TOVÁBB >>>

Blogsziget

Példabeszéd: Az Én-ről

KA-nak a teljesség nélkül, mert a teljesség csak egy ábránd A mindenttudás, régi vágy. A Minden megismerése feltételezi a bölcsesség megszerzését és tudását. Általában csak az olyan emberek lépnek erre az útra, kik vagy képtelenek egyedül megbirkózni saját sorsukkal és valamely filozófiába, hitbe, áltudományba menekülvén fel akarnak emelkedni, vagy azok, kik a magány kötelén egyensúlyozva egy végtelen szakadék fölött lépésről lépésre győzik le önmaguk. Segítség nélkül. Tanok nélkül. Papok vagy ...

Hortolányi Gábor
20 jan. 2015

Mellékvizek

Kategória: Tanulmányok

Párbeszéd a holtakkal

Kísérlet Paul Celan Halálfúga című versének szövegközeli olvasatára

 

 

Halálfúga

 

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged

iszunk csak iszunk csak

és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhajú Margit

ezt írja csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit

füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe

és rendeli tánczene szóljon

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni van ott hely

 

Mélyebbre kiáltja az ásót itt meg ott hadd szóljon a zene az ének

kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van

mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok a tánchoz

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit a kígyókkal játszik szakadatlan

 

Kiált lágyabban játszd a halált a némethoni mester

kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok

s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk a halál némethoni mester

és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak

a halál némethoni mester kék szeme van

elér a golyója talál sose téved

egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben

a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál némethoni mester

aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit1

 

Todesfuge


Schwarze Milch der Frühe wir trinken sie abends
wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts
wir trinken und trinken
wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
er schreibt es und tritt vor das Haus und es blitzen die Sterne er pfeift seine Rüden herbei
er pfeift seine Juden hervor läßt schaufeln ein Grab in der Erde
er befiehlt uns spielt auf nun zum Tanz

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich morgens und mittags wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
Dein aschenes Haar Sulamith wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng

Er ruft stecht tiefer ins Erdreich ihr einen ihr andern singet und spielt
er greift nach dem Eisen im Gurt er schwingts seine Augen sind blau
stecht tiefer die Spaten ihr einen ihr andern spielt weiter zum Tanz auf

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags und morgens wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith er spielt mit den Schlangen

Er ruft spielt süßer den Tod der Tod ist ein Meister aus Deutschland
er ruft streicht dunkler die Geigen dann steigt ihr als Rauch in die Luft
dann habt ihr ein Grab in den Wolken da liegt man nicht eng

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags der Tod ist ein Meister aus Deutschland
wir trinken dich abends und morgens wir trinken und trinken
der Tod ist ein Meister aus Deutschland sein Auge ist blau
er trifft dich mit bleierner Kugel er trifft dich genau
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
er hetzt seine Rüden auf uns er schenkt uns ein Grab in der Luft
er spielt mit den Schlangen und träumet der Tod ist ein Meister aus Deutschland

dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith

 

A Halálfúga kétségtelenül Paul Celan legismertebb versei közé tartozik. A szerző még aránylag korai költészetének része, mely nyíltan, deklaráltan kötődik a holokauszthoz. A vers értelmezése nem igényel különösebb felkészültséget, irodalomtudományi és irodalomtörténeti ismereteket, mindössze elég annyit tudni hozzá, hogy volt második világháború és azon belül volt egy, a zsidó nép elleni népirtási hullám, amelyet ma holocaustként ismerünk. A költeményben, mint arra Pető Zsolt2 tanulmánya is kitér, csak úgy, mint Celan némely más versében visszatérően, fúgaszerűen ismétlődnek az elementumok. A vers súlyát éppen a zenei megkomponáltság, a házban lakó férfi (nyilvánvalóan Hitler és a náci Németország szimbóluma), a saját sírjukat ásó zsidók, a vérebek, Margit és a bibliai referenciát hordozó Szulamit, az aranyhajú (árja?) Margit (feltehetőleg Goethe Faustjának nőalakja, tehát az idealizált germán / német nő motívuma) és a hamu-hajú zsidó nő, Szulamit (az Énekek énekének allegorikus nőalakja) motívumának váltogatása, variálása, ismétlése adja. Voltaképpen az egész versszöveg egy bizonyos részlet kombinatorikus újrarendezésén alapul, a szigorú zenei szerkesztettség pedig a befogadó számára főként hangos felolvasás, deklamálás esetén válhat világossá és átütővé. A vers persze nem csupán az ismétlődés, de a hangzás ritmusa szintjén is szisztematikus, ezt pedig még a magyar fordítás is képes visszaadni.

