A tartalomból:
Kántor Zsolt versei 11.

Tessedik Sámuel opus

A szerteágazó tudás, mint a diófák,
az ágak és a vérerek.
Úgy töltötte be a tájat s az atmoszférát,
mint a medret a vizek.

Mint ahogy a felhők beleszövődtek az égbe,
s a vízcseppek átitatták a föld szövetét.
Úgy lett Szarvas szellemisége
Általa egész.

Ahogy a híd könyököl a két partra
a Romulusz - Rémusz szobor és a Ciprus között,
olyan méltósággal áll a dolgok fölött.

A folyó húsában is ott lüktet
az időkbe sűrűsödő Tessedik - eszme.
És csak a lényeg: a fodrozódás-tükröződés.

Belehímezve az estbe.

- 2013. június 29. (szombat) 09:00
Ugyanannak a dolognak egy másik oldala

Ugyanannak a dolognak egy másik oldala

Interjú Orosdy Dániellel Halott ügyek című regénye kapcsán

Közel egy éve vállaltam, hogy interjút készítek Orosdy Dániellel Halott ügyek című regénye kapcsán, de félő volt, hogy kudarcot vallok. Olyan lett az "elgyávázott" feladat, mint egy rossz fog a szájban: ha a másik oldalon rágsz, akkor nem fáj, meg is tudsz feledkezni róla nappal, de éjszaka nem hagy majd nyugodni. Végül a krónikus begyulladásra pont az Orosdy Dániellel való beszélgetés volt a legjobb gyógymód: a szatíra felelősségéről, a hardboiled műfajáról, a popkultúráról vagy éppen az illusztráció szerepéről...

prae.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. november 09. (szombat) 13:00
Mindennapos sajátságok (Rhédey Gábor: Saját néző)

Mindennapos sajátságok (Rhédey Gábor: Saját néző)

Rhédey Gábor debütáló kötetének szövegei formájukban változatosak és sokszínűek, azonban tartalmukban napjaink populáris irodalmi és alternatív zenei dalszövegeinek világához, jellegzetes témáihoz állnak közelebb, amiért első ránézésre nem is tűnhet újdonságnak az olvasó számára a végeredmény, miután letette a kötetet.

kulter.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. február 05. (szerda) 13:00
Novák Valentin versei 3.

Világvers

Makadámon döcög a kordé, szamaragol a mór móré…
Rímel szava, ritmust ver lába, beleversel a Szaharába…
Ma megszületik a makáma, kicsit meteoritkába…
Legyen a világ a versé, mondandód pedig istennyerssé!
Dobol a tevetalp traparatrapp, sose volt rímek vonzanak…
Mindegy kire jut a sorvég, legyen bár kínai vagy norvég,
vigye hátán teve, láma, fűtse Góbi, hűtse Himalája…
Írj egy sort, tedd a köztudatba, bízd Földölelő huzatra,
versed termékeny ölbe hullik – lilithek, najádok, hurik
röpítik híred ködös tájakon, tündérlépttel vagy szárnyakon…

- 2013. november 12. (kedd) 09:00
Huber Vilmos versei

Kőangyal

Áll meredten, és néz.
Mereven maga elé.
Szárnyai vannak,
Mégis áll, magában,
Kőbe zárt fájdalmával.
Áll és néz.
Jobb sorsra érdemes,
Hiszen angyal.
És mégis csak áll
Mozdulatlanul, mereven.
Talán az alkotó,
Talán az angyal hibás.
Talán a véső,
Talán valami más.
Mindegy! Az angyal áll
És néz. Mereven, Mozdulatlanul.
Mindegy! Az idő is áll.
De telik is nyomtalan!
Már csak egy kupac
Kőhalom csupán.
Már nem néz
És mereven sem áll.
Talán az alkotó hibás,
Talán az angyal is,
Talán a véső,
Talán az anyag volt hamis!
Már idő sincs,
Elmúlt nyomtalan.
Már nyom sincs.
Eltűnt rég.
Csak egy porszem a halomból,
Mit a múlt meghagyott.
Csak az van még.

- 2013. december 14. (szombat) 12:03
Három esettanulmány egy készülő regényhez (Háy János: A mélygarázs)

Három esettanulmány egy készülő regényhez (Háy János: A mélygarázs)

Egy szerelmi háromszög, benne két nő, a gyermektelen, negyven közeli hajadon és a szürke hétköznapoktól lestrapált középkorú háziasszony-feleség. Köztük a férfi, aki végül nem a két nő közül választ, hanem úgy határoz, kilép élete eddigi keretei közül.

kulter.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. november 29. (péntek) 13:00
Szilasi László: Anyu, ne félj

Diáksztrájk, basszátok meg, legyen igazság, vesszen a világ, utánunk a vízözön. Rohantunk együtt a karra, mint a Megáll az időben. Nem vettük észre, mert más dolgunk volt, szaladtunk a forradalomba, de ekkoriban kezdett elmúlni valami, ami azóta sem ért teljesen véget. Lassan, nagyon lassan múlik el. - Szilasi László írása a rendszerváltás idejét felidéző, Kellett Európa című sorozatunk első darabjaként. (A litera.hu cikke) olvass tovább>>>

- 2014. szeptember 07. (vasárnap) 20:57
Formaérzékeny csodagyerek

Formaérzékeny csodagyerek

„Mint költő a Nyugat „harmadik nemzedékének” egyik kitűnősége volt; mint tudós a magyar klasszika-filológia nemzetközi tekintélyű kiválósága; mint műfordító, mint az antik kultúra tolmácsa versenytárs nélkül első az évszázadok magyar irodalmában”- mondta róla Hegedüs Géza.Devecseri Gábor, ma 97 éve született.

kultura.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. február 28. (péntek) 13:00
Kozma László: Erodáló Eldorádó
ERODÁLÓ ELDORÁDÓ

Mi kívül van, bent is az van
Egyforma a levegő.
Taposunk a kutyaszarban
S bent a trágya egyre nő.
- 2014. május 11. (vasárnap) 14:00
Emancipáló irónia

A budapesti Hadik kávézóban tartott bemutató után március 6-án Szegedre érkezett A harmadik híd, Szilasi László második regénye. A Grand Caféban végre teltház volt, sokan pótszékeken vagy a földön ültek. A szerzővel, ahogy a Hadikban is, Darvasi Ferenc szerkesztő beszélgetett. (A prae.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. március 14. (péntek) 08:24
Zalán Tibor: Téli amfiteátrum

Az amfiteátrumra hull a hó
fáznak a gladiátorok
Szétszórt kövekre itt ma vér csorog
Ég felé fordult ajkak rebegik:
várjuk megváltó recipe ferrumod
Meztelen testükön izzik a hó
nagyra nyílik fent isten szeme
Mellbe csapódik a rövid tőr
most hát megtudta: vele csukatja
be fönt azt a nagy szemet a sors
– aki teremtett az most eltiport

- 2014. augusztus 21. (csütörtök) 09:44
Jónás Ágnes: Tükör

Tükör

Besokallt. Amikor anyja magával ráncigálta őt a vizsgálatra, majd mikor a bíróságon hallgatta végig szülei marakodását, egész egyszerűen megszűnt Emmának lenni. Az utolsó csepp a pohárban minden kétséget kizáróan az volt, amikor szembesült azzal, hogy az apa mocskos kis köznévvé változott. Csupasz, idegenül csengő vezetéknévvé, genetikai árulássá. Elemmátlanodásának folyamata tehát valahol itt kezdődött. Egyre gyakrabban nézte magát a tükörben, de valahogy nem látta meg, amit keresett. És vajon mit keresett? Sokáig kutakodott, tapogatta az őt bámuló tizenéves lány testét, arcát, aztán feladta. Elfogadta.

-Nem ennél egy pár falatot?- kérdezte. Pár hónap elteltével már nem kérdezett, hanem ráparancsolt, egyre durvábban, ő pedig érezte, megfullad, hogy ráülnek mellkasára, hogy beletolakodnak életterébe. Az egyetlen területre, amely még számára érintetlen, tiszta, autonóm kontrollterület maradhatott volna.

- 2013. június 03. (hétfő) 14:00
Rimóczi László: Következő életemben stepfordi feleség akarok lenni

 

Az életben mindent rosszul látunk. Miért? Mert a Földön álló emberek 98 %-a igazából nem több négy évesnél. Ugyanazokat a reakciókat adják egy-egy behatásra. Sírás, nevetés, bömbizés, érzelmi zsarolás, jogomvanság. A legjobb pillanataid olyanok, mint amikor a pénznyerős forgókerekes szerencse-vetélkedőben beindul a nyertesnek járó diadalmas duda. A duda a vágyak beteljesedését szimbolizálja, a játékos pedig elhiszi. Azt képzeli, révbe ért, pedig csak hangzavarral tálalt filléreket kapott, amit azonnal el is fog b*szni szír-szarra.

Az emberi ész felfoghatatlan.

Elvárod magadtól, hogy konfliktuskerülő szomorúság légy, függővé teszed magad, aztán ne kapj stroke-ot? Tévedés azt hinni, hogy a stroke érdekessé tesz.

Ne légy lelki szerény. Néha jó mohónak lenni, kimutatva az oroszlánrészedet. A szerénység az, amit mástól vársz el. Ne fogadj el mindent. Azt mondja a reklám, hogy „színezék és ízfokozó nélkül” – csakhogy én pont ezeket szeretem benne. Ez az élet sója, borsa. Ismerek olyanokat, akiket sóval kéne behinteni, gyökértelen rozmaringokat, akiket már nem tüzel fel evilági dallam, csak hajladoznak a fingban, mint akiknek már bármi jó. Vagy minden olyan mindegy.

Mint az egyszeri nímand, akit felültettek és leültettek: vonzza a tekintetüket a báj, mint mágneshab a vascsereszényt. Mint egy elfeledett trójai faló, amibe már rég beleszáradt az ellenség. Hiába vagy nagy erotika, leoltod a villanyt, lehányod magadról minden göncöd és öntapizva szerelmeskedni kezdesz magaddal, elmerülve a jóleső önszexbe. Nahát, aztán! Mindened ragad majd, s a megnyugtató, gondűző fieszta után lefürdöl jó ecetes vízzel. Jó, most elszálltam, teszem azt azért, hogy ne legyen már minden poszt posztmodern, se neonaiv. Ez egy nem túl kicsi probléma.

- 2014. október 19. (vasárnap) 09:26
Kántor Zsolt: Cafeteria

Cafeteria

Milyen idilli a lélek ma reggel, őszi mintázat, mintha ébredésem piktogramja volna. Összeszövi, újrafűzi, amit a szem begyűjtött. Felgyorsulni látom a felhő - molekulákat az égbolt mátrixában. Futnak a céljuk felé. Az idő örvénylése elnyeli a mellékszálakat. Mint egy koreai tájfun. Floridai hurrikán. Egy plakáton lakat alakú konty. Közben az eső sétálni indul a mi utcánkban. Szív utca. Mi más lehetne? Spanyol munkanélküliek a buszmegállóban. Görög árvaház egy szoborpark szomszédságában. Athéni gyerekek érkeztek Szarvasra. A háttérben a mítosz és a kinyilatkoztatás konfliktusa. Az egyik busz sofőr rádiót hallgat. Itt a Szomália Hangja. Haiti menekülttáborait egy újabb vihar söpörte el. Már sár sem jut, nemhogy takaró. majd a múzeumba megyek, őrzöm az avar kori tűtartót nyolc órán át. Azután a ligetet nézem meg, hogyan sötétedik? Az első igazi mondat így is végigvágtat az éjszakán. Ő a főszereplő, a mindenkori történések abszolút szelleme, megszemélyesíti és szimbolizálja a korrekt, konkrét Urat (a korrektúrát). A nagymama kirázza az ablakon a történelmet, mint egy rongyszőnyeget. Lemegy róla a tűnődés, a reflexió. Néhány sakkfigura marad. Csupa szürke paraszt. A királynőt szétfűrészelte a nagymester. Egy meghúzott vonalat látni a képernyőn, ami túlmegy a margón, kilép a füzetből. A szerverfarm alvó lámpái világítanak. Éjfélkor kiülök a bükkfa alá. Cérnavékony holdsugár. Holdudvardudva tövében. A szabad vegyérték, ami minden karakterrel kompatibilis. Magyarul: a morál. Tintatartómban ott egy régi tollszár. Párbeszédbe lép vele a reggel. Az én felkelésem, az én ocsúdásom. Már a nem a derékfájásról szól. A hajnal újraírja a híreket.

- 2012. október 29. (hétfő) 08:25
Hornyik Anna: Csigatemető

Csigatemető

Több napon át egyfolytában esett az eső, unalmas ütemben. Miközben a nagyváros kátyús járdáit rótta, ügyelvén arra, hogy ne lépjen bele a pocsolyákba, le-lehajolt, hogy a járdákra tévedt csigákat a senki biztonságos, virágos, parlagfüves földjére helyezze. A járókelők megmosolyogták. Ha falun élne, a falu bolondja vagy boszorkánya volna. Így csupán egy kótyagos, szórakozott, gyermekded vénkisasszony, aki a kutyáknak köszön, a gyerekekre kacsint, és nem vesz tudomást a világról. Idő és tér kérdése.

- 2012. november 08. (csütörtök) 14:00

Kapcsolat: szerkesztoseg@folyo-irat.hu

Anna Kareninától és Bovarynéig (Scherter Judit: Hősnők és írók)

Anna Kareninától és Bovarynéig (Scherter Judit: Hősnők és írók)

Anna Kareninától és Bovarynéig (Scherter Judit: Hősnők és írók)

Scherter Judit saját bevallása szerint nem író. Először álnéven románcokat írt, majd receptkönyveket. Eddigi műveiben is a nők érdekelték, illetve a nőkkel kapcsolatos olyan témák, amikről nem szokás beszélni. A Nagymamakönyvben társszerzőként közreműködött, ezután szinte evidens volt a Nők, délutáni fényben: klimaxkönyv című kötet megírása. Most egy számára még érdekesebb témával kapcsolatban kutatott. Kilenc kortárs magyar ...

Márkus Béla kapja a Ratkó-díjat

Márkus Béla kapja a Ratkó-díjat

Márkus Béla kapja a Ratkó-díjat

Antall István Magányos portyázó című laudációját így indítja:

„Márkus Béla eredeti hangja, ironikus közelítése, elemző képessége, keresetlensége, széleskörű érdeklődése egyedülálló a magyar kritika-, és irodalomtörténet-írás kortárs történetében. Olyan talpasa ő a magyar szellemi életnek, aki szellemi és politikai határokat nem ismerve jelen tudott lenni minden olyan irodalmi, színházi, közéleti eseményen, ahol azok verődtek össze, akik felelősséget éreztek a ...

Távolságtartó közelítés az elmúlt évszázad irodalmához (könyvkritika) (Kappanyos András: Hová tűnt a huszadik század?, Balassi Kiadó, 2013)

Távolságtartó közelítés az elmúlt évszázad irodalmához (könyvkritika) (Kappanyos András: Hová tűnt a huszadik század?, ...

Távolságtartó közelítés az elmúlt évszázad irodalmához (könyvkritika) (Kappanyos András: Hová tűnt a huszadik század?, Balassi Kiadó, 2013)

Kappanyos András új tanulmánykötete negyedszázad irodalomtörténeti kutatásaiból, már publikált hosszabb-rövidebb tanulmányok tucatjai közül válogat, teszi ezt ugyanakkor nem véletlenszerűen, mint számos irodalomtörténész válogatott tanulmánykötetei, hanem viszonylag jól körülhatárolható koncepció(k) mentén. Miként azt a szerző a kötethez írott előszavában ...

Emlékezethely-kutatók (Máté Angi: Az emlékfoltozók)

Emlékezethely-kutatók (Máté Angi: Az emlékfoltozók)

Emlékezethely-kutatók (Máté Angi: Az emlékfoltozók)

Mété AngiMáté Angi kötete már a borítóján ábrázolt tündérrigólányokkal szélsőséges befogadói reakciókat váltott ki. Sokan ufókkal, misztikus, depresszív hangulatot árasztó lényekkel azonosították a két avantgárd, formabontó alakot.

kulter.hu cikke TOVÁBB >>>

Sport pour l’art

Sport pour l’art

Sokakban él egyfajta sztereotípia az elefántcsonttoronyban élő művészről, aki életét teljes mértékben az alkotásnak szentelő, befelé figyelő individuum, aki egyáltalán nem test-felelős, sőt mélyen megvet mindent, ami a külsőre irányul. Azonban ez a vélemény egyáltalán nem nem állja meg a helyét a XXI. században: a Prae és prae.hu “sportos" beszélgetése is a művészet és a sport kapcsolata mellett érvelt. (A prae.hu cikke) TOVÁBB>>>

Blogsziget

Kontraszt

„Valami baj van a reménnyel.” - Clarissa Pinkola Estés  A pizzát otthoni körülmények között a lehető legmagasabb hőfokon, a sütő felső részében, majdnem hirtelen kell sütni. Ha dagasztod a tésztát, ha mirelit… tökmindegy. Ne legyen mirelit, ha nem muszáj. A kézzel készített ételben szeretet van. Álldogálok a sütő előtt, jön a meleg a lábamra, télen jó. Álldogálok, gondolkodom a pizzatésztán, hogy mennyire fontos a megfelelő vastagság, persze, nem a különböző nációk megítélése szerint, és ...

Tutyi
31 aug. 2014

Mellékvizek

Kategória: Tanulmányok

Párbeszéd a holtakkal

Kísérlet Paul Celan Halálfúga című versének szövegközeli olvasatára

 

 

Halálfúga

 

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged

iszunk csak iszunk csak

és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhajú Margit

ezt írja csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit

füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe

és rendeli tánczene szóljon

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni van ott hely

 

Mélyebbre kiáltja az ásót itt meg ott hadd szóljon a zene az ének

kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van

mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok a tánchoz

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit a kígyókkal játszik szakadatlan

 

Kiált lágyabban játszd a halált a némethoni mester

kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok

s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk a halál némethoni mester

és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak

a halál némethoni mester kék szeme van

elér a golyója talál sose téved

egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben

a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál némethoni mester

aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit1

 

Todesfuge


Schwarze Milch der Frühe wir trinken sie abends
wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts
wir trinken und trinken
wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
er schreibt es und tritt vor das Haus und es blitzen die Sterne er pfeift seine Rüden herbei
er pfeift seine Juden hervor läßt schaufeln ein Grab in der Erde
er befiehlt uns spielt auf nun zum Tanz

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich morgens und mittags wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
Dein aschenes Haar Sulamith wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng

Er ruft stecht tiefer ins Erdreich ihr einen ihr andern singet und spielt
er greift nach dem Eisen im Gurt er schwingts seine Augen sind blau
stecht tiefer die Spaten ihr einen ihr andern spielt weiter zum Tanz auf

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags und morgens wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith er spielt mit den Schlangen

Er ruft spielt süßer den Tod der Tod ist ein Meister aus Deutschland
er ruft streicht dunkler die Geigen dann steigt ihr als Rauch in die Luft
dann habt ihr ein Grab in den Wolken da liegt man nicht eng

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags der Tod ist ein Meister aus Deutschland
wir trinken dich abends und morgens wir trinken und trinken
der Tod ist ein Meister aus Deutschland sein Auge ist blau
er trifft dich mit bleierner Kugel er trifft dich genau
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
er hetzt seine Rüden auf uns er schenkt uns ein Grab in der Luft
er spielt mit den Schlangen und träumet der Tod ist ein Meister aus Deutschland

dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith

 

A Halálfúga kétségtelenül Paul Celan legismertebb versei közé tartozik. A szerző még aránylag korai költészetének része, mely nyíltan, deklaráltan kötődik a holokauszthoz. A vers értelmezése nem igényel különösebb felkészültséget, irodalomtudományi és irodalomtörténeti ismereteket, mindössze elég annyit tudni hozzá, hogy volt második világháború és azon belül volt egy, a zsidó nép elleni népirtási hullám, amelyet ma holocaustként ismerünk. A költeményben, mint arra Pető Zsolt2 tanulmánya is kitér, csak úgy, mint Celan némely más versében visszatérően, fúgaszerűen ismétlődnek az elementumok. A vers súlyát éppen a zenei megkomponáltság, a házban lakó férfi (nyilvánvalóan Hitler és a náci Németország szimbóluma), a saját sírjukat ásó zsidók, a vérebek, Margit és a bibliai referenciát hordozó Szulamit, az aranyhajú (árja?) Margit (feltehetőleg Goethe Faustjának nőalakja, tehát az idealizált germán / német nő motívuma) és a hamu-hajú zsidó nő, Szulamit (az Énekek énekének allegorikus nőalakja) motívumának váltogatása, variálása, ismétlése adja. Voltaképpen az egész versszöveg egy bizonyos részlet kombinatorikus újrarendezésén alapul, a szigorú zenei szerkesztettség pedig a befogadó számára főként hangos felolvasás, deklamálás esetén válhat világossá és átütővé. A vers persze nem csupán az ismétlődés, de a hangzás ritmusa szintjén is szisztematikus, ezt pedig még a magyar fordítás is képes visszaadni.

A Todesfuge szövege tehát egyszerre tekinthető valamilyen módon nyelvi és nem-nyelvi médiumnak, mivel a zenei szerkesztettség már nyelven kívüli tulajdonsága a szövegnek, annak tartalmát, üzenetét azonban mindenképpen maga is közvetíti, egy ritmikus, zenei minták szerint megszólaló szöveg pedig nyilvánvalóan többet hordoz, mintha csupán egyszerűen, a természetes nyelvhez közel álló módon megszólaló prózai szöveg volna. Hiszen közismert, hogy az olvasás bizonyos történeti korokban, egészen a nyomtatás elterjedéséig hangos olvasást jelentett, a vers kritériuma pedig az énekelhetőség, a zenei megkomponáltság volt. Míg nem létezett a nyomtatott szöveg médiuma, az irodalmi művek jelentős része elsősorban akusztikus médiumokon keresztül szólalt meg, melyekben olyan nem pusztán nyelvi elemek is jelentéshordozó erővel bírtak, mint a ritmus és a zene. Költészet és zene, különösen líra és vokális zene éppen ezért nem válnak el egymástól gyökeresen, hiszen közös történeti múltra tekintenek vissza.

Amennyiben a verset bizonyos zenei formák imitációja3 felől kísérjük meg értelmezni, úgy talán figyelmet érdemelhet az a filológiai tény is, mely szerint a Todesfuge címe eredetileg nem Halálfúga, hanem Todestango – Haláltangó volt. A vers többek között ezen a címen jelent meg, először román nyelven közölte a Contemporanul folyóirat, Petre Solomon fordításában, 1947-ben –, ezzel utalva nem csupán a zenei szerkesztettségre, illetve a zene nyelven kívüli / nyelven túli médiumára, hanem bizonyos gyászos történelmi tényekre, nevezetesen a koncentrációs táborok konkrét eseményeire is. Többek között John Felstiner hívja fel rá a figyelmet, hogy bizonyos lágerekben a világháború során bevett gyakorlat volt, hogy deportált zsidó zenészekkel a kényszermunka közben lelkesítő zenét játszottak, és nem egyszer előfordult, hogy az emberekkel zenei kíséret mellet ásatták meg saját sírjukat, majd nem sokkal később kivégezték őket. Egy bizonyos konkrét zenemű is létezett Todestango – Haláltangó címen, mely az argentin zenész, Eduardo Bianco egyik világháború előtti ismert slágerén alapult, csupán a szövegét írták át, groteszk módon a lágerlét körülményeihez igazítva. Nem messze Celan szülővárosától, a Csernovictól, a lembergi Janowska koncentrációs táborból maradtak fenn dokumentumok a Haláltangó létezéséről és eljátszásának körülményeiről, maga Celan pedig, mint a koncentrációs táborok túlélője, bizonyára nem csupán tudott e történelmi tényekről, hanem adott esetben meg is tapasztalta őket a maga bőrén.4

Elterjedt megközelítés az is, mely szerint a zenei szerkesztettség és az akusztikus megszólalás oly mértékben képes önálló médiumként viselkedni, hogy bizonyos esetekben – pl. dalok vagy megzenésített versek esetében – a nyelvi textúra teljesen háttérbe szorul, és akár esztétikailag értéktelen, adott esetben giccses szöveg is képes ugyanazt a hatást tenni a befogadóra, mint egy értékes irodalmi szöveg, ha megfelelő dallamon szólaltatjuk meg.5 Érdekes lehet ugyanezen elképzelést a celani költészetnél maradva a ritmikusan, zeneileg megszerkesztett Todesfuge című versre alkalmazni, és feltenni a kérdést, milyen hatást képes az elérni, ha a befogadó csak a zenei ritmust hallja, a textuális vers maga pedig háttérbe szorul. A versben egyébként még motívumként is megjelenik a zene, mégpedig ironikusan, az önnön sírjukat ásó emberek tánczene játszására való utasításaként. Nem elképzelhető-e, hogy ez a vers költői világában megszólaló tánczene, mely nyilvánvalóan nyelven kívüli médium, valamennyire képes enyhíteni a versben megjelenő lírai beszélők lágerbeli szenvedését? A kérdésre nyilvánvalóan nincs egyértelmű válasz, és lehet, hogy a halál előtt utasításra megszólaltatott zene motívuma pusztán a költői beszéd ironikus retorikájának kelléke.

A zene általi közvetítettség talán képes egyfajta virtuális időt teremteni, egyben pedig egyfajta virtuális tér illúzióját is kelti. A zenei formák olyan logikai struktúrák szerint épülnek fel, mint az emberi érzelmek, épp ezért képesek rájuk hatást gyakorolni. Többek között Susan K. Langer elképzelése szerint a zene egy pszichikai folyamat által generált szimbólum, a tonális struktúrák pedig épp olyan egyenes logika szerint épülnek fel, mint csak a különböző érzelmi megnyilvánulások, mint a harag, szomorúság, gyengédség, stb.6 A szimbólum és az általa szimbolizált tárgy – az emberi érzelmek és a zene – azonos logikával rendelkeznek. Nem csoda hát, ha a zene képes megmozgatni és egyúttal generálni az emberi érzelmeket, hiszen struktúrájuk talán közel ugyanolyan elvek szerint jön létre.

A költészet, és minden bizonnyal minden művészeti ág lényegében merőben hasonlóan működik – leképezik, szimbolizálják az emberi érzelmeket, éppen ezért képesek érzelmi hatást kiváltani a befogadóból. Fokozottan igaz lehet ez, amikor egyszerre több művészeti ág ötvöződése, zene és költészet egyszerre jelenik meg, mint például megzenésített versadaptációk esetében is – Paul Celan lírája kapcsán gondolhatunk Michael Nyman ismert Celan-feldolgozásaira, melyekben a versek vokális szövegként funkcionálnak a zenei médium elsődlegessége mellett.

Mint az fentebb említésre került, bizonyos esetekben nyilvánvalóan igaz lehet, hogy a zene önmagában képes érzelmi hatást kiváltani a befogadóból és auditív médiumként funkcionálva felé bizonyos tartalmakat közvetíteni, függetlenül attól, esztétikai szempontból mennyire értékes, mennyire irodalmi vokális szöveg társul hozzá. Azt azonban megítélésem szerint mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy például megzenésített költemények esetében a zeneszerző nem-nyelvi művészi alkotása a költő eredetileg csak nyelvi médium által létező művéből indul ki, értelmezve, interpretálva, továbbgondolva azt. Az eredmény így együttesen nyilvánvalóan több, mintha csak szöveg vagy csak zene szólalna meg – ily módon viszont az interpretációkban elhangzó vokális szöveg, mely értelemszerűen azonos az adott vers szövegével, talán szintén hozzájárul ahhoz az esztétikai hatáshoz, amit a megzenésített versek előadása képes a befogadóra gyakorolni. Ugyanez állhat a zenei szerkesztettség bizonyos jegyeit magukon viselő irodalmi szövegekre, ahol a helyzet lényegében fordított – a nyelvi médium továbbra is elsődleges, de a ritmus nem egészen nyelvi médiuma valami többletet képes hozzáadni a nyelvi szöveg médiumához, ezáltal pedig talán valamennyire közvetlenebbé válhat az irodalmi szöveg által hordozott tartalom, még akkor is, ha a medialitás nyilvánvalóan nem szüntethető meg. A művészi alkotások bizonyos esetekben mindazonáltal képesek lehetnek a közvetlenség illúzióját kelteni, még akkor is, ha az pusztán pillanatnyi érzékcsalódás.

Amennyiben feltételezzük, hogy Paul Celan költészete borzalom és szépség határára helyezi el önmagát7 – borzalom alatt érthetjük az általa közvetített negatív történelmi tapasztalatokat és a nyelvi szkepszis katasztrófáját –, akkor feltételezhetjük azt is, hogy a szépség, amit a lírai költemény hordozni képes, szemben áll az emberi nyelv túlzott közvetettsége által képviselt borzalommal. A művészi alkotások talán képesek a közvetlenség illúzióját kelteni, s úgy megszólítani a befogadót, mintha képes lenne keresztüllépni a sokszoros medialitáson, megkerülve magukat a médiumokat.

A zenei szerkesztettségen túl a Todesfuge esetében nehéz azt állítani, hogy a vers (főként a történelmi) kontextustól függetleníthető, abból kiragadható, mint Celan későbbi verseinek jelentős része, hiszen a szakirodalom jelentős hányada is a holokauszt-irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon, súlyossága, a történelmi esemény borzalmas mivoltának költészetbe öntése egyúttal mégiscsak képes a szöveget önállósítani, egyetemessé tenni. A szöveg a celani költészet eme viszonylag korai szakaszában még viszonylag explicit módon referál a valóságra, a történelem eseményeire, azonban mégis önálló költői világot hoz létre, ezáltal pedig mintha megkísérelne kilépni a kontextusból, egyetemessé, történelmi eseményektől és korszaktól függetlenné válni. Úgy gondolom, a Todesfuge, habár megelőlegezi Celan későbbi, hermetikus és kontextustól már jelentős vagy teljes mértékben függetleníthető költészetét, még mindenképpen bír valóságreferenciával, s önnön fikcionalitását nem úgy generálja, hogy azt teljes mértékben a költői képzelet szüleményeként, az imaginárius síkján kelljen értelmezni. Sokkal inkább egy nagy emberi és történelmi narratíva részleteként szólal meg, mely nem explicit, de implicit utalásokkal újrafogalmazza azt, ami történt, meg nem nevezett, de körülírt tájakra helyezve a történteket. E körülírtság, a jól ismert elbeszélésnek puszta sejtetése, töredékes metaforizálása pedig talán hozzájárulhat ahhoz, hogy annak indokait, vagy egyszerűen csupán megtörténtének tényét képesek legyünk megérteni, feldolgozni.

Amennyiben közelebbről vetünk egy pillantást a Todesfuge szövegének kulcsmetaforáira, úgy ami mindenképpen elsőként a szemünkbe ötlik, az a korom tej oximoronja. A fekete tej többek között utalhat a KZ-lágerekben fémbögrében osztott fekete kávéra. A tej fehérsége által eredetileg az élet szimbóluma – e tej azonban minden bizonnyal nem más, mint a halál teje. Talán ez a fekete tej (az eredetiben egyszerűen Scwarze Milch, Lator fordítása kissé mintha felfelé stilizálná a szöveget) a költemény egyik legerősebb metaforája, mely már rögtön a szöveg elején megadja a vers lendületét. A házban lakó férfi egy zárt térben tartózkodik – a ház olyan világ, melyen belül annak ura nyilván mindenható. A náci Németország allegóriájaként, képviselőjeként azonosítható férfialak egy meglehetősen groteszk költői kép keretében a kígyókkal játszik – a kígyó akár a bűnbeesés bibliai kígyójára, a Sátán egyik megtestesülési formájára is utalhat, de mindenképpen olyan alvilági szimbólum, mely az emberi gonoszsággal hozható összefüggésbe. Margit és Szulamit nevének folyamatos ismétlése ellenpontozás élet és halál, a náci ideológia szerint életre méltók és arra méltatlanok között. Ugyancsak ezzel összefüggő, ijesztő költői kép, hogy a halálukat váró zsidókkal azonosítható, többes szám első személyben megszólaló beszélők a szöveg világában folyamatosan ásnak, mégpedig önnön sírjukat, a szelekbe, a levegőbe. Természetesen paradoxon a szinte anyagtalan levegőbe sírgödröt ásni, azonban ha a krematóriumok által megsemmisített halottakra gondolunk, úgy e paradoxon is rövid úton érthetővé és kézzelfoghatóvá válik a számunkra.

A vers nem csupán a zsidó népért, zsidó embereknek, egy szűk, beavatott embercsoportnak szól – szólhat éppúgy minden emberhez vallásra, nemzetiségre, identitásra való tekintet nélkül, aki kész szembenézni a történelem irracionális alakulásával – akár nemcsak ötven-száz, de több száz évre visszamenőleg is, az ember elembertelendésének tényével. Hiszen a zsidó nép ellen elkövetett bűnök éppen azt az embertelen létállapotot hivatottak leleplezni, amelybe az ember egyetemesen képes volt eljutni. Celan világtapasztalatai ily módon semmiképp sem vezethetőek le csak és kizárólag a zsidóság történelmi sorsából8, a zsidó identitás és az egyetemes emberi identitás ily módon kiegynsúlyozódni látszik e nyomasztó, világvégi tájakat megidéző költészetben.

A Halálfúga a halottakkal dialógust folytató emlékbeszédként is értelmezhető – e halottak azonban nem mind szükségképpen zsidók, a zsidóság és a holokauszt válhat önmaga is metaforává, mely tulajdonképpen az egész emberiséget, és az embertelen létállapot minden meghurcoltját, halottját jelképezi. Az értelmezési körök kitágulnak, ugyanaz a jelentés áttevődik az egyesről az általánosra, a zsidó emberről bármelyik emberre. Mivel minden stabil definíció megbomlani látszik, épp ezért a költemény kapcsán talán nincs értelme specifikumokban gondolkozni sem. Celan lírájának egyik alapélménye valóban a holokauszt – ennek tagadása mindenképp jogtalan volna –, ez a holokauszt azonban semmiképp sem csupán egyetlen nép holokausztja. Éppen ezért nem gondolom, hogy akár a Halálfúga, akár más hasonló tematikájú Celan-versek értelmezhetősége kimerülne a zsidó identitás kérdésének vizsgálatában. Ahol Celan költői beszélője „zsidó”-ra utal, ott megítélésem szerint akár (megalázott, meghurcolt) „ember”-t is olvashatunk. Hiszen bizonyos bibliaértelmezések is felvetik az egyetemes zsidóság koncepcióját, mely szerint a zsidó nép pusztán az egész emberiséget szimbolizáló csoport, Isten előtt pedig minden ember, bármiféle kulturális, vallási identitásra való tekintet nélkül egyenlő. Celan költészetének referenciális pontjai kereshetők egyes történelmi eseményekben, azonban az egyes események is egy általánosabb tendenciába illeszkednek bele – a zsidóság narratívája része az emberiség narratívájába, a holokauszt a második világháborúba, a második világháború a világtörténelem rengeteg áldozatot követelő viharaiba simul, már az emberiség kezdeteitől fogva. Celan nem csupán adott helyen meggyilkolt vagy megalázott, adott identitással bíró emberekért kiált, s nem pusztán velük folytat párbeszédet, hanem rajtuk keresztül mindenkihez szól – pusztán rajtunk, olvasókon múlik, mennyire halljuk meg, hogyan értelmezzük e kiáltást.

 


1 Lator László fordítása az alábbi kötetben került publikálásra: Paul Celan, Halálfúga, ford. Lator László, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981, 16-17. A vers eredeti német szövegét az összevethetőség kedvéért lásd a függelékben.

2 Pető Zsolt, A celani fúga. Az örvény esztétikumának megközelíthetősége Paul Celan költészetében, Gond, 1999/18-19, 68-75.

3 Vö. Bonyhai Gábor nevezetes tanulmányával: Bonyhai Gábor, Egy festészeti és egy zenei forma imitációja Celan Halálfúgájának struktúrájában, Helikon, 1968 / 3–4, 525–544.

4 John Felstiner, Paul Celan. Poet, Survivor, Jew, New Heaven and London, Yale University Press, 2001, 28-31.

5 Vö. Susan K. Langer, Feeling and Form. A Theory of Art, London, Routledge adnd Kegan Paul, 1953.

6 Susan K. Langer, i. m.

7 Ingeborg Bachmann, Frankfurter Vorlesungen: Probleme zeitgenössischer Dichtung, in uő Werke, 4. k. szerk. Christine Koschel et al., Piper Verlag, 1978, 108.

Idézi: Bacsó Béla, A szó árnyéka – Paul Celan költészetéről, Pécs, Jelenkor, 1996.

8 A fentebbi elgondolást többek között a következő tanulmány osztja:

Danyi Magdolna, Paul Celan költészetéről, Híd, 1984/6. 828-831.

Szólj hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

A Szerző adatlapja: Kántás Balázs
Eddig 70 műve jelent meg a Folyón.

Támogatók