A tartalomból:
Don Quixote és Sancho Panza

Most már csak az a kérdés, hogy ki Don Quixote és ki Sancho Panza. – Szatmári Áron kritikája a Pannon Filharmonikusok május 15-i Don Quixote & Gordonkacímű koncertjéről. (A Jelenkor folyóirat cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. május 22. (csütörtök) 06:29
Péter Béla: Honnan jövünk?

Honnan jövünk?



A sápadt Napok bágyadtan buknak alá nagyanyám
hófehér batyujába, ahol csirkegomba és a kőhegyi
szamóca terhét tetézik. Földig ér a nyomorúság.
A kóbor ruszki golyók vándorolni kezdenek a
szívtáji üregek és a kipróbált medencetájék
között. A Hold pediglen egy pléhkrisztus
kereszthegyén vesztegel. Borús, észa-
ki fény sejlik anyám hűvöskés, zöld
szeméből. Apám döbbenten áll.
„Ez válóok!” - kiált fel: és
a szem savószínre vált.
Lázálom nehéz pá-
ráiból kapaszko-
dom, de a vö-
rös kutya át-
harapja
hörgő
tor-
ko-
m
a
t.

(A szomszédban Bunyós Pityu vigad.)

Mondd, ki vagyok én?

- 2013. október 09. (szerda) 09:20
Immanuel Kant a kritika útján

Immanuel Kant a kritika útján

“Szép az, amit fogalmak nélkül, általános gyönyör objektumaként képzelünk el.” Immanuel Kant német filozófus, a klasszikus filozófia kimagasló alakja 210 éve halt meg.

cultura.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. február 14. (péntek) 18:00
Magányos antihősök kálváriája az űrben (POPJAK #4 Egotrip: űrutazás és pszichedelia filmben és irodalomban. 2014. január 23. RoHAM Bár)

Magányos antihősök kálváriája az űrben (POPJAK #4 Egotrip: űrutazás és pszichedelia filmben és irodalomban. 2014. január 23. RoHAM Bár)

Már az űrutazás sem a régi, mondhatnánk, ahogyan a József Attila Kör populáris irodalommal foglalkozó sorozatának negyedik estjén beszélgető triót (Baksi Sándor, Sepsi László, Sirokai Mátyás) hallgatjuk. Se hurráoptimizmus, se a haladásba vagy a fejlődésbe vetett hit, se felfedezés vagy meghódítás, csak a karakterek problémái, amelyek a világűr adta magányban sem tűnnek könnyebben megoldhatónak, mint idelent.

prae.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. január 31. (péntek) 17:00
Pethes Mária: Pólusváltás

Pólusváltás

Átdöfi a távolságot a vasútvonal. Mozdulatlan
szfinx az idő, nem tesz ajánlatot. A táj lompos
enyészetében ártatlan változás áll be,
alig érezhető zöldülés mint egy halk fohász,
amit csak úgy magának elsuttog az ember.

Este túlterhelődnek rejtett üzenetekkel a csillagok,
nappal alszanak, mondja az unokám. Valahol a
rögzített Univerzumban, teszem hozzá. Szaporodnak
a nem bejárat feliratú ajtók. A liget huzatos szoba,
közepén a Jézuska sosem fáradó karokkal.

- 2012. október 03. (szerda) 16:00
Kelebi Kiss István: Félpercesek

Félpercesek

Torlasz

nem vagyok robbantómester
mégis parancsot adtam
és elindultak a bombavetők
hogy hajózhatóvá tegyék a mondatokat
hallod
a tompa dörrenések már a rímek hírnökei
erősen kapaszkodj a híd korlátjába
mert itt nemsokára versek zajlanak

- 2014. március 16. (vasárnap) 11:00
A tanú (1969., r. Bacsó Péter)

A tanú (1969., r. Bacsó Péter)

A legtöményebb, legpontosabb, legkegyetlenebb és mindezzel együtt a legszórakoztatóbb politikai szatíra Bacsó Péter A tanú című filmje. Hamisítatlanul idézi meg az 1950-es évek karhatalmi szervezetének működését. Még csak túloznia és torzítania sem kellett. Az egyetlen fikciós elem benne az, hogy a jelenségeket Pelikán József gátőr (Kállay Ferenc) személye köré, egyetlen történetre fűzi fel. A koncepciós perek működésének mechanizmusa minden elemében hűen jelenik meg.

- 2014. május 06. (kedd) 18:00
Szereplővé válni tét nélkül?