A Todesfuge szövege tehát egyszerre tekinthető valamilyen módon nyelvi és nem-nyelvi médiumnak, mivel a zenei szerkesztettség már nyelven kívüli tulajdonsága a szövegnek, annak tartalmát, üzenetét azonban mindenképpen maga is közvetíti, egy ritmikus, zenei minták szerint megszólaló szöveg pedig nyilvánvalóan többet hordoz, mintha csupán egyszerűen, a természetes nyelvhez közel álló módon megszólaló prózai szöveg volna. Hiszen közismert, hogy az olvasás bizonyos történeti korokban, egészen a nyomtatás elterjedéséig hangos olvasást jelentett, a vers kritériuma pedig az énekelhetőség, a zenei megkomponáltság volt. Míg nem létezett a nyomtatott szöveg médiuma, az irodalmi művek jelentős része elsősorban akusztikus médiumokon keresztül szólalt meg, melyekben olyan nem pusztán nyelvi elemek is jelentéshordozó erővel bírtak, mint a ritmus és a zene. Költészet és zene, különösen líra és vokális zene éppen ezért nem válnak el egymástól gyökeresen, hiszen közös történeti múltra tekintenek vissza.

Amennyiben a verset bizonyos zenei formák imitációja3 felől kísérjük meg értelmezni, úgy talán figyelmet érdemelhet az a filológiai tény is, mely szerint a Todesfuge címe eredetileg nem Halálfúga, hanem Todestango – Haláltangó volt. A vers többek között ezen a címen jelent meg, először román nyelven közölte a Contemporanul folyóirat, Petre Solomon fordításában, 1947-ben –, ezzel utalva nem csupán a zenei szerkesztettségre, illetve a zene nyelven kívüli / nyelven túli médiumára, hanem bizonyos gyászos történelmi tényekre, nevezetesen a koncentrációs táborok konkrét eseményeire is. Többek között John Felstiner hívja fel rá a figyelmet, hogy bizonyos lágerekben a világháború során bevett gyakorlat volt, hogy deportált zsidó zenészekkel a kényszermunka közben lelkesítő zenét játszottak, és nem egyszer előfordult, hogy az emberekkel zenei kíséret mellet ásatták meg saját sírjukat, majd nem sokkal később kivégezték őket. Egy bizonyos konkrét zenemű is létezett Todestango – Haláltangó címen, mely az argentin zenész, Eduardo Bianco egyik világháború előtti ismert slágerén alapult, csupán a szövegét írták át, groteszk módon a lágerlét körülményeihez igazítva. Nem messze Celan szülővárosától, a Csernovictól, a lembergi Janowska koncentrációs táborból maradtak fenn dokumentumok a Haláltangó létezéséről és eljátszásának körülményeiről, maga Celan pedig, mint a koncentrációs táborok túlélője, bizonyára nem csupán tudott e történelmi tényekről, hanem adott esetben meg is tapasztalta őket a maga bőrén.4

Elterjedt megközelítés az is, mely szerint a zenei szerkesztettség és az akusztikus megszólalás oly mértékben képes önálló médiumként viselkedni, hogy bizonyos esetekben – pl. dalok vagy megzenésített versek esetében – a nyelvi textúra teljesen háttérbe szorul, és akár esztétikailag értéktelen, adott esetben giccses szöveg is képes ugyanazt a hatást tenni a befogadóra, mint egy értékes irodalmi szöveg, ha megfelelő dallamon szólaltatjuk meg.5 Érdekes lehet ugyanezen elképzelést a celani költészetnél maradva a ritmikusan, zeneileg megszerkesztett Todesfuge című versre alkalmazni, és feltenni a kérdést, milyen hatást képes az elérni, ha a befogadó csak a zenei ritmust hallja, a textuális vers maga pedig háttérbe szorul. A versben egyébként még motívumként is megjelenik a zene, mégpedig ironikusan, az önnön sírjukat ásó emberek tánczene játszására való utasításaként. Nem elképzelhető-e, hogy ez a vers költői világában megszólaló tánczene, mely nyilvánvalóan nyelven kívüli médium, valamennyire képes enyhíteni a versben megjelenő lírai beszélők lágerbeli szenvedését? A kérdésre nyilvánvalóan nincs egyértelmű válasz, és lehet, hogy a halál előtt utasításra megszólaltatott zene motívuma pusztán a költői beszéd ironikus retorikájának kelléke.

A zene általi közvetítettség talán képes egyfajta virtuális időt teremteni, egyben pedig egyfajta virtuális tér illúzióját is kelti. A zenei formák olyan logikai struktúrák szerint épülnek fel, mint az emberi érzelmek, épp ezért képesek rájuk hatást gyakorolni. Többek között Susan K. Langer elképzelése szerint a zene egy pszichikai folyamat által generált szimbólum, a tonális struktúrák pedig épp olyan egyenes logika szerint épülnek fel, mint csak a különböző érzelmi megnyilvánulások, mint a harag, szomorúság, gyengédség, stb.6 A szimbólum és az általa szimbolizált tárgy – az emberi érzelmek és a zene – azonos logikával rendelkeznek. Nem csoda hát, ha a zene képes megmozgatni és egyúttal generálni az emberi érzelmeket, hiszen struktúrájuk talán közel ugyanolyan elvek szerint jön létre.

A költészet, és minden bizonnyal minden művészeti ág lényegében merőben hasonlóan működik – leképezik, szimbolizálják az emberi érzelmeket, éppen ezért képesek érzelmi hatást kiváltani a befogadóból. Fokozottan igaz lehet ez, amikor egyszerre több művészeti ág ötvöződése, zene és költészet egyszerre jelenik meg, mint például megzenésített versadaptációk esetében is – Paul Celan lírája kapcsán gondolhatunk Michael Nyman ismert Celan-feldolgozásaira, melyekben a versek vokális szövegként funkcionálnak a zenei médium elsődlegessége mellett.

Mint az fentebb említésre került, bizonyos esetekben nyilvánvalóan igaz lehet, hogy a zene önmagában képes érzelmi hatást kiváltani a befogadóból és auditív médiumként funkcionálva felé bizonyos tartalmakat közvetíteni, függetlenül attól, esztétikai szempontból mennyire értékes, mennyire irodalmi vokális szöveg társul hozzá. Azt azonban megítélésem szerint mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy például megzenésített költemények esetében a zeneszerző nem-nyelvi művészi alkotása a költő eredetileg csak nyelvi médium által létező művéből indul ki, értelmezve, interpretálva, továbbgondolva azt. Az eredmény így együttesen nyilvánvalóan több, mintha csak szöveg vagy csak zene szólalna meg – ily módon viszont az interpretációkban elhangzó vokális szöveg, mely értelemszerűen azonos az adott vers szövegével, talán szintén hozzájárul ahhoz az esztétikai hatáshoz, amit a megzenésített versek előadása képes a befogadóra gyakorolni. Ugyanez állhat a zenei szerkesztettség bizonyos jegyeit magukon viselő irodalmi szövegekre, ahol a helyzet lényegében fordított – a nyelvi médium továbbra is elsődleges, de a ritmus nem egészen nyelvi médiuma valami többletet képes hozzáadni a nyelvi szöveg médiumához, ezáltal pedig talán valamennyire közvetlenebbé válhat az irodalmi szöveg által hordozott tartalom, még akkor is, ha a medialitás nyilvánvalóan nem szüntethető meg. A művészi alkotások bizonyos esetekben mindazonáltal képesek lehetnek a közvetlenség illúzióját kelteni, még akkor is, ha az pusztán pillanatnyi érzékcsalódás.

Amennyiben feltételezzük, hogy Paul Celan költészete borzalom és szépség határára helyezi el önmagát7 – borzalom alatt érthetjük az általa közvetített negatív történelmi tapasztalatokat és a nyelvi szkepszis katasztrófáját –, akkor feltételezhetjük azt is, hogy a szépség, amit a lírai költemény hordozni képes, szemben áll az emberi nyelv túlzott közvetettsége által képviselt borzalommal. A művészi alkotások talán képesek a közvetlenség illúzióját kelteni, s úgy megszólítani a befogadót, mintha képes lenne keresztüllépni a sokszoros medialitáson, megkerülve magukat a médiumokat.

A zenei szerkesztettségen túl a Todesfuge esetében nehéz azt állítani, hogy a vers (főként a történelmi) kontextustól függetleníthető, abból kiragadható, mint Celan későbbi verseinek jelentős része, hiszen a szakirodalom jelentős hányada is a holokauszt-irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon, súlyossága, a történelmi esemény borzalmas mivoltának költészetbe öntése egyúttal mégiscsak képes a szöveget önállósítani, egyetemessé tenni. A szöveg a celani költészet eme viszonylag korai szakaszában még viszonylag explicit módon referál a valóságra, a történelem eseményeire, azonban mégis önálló költői világot hoz létre, ezáltal pedig mintha megkísérelne kilépni a kontextusból, egyetemessé, történelmi eseményektől és korszaktól függetlenné válni. Úgy gondolom, a Todesfuge, habár megelőlegezi Celan későbbi, hermetikus és kontextustól már jelentős vagy teljes mértékben függetleníthető költészetét, még mindenképpen bír valóságreferenciával, s önnön fikcionalitását nem úgy generálja, hogy azt teljes mértékben a költői képzelet szüleményeként, az imaginárius síkján kelljen értelmezni. Sokkal inkább egy nagy emberi és történelmi narratíva részleteként szólal meg, mely nem explicit, de implicit utalásokkal újrafogalmazza azt, ami történt, meg nem nevezett, de körülírt tájakra helyezve a történteket. E körülírtság, a jól ismert elbeszélésnek puszta sejtetése, töredékes metaforizálása pedig talán hozzájárulhat ahhoz, hogy annak indokait, vagy egyszerűen csupán megtörténtének tényét képesek legyünk megérteni, feldolgozni.

Amennyiben közelebbről vetünk egy pillantást a Todesfuge szövegének kulcsmetaforáira, úgy ami mindenképpen elsőként a szemünkbe ötlik, az a korom tej oximoronja. A fekete tej többek között utalhat a KZ-lágerekben fémbögrében osztott fekete kávéra. A tej fehérsége által eredetileg az élet szimbóluma – e tej azonban minden bizonnyal nem más, mint a halál teje. Talán ez a fekete tej (az eredetiben egyszerűen Scwarze Milch, Lator fordítása kissé mintha felfelé stilizálná a szöveget) a költemény egyik legerősebb metaforája, mely már rögtön a szöveg elején megadja a vers lendületét. A házban lakó férfi egy zárt térben tartózkodik – a ház olyan világ, melyen belül annak ura nyilván mindenható. A náci Németország allegóriájaként, képviselőjeként azonosítható férfialak egy meglehetősen groteszk költői kép keretében a kígyókkal játszik – a kígyó akár a bűnbeesés bibliai kígyójára, a Sátán egyik megtestesülési formájára is utalhat, de mindenképpen olyan alvilági szimbólum, mely az emberi gonoszsággal hozható összefüggésbe. Margit és Szulamit nevének folyamatos ismétlése ellenpontozás élet és halál, a náci ideológia szerint életre méltók és arra méltatlanok között. Ugyancsak ezzel összefüggő, ijesztő költői kép, hogy a halálukat váró zsidókkal azonosítható, többes szám első személyben megszólaló beszélők a szöveg világában folyamatosan ásnak, mégpedig önnön sírjukat, a szelekbe, a levegőbe. Természetesen paradoxon a szinte anyagtalan levegőbe sírgödröt ásni, azonban ha a krematóriumok által megsemmisített halottakra gondolunk, úgy e paradoxon is rövid úton érthetővé és kézzelfoghatóvá válik a számunkra.

A vers nem csupán a zsidó népért, zsidó embereknek, egy szűk, beavatott embercsoportnak szól – szólhat éppúgy minden emberhez vallásra, nemzetiségre, identitásra való tekintet nélkül, aki kész szembenézni a történelem irracionális alakulásával – akár nemcsak ötven-száz, de több száz évre visszamenőleg is, az ember elembertelendésének tényével. Hiszen a zsidó nép ellen elkövetett bűnök éppen azt az embertelen létállapotot hivatottak leleplezni, amelybe az ember egyetemesen képes volt eljutni. Celan világtapasztalatai ily módon semmiképp sem vezethetőek le csak és kizárólag a zsidóság történelmi sorsából8, a zsidó identitás és az egyetemes emberi identitás ily módon kiegynsúlyozódni látszik e nyomasztó, világvégi tájakat megidéző költészetben.

A Halálfúga a halottakkal dialógust folytató emlékbeszédként is értelmezhető – e halottak azonban nem mind szükségképpen zsidók, a zsidóság és a holokauszt válhat önmaga is metaforává, mely tulajdonképpen az egész emberiséget, és az embertelen létállapot minden meghurcoltját, halottját jelképezi. Az értelmezési körök kitágulnak, ugyanaz a jelentés áttevődik az egyesről az általánosra, a zsidó emberről bármelyik emberre. Mivel minden stabil definíció megbomlani látszik, épp ezért a költemény kapcsán talán nincs értelme specifikumokban gondolkozni sem. Celan lírájának egyik alapélménye valóban a holokauszt – ennek tagadása mindenképp jogtalan volna –, ez a holokauszt azonban semmiképp sem csupán egyetlen nép holokausztja. Éppen ezért nem gondolom, hogy akár a Halálfúga, akár más hasonló tematikájú Celan-versek értelmezhetősége kimerülne a zsidó identitás kérdésének vizsgálatában. Ahol Celan költői beszélője „zsidó”-ra utal, ott megítélésem szerint akár (megalázott, meghurcolt) „ember”-t is olvashatunk. Hiszen bizonyos bibliaértelmezések is felvetik az egyetemes zsidóság koncepcióját, mely szerint a zsidó nép pusztán az egész emberiséget szimbolizáló csoport, Isten előtt pedig minden ember, bármiféle kulturális, vallási identitásra való tekintet nélkül egyenlő. Celan költészetének referenciális pontjai kereshetők egyes történelmi eseményekben, azonban az egyes események is egy általánosabb tendenciába illeszkednek bele – a zsidóság narratívája része az emberiség narratívájába, a holokauszt a második világháborúba, a második világháború a világtörténelem rengeteg áldozatot követelő viharaiba simul, már az emberiség kezdeteitől fogva. Celan nem csupán adott helyen meggyilkolt vagy megalázott, adott identitással bíró emberekért kiált, s nem pusztán velük folytat párbeszédet, hanem rajtuk keresztül mindenkihez szól – pusztán rajtunk, olvasókon múlik, mennyire halljuk meg, hogyan értelmezzük e kiáltást.

 


1 Lator László fordítása az alábbi kötetben került publikálásra: Paul Celan, Halálfúga, ford. Lator László, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981, 16-17. A vers eredeti német szövegét az összevethetőség kedvéért lásd a függelékben.

2 Pető Zsolt, A celani fúga. Az örvény esztétikumának megközelíthetősége Paul Celan költészetében, Gond, 1999/18-19, 68-75.

3 Vö. Bonyhai Gábor nevezetes tanulmányával: Bonyhai Gábor, Egy festészeti és egy zenei forma imitációja Celan Halálfúgájának struktúrájában, Helikon, 1968 / 3–4, 525–544.

4 John Felstiner, Paul Celan. Poet, Survivor, Jew, New Heaven and London, Yale University Press, 2001, 28-31.

5 Vö. Susan K. Langer, Feeling and Form. A Theory of Art, London, Routledge adnd Kegan Paul, 1953.

6 Susan K. Langer, i. m.

7 Ingeborg Bachmann, Frankfurter Vorlesungen: Probleme zeitgenössischer Dichtung, in uő Werke, 4. k. szerk. Christine Koschel et al., Piper Verlag, 1978, 108.

Idézi: Bacsó Béla, A szó árnyéka – Paul Celan költészetéről, Pécs, Jelenkor, 1996.

8 A fentebbi elgondolást többek között a következő tanulmány osztja:

Danyi Magdolna, Paul Celan költészetéről, Híd, 1984/6. 828-831.

Szólj hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

A Szerző adatlapja: Kántás Balázs
Eddig 71 műve jelent meg a Folyón.

Hangosan

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Támogatók

 

A Folyóról

Hamarosan

B-irodalom

A Folyó alkotóinak szabad felhasználású blogfolyama

B-irodalom

Önnek van felfogása? Szokott ön kitálalni? Hát kitalálni? Maga már meghozta a gyümölcsét? Ha mind a négy kérdésre, igen/nem/ talán a válasz, akkor Ön nyert. Megnyerte az egyikét.