A gyerek nem hülye, csak fiatal! A Kerekasztal által szervezett konferencián a klasszikus konferencia-előadások mellett bemutatók, workshopok és beszélgetések is teret kaptak, amelyek a fenti mondatot szem előtt tartva nyújtottak (színház)nevelési tanácsokat. A háromnapos rendezvény vendége volt többek között Edward Bond drámaíró, Chris Cooper rendező, Kádár Annamária mesepszichológus és Nahalka István, a neveléstudományok kandidátusa. (A Kortárs online cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. május 18. (vasárnap) 06:39
Mülléder Mari: évgyűrűk

évgyűrűk

Szétpazarlik ujjaid közt minden,
a dolgok illanó-puhán hullnak
le szeszélyes átmenetben.
Időnként a visszacsavargó
gyermeki kíváncsiság riasztja
föl a hiányt, hogy megkeresd
a sötétben lassan kialvó testeket.

Fényt ülök előtted, anyám.
Látod: a fák is eleresztik
évről-évre méregzöld büszkeségüket,
lomha ősz keres helyet magának,
narancsszínű léggömb
bújik az ablakkerethez,
felhők kék szegélyén a tél
majd madarakat dörzsöl ki szeméből.
Itt, bent semmi sem változik,
míg lánykezed melege óvja

magzatarcom.

- 2012. október 07. (vasárnap) 16:00
Szilágyi József: Üde és bársonyos

Üde és bársonyos     

                       Tavaszi Katához


Édes erő kél huncut-lágy ajkadon,
fogak hófehér sora rejti tündér
sóhajok forrását. Szent, kacér mundén
asszonyként lettél igazán hajadon.

Cserfes királylány, harcias amazon, 
felgyújtó, indító, lágy, üde szentély! 
Mesés szemed háló, mit rám vetettél, 
bőröd bársonyát ajkamon hordozom. 

Bársony karod a Vénuszon nyugtatod,
időtlen pillád rezdülését várnám,
a Tejútról hull hajadra szivárvány.

A szférák énekét veled hallgatom
– szavaimban arcod visszfénye vagyok –
jázmin atoll üde illata száll rám.

- 2014. május 23. (péntek) 11:48
T. Ágoston László: Csapdlecsacsi

Csapdlecsacsi

Raboljunk bankot – mondta a pattanásos arcú Sárosi Pista és az orrát felhúzva afféle félmosollyal várta a barátja reagálását.

– Hülye – volt a tömör válasz, meg egy vállrándítás. – Aztán honnét szereznél hozzá pisztolyt, meg olyan gyors verdát, amivel le- rázhatod a zsarukat? Élből húsz év a sitten, aztán golyózhatsz, hogy miért volt.

– Paraszt vagy te, Józsi, mindig is az voltál. Nincs benned ötlet, meg kreativitás. Már az a szőke csaj is megmondta a munkaközvetítőben, hogy nem az állami gondoskodásra kell várni, hanem felkarolni egy jó projektet, és mindent kihozni belőle, ami benne van.

- 2012. december 02. (vasárnap) 16:00
Barcsai László versei

Tömegközeledés

Mindenki gyanús civilrendőr látszatát kelti
A paranoia szelíd hullámai, rettegek, mint
egy idegen aki először lát embert
A nyelv süketnéma sárdobálózás
Büdös sötét sikátorban
matat a múlt mocskában

Mindenütt groteszk alacsony hímek magas
patkánypofájú nőstényekkel
Idomított idióták és az undorító házgyári szörnyek
különböző válfajai Panelkocák kövér gettónyuggerek
bohóckodó korcsok
egyéb fajzatok

Bizony ám be vagyok tépve
Bámuljatok csak bégető barmok a
villamoson
Én vagyok a feketében járó sakál
Csak kerültelek benneteket Eddig

- 2013. október 25. (péntek) 17:00
Kántor Zsolt versei 20.

Google & Magóg

A Bibliai Idő
Valakinek bábáskodnia kell az elbeszéléseken,
s újraírni, ami szétesett, éleszteni, aminek vége lett.
Hogy megint fontos lehessen, mi darabként rejtve volt,
s a rétegek mélyén összeállt, mint féltve őrzött lelet.

És közben megszűntek érdekek s érdemek.
Előkerült, amit a memóriából lenyúltak.
Egy gerinc, egy lapocka esetleg nyúlnyak -
s kiderült rögtön róla: műremek.

Nincs elveszett dolog, se test.
Mindenek élnek az Úrnak.
S van, ami újratöltve szebb.

Milyen hatalma van a múltnak? (Érdekes.)
Mielőtt a jövő nevében téged is gyalulnak,
zsebükben ősi jogokkal - az Új Kaszt!

A Google - Magóg Frekvencián JELEZZ!

- 2014. február 22. (szombat) 11:00
Vörös István: Vasárnap

Vasárnap

(Fejezet a GAGARIN, AVAGY
JÓSLÁSTAN ALAPFOKON c. regényből)

De ami a Balatonon történt, nem volt érvényes Pesten. Nagyobb kánikulában érkeztek haza, mint amilyent odalent hagytak. A város valósággal izzott, és mintha a kövek megolvadtak volna, kezdett elformátlanodni. Talán Dali Boldizsár által annyira kedvelt képei válnak most valóra? A szüleinek másnaptól már be kellett járniuk a munkahelyükre, de az irodában is szétcsúsztak azt íróasztalok és szobák. A forgalmas utakon alig lehetett átkelni, mert az ember lába beleragadt az aszfaltba a zebrán. Borival telefonszámot cseréltek ugyan, de ők a Balatonról rögtön a bolgár tengerpartra mentek tovább, és az utolsó napokban egy kicsit el is hidegültek egymástól, az anyja egyszer szemébe is mondta Boldizsárnak: Csalódtam benned, fiam. De nem részletezte, hogy mire gondol.

- 2013. február 22. (péntek) 16:00
Batári Gábor versei

Ádám

Te álbárány-szemöldökű,
Kerek e-világ-köldökű,
Halhatatlanság öldökű,

Istennek ne álljál ellent!

Te bűn-pilises üstökű,
Csókos Jehuda püspökű,
Vér-pitymallat früstökű,

Istennek ne álljál ellent!

Arca-veríték gyöngyöző,
Megöl-fa-kertet öntöző,
Ego-szirmokat ön-öző,

Istennek ne álljál ellent!

Édeni törvényt elvető,
Éjbeni mécset megvető,
Emberi magvat mag-vető,

Kereszttel győzd le az ellent!

- 2013. február 12. (kedd) 12:00

Kapcsolat: szerkesztoseg@folyo-irat.hu

Blogsziget

Az olvasás matematikája

Az olvasás úgy működik, hogy az olvasó, amikor olvas (persze olykor van más dolga is) akkor a szöveget, az én szövegemet, beviszi, úgymond, a szervezetébe. És csúf szöveget nem akarnak bevinni, hiszen akkor úgy éreznék, belülről bemocskolódnak. Ezért írok mindig szép dolgokról, amit az olvasó szívesen fogyaszt, angyalokról, szerelemről, fényről, mézmuskátliról, egymáséiságról, meg miegymásról. Jó, hazudok. Általában nemszépirodalmat gyakorlok, mert az nem esik jól. A szépet helyettem mások ...

Angyal Márió
21 aug. 2014

Mellékvizek

Kategória: Tanulmányok

Párbeszéd a holtakkal

Kísérlet Paul Celan Halálfúga című versének szövegközeli olvasatára

 

 

Halálfúga

 

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged

iszunk csak iszunk csak

és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhajú Margit

ezt írja csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit

füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe

és rendeli tánczene szóljon

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni van ott hely

 

Mélyebbre kiáltja az ásót itt meg ott hadd szóljon a zene az ének

kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van

mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok a tánchoz

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit a kígyókkal játszik szakadatlan

 

Kiált lágyabban játszd a halált a némethoni mester

kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok

s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk a halál némethoni mester

és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak

a halál némethoni mester kék szeme van

elér a golyója talál sose téved

egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben

a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál némethoni mester

aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit1

 

Todesfuge


Schwarze Milch der Frühe wir trinken sie abends
wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts
wir trinken und trinken
wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
er schreibt es und tritt vor das Haus und es blitzen die Sterne er pfeift seine Rüden herbei
er pfeift seine Juden hervor läßt schaufeln ein Grab in der Erde
er befiehlt uns spielt auf nun zum Tanz

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich morgens und mittags wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
Dein aschenes Haar Sulamith wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng

Er ruft stecht tiefer ins Erdreich ihr einen ihr andern singet und spielt
er greift nach dem Eisen im Gurt er schwingts seine Augen sind blau
stecht tiefer die Spaten ihr einen ihr andern spielt weiter zum Tanz auf

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags und morgens wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith er spielt mit den Schlangen

Er ruft spielt süßer den Tod der Tod ist ein Meister aus Deutschland
er ruft streicht dunkler die Geigen dann steigt ihr als Rauch in die Luft
dann habt ihr ein Grab in den Wolken da liegt man nicht eng

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags der Tod ist ein Meister aus Deutschland
wir trinken dich abends und morgens wir trinken und trinken
der Tod ist ein Meister aus Deutschland sein Auge ist blau
er trifft dich mit bleierner Kugel er trifft dich genau
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
er hetzt seine Rüden auf uns er schenkt uns ein Grab in der Luft
er spielt mit den Schlangen und träumet der Tod ist ein Meister aus Deutschland

dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith

 

A Halálfúga kétségtelenül Paul Celan legismertebb versei közé tartozik. A szerző még aránylag korai költészetének része, mely nyíltan, deklaráltan kötődik a holokauszthoz. A vers értelmezése nem igényel különösebb felkészültséget, irodalomtudományi és irodalomtörténeti ismereteket, mindössze elég annyit tudni hozzá, hogy volt második világháború és azon belül volt egy, a zsidó nép elleni népirtási hullám, amelyet ma holocaustként ismerünk. A költeményben, mint arra Pető Zsolt2 tanulmánya is kitér, csak úgy, mint Celan némely más versében visszatérően, fúgaszerűen ismétlődnek az elementumok. A vers súlyát éppen a zenei megkomponáltság, a házban lakó férfi (nyilvánvalóan Hitler és a náci Németország szimbóluma), a saját sírjukat ásó zsidók, a vérebek, Margit és a bibliai referenciát hordozó Szulamit, az aranyhajú (árja?) Margit (feltehetőleg Goethe Faustjának nőalakja, tehát az idealizált germán / német nő motívuma) és a hamu-hajú zsidó nő, Szulamit (az Énekek énekének allegorikus nőalakja) motívumának váltogatása, variálása, ismétlése adja. Voltaképpen az egész versszöveg egy bizonyos részlet kombinatorikus újrarendezésén alapul, a szigorú zenei szerkesztettség pedig a befogadó számára főként hangos felolvasás, deklamálás esetén válhat világossá és átütővé. A vers persze nem csupán az ismétlődés, de a hangzás ritmusa szintjén is szisztematikus, ezt pedig még a magyar fordítás is képes visszaadni.

A Todesfuge szövege tehát egyszerre tekinthető valamilyen módon nyelvi és nem-nyelvi médiumnak, mivel a zenei szerkesztettség már nyelven kívüli tulajdonsága a szövegnek, annak tartalmát, üzenetét azonban mindenképpen maga is közvetíti, egy ritmikus, zenei minták szerint megszólaló szöveg pedig nyilvánvalóan többet hordoz, mintha csupán egyszerűen, a természetes nyelvhez közel álló módon megszólaló prózai szöveg volna. Hiszen közismert, hogy az olvasás bizonyos történeti korokban, egészen a nyomtatás elterjedéséig hangos olvasást jelentett, a vers kritériuma pedig az énekelhetőség, a zenei megkomponáltság volt. Míg nem létezett a nyomtatott szöveg médiuma, az irodalmi művek jelentős része elsősorban akusztikus médiumokon keresztül szólalt meg, melyekben olyan nem pusztán nyelvi elemek is jelentéshordozó erővel bírtak, mint a ritmus és a zene. Költészet és zene, különösen líra és vokális zene éppen ezért nem válnak el egymástól gyökeresen, hiszen közös történeti múltra tekintenek vissza.

Amennyiben a verset bizonyos zenei formák imitációja3 felől kísérjük meg értelmezni, úgy talán figyelmet érdemelhet az a filológiai tény is, mely szerint a Todesfuge címe eredetileg nem Halálfúga, hanem Todestango – Haláltangó volt. A vers többek között ezen a címen jelent meg, először román nyelven közölte a Contemporanul folyóirat, Petre Solomon fordításában, 1947-ben –, ezzel utalva nem csupán a zenei szerkesztettségre, illetve a zene nyelven kívüli / nyelven túli médiumára, hanem bizonyos gyászos történelmi tényekre, nevezetesen a koncentrációs táborok konkrét eseményeire is. Többek között John Felstiner hívja fel rá a figyelmet, hogy bizonyos lágerekben a világháború során bevett gyakorlat volt, hogy deportált zsidó zenészekkel a kényszermunka közben lelkesítő zenét játszottak, és nem egyszer előfordult, hogy az emberekkel zenei kíséret mellet ásatták meg saját sírjukat, majd nem sokkal később kivégezték őket. Egy bizonyos konkrét zenemű is létezett Todestango – Haláltangó címen, mely az argentin zenész, Eduardo Bianco egyik világháború előtti ismert slágerén alapult, csupán a szövegét írták át, groteszk módon a lágerlét körülményeihez igazítva. Nem messze Celan szülővárosától, a Csernovictól, a lembergi Janowska koncentrációs táborból maradtak fenn dokumentumok a Haláltangó létezéséről és eljátszásának körülményeiről, maga Celan pedig, mint a koncentrációs táborok túlélője, bizonyára nem csupán tudott e történelmi tényekről, hanem adott esetben meg is tapasztalta őket a maga bőrén.4

Elterjedt megközelítés az is, mely szerint a zenei szerkesztettség és az akusztikus megszólalás oly mértékben képes önálló médiumként viselkedni, hogy bizonyos esetekben – pl. dalok vagy megzenésített versek esetében – a nyelvi textúra teljesen háttérbe szorul, és akár esztétikailag értéktelen, adott esetben giccses szöveg is képes ugyanazt a hatást tenni a befogadóra, mint egy értékes irodalmi szöveg, ha megfelelő dallamon szólaltatjuk meg.5 Érdekes lehet ugyanezen elképzelést a celani költészetnél maradva a ritmikusan, zeneileg megszerkesztett Todesfuge című versre alkalmazni, és feltenni a kérdést, milyen hatást képes az elérni, ha a befogadó csak a zenei ritmust hallja, a textuális vers maga pedig háttérbe szorul. A versben egyébként még motívumként is megjelenik a zene, mégpedig ironikusan, az önnön sírjukat ásó emberek tánczene játszására való utasításaként. Nem elképzelhető-e, hogy ez a vers költői világában megszólaló tánczene, mely nyilvánvalóan nyelven kívüli médium, valamennyire képes enyhíteni a versben megjelenő lírai beszélők lágerbeli szenvedését? A kérdésre nyilvánvalóan nincs egyértelmű válasz, és lehet, hogy a halál előtt utasításra megszólaltatott zene motívuma pusztán a költői beszéd ironikus retorikájának kelléke.

A zene általi közvetítettség talán képes egyfajta virtuális időt teremteni, egyben pedig egyfajta virtuális tér illúzióját is kelti. A zenei formák olyan logikai struktúrák szerint épülnek fel, mint az emberi érzelmek, épp ezért képesek rájuk hatást gyakorolni. Többek között Susan K. Langer elképzelése szerint a zene egy pszichikai folyamat által generált szimbólum, a tonális struktúrák pedig épp olyan egyenes logika szerint épülnek fel, mint csak a különböző érzelmi megnyilvánulások, mint a harag, szomorúság, gyengédség, stb.6 A szimbólum és az általa szimbolizált tárgy – az emberi érzelmek és a zene – azonos logikával rendelkeznek. Nem csoda hát, ha a zene képes megmozgatni és egyúttal generálni az emberi érzelmeket, hiszen struktúrájuk talán közel ugyanolyan elvek szerint jön létre.

A költészet, és minden bizonnyal minden művészeti ág lényegében merőben hasonlóan működik – leképezik, szimbolizálják az emberi érzelmeket, éppen ezért képesek érzelmi hatást kiváltani a befogadóból. Fokozottan igaz lehet ez, amikor egyszerre több művészeti ág ötvöződése, zene és költészet egyszerre jelenik meg, mint például megzenésített versadaptációk esetében is – Paul Celan lírája kapcsán gondolhatunk Michael Nyman ismert Celan-feldolgozásaira, melyekben a versek vokális szövegként funkcionálnak a zenei médium elsődlegessége mellett.

Mint az fentebb említésre került, bizonyos esetekben nyilvánvalóan igaz lehet, hogy a zene önmagában képes érzelmi hatást kiváltani a befogadóból és auditív médiumként funkcionálva felé bizonyos tartalmakat közvetíteni, függetlenül attól, esztétikai szempontból mennyire értékes, mennyire irodalmi vokális szöveg társul hozzá. Azt azonban megítélésem szerint mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy például megzenésített költemények esetében a zeneszerző nem-nyelvi művészi alkotása a költő eredetileg csak nyelvi médium által létező művéből indul ki, értelmezve, interpretálva, továbbgondolva azt. Az eredmény így együttesen nyilvánvalóan több, mintha csak szöveg vagy csak zene szólalna meg – ily módon viszont az interpretációkban elhangzó vokális szöveg, mely értelemszerűen azonos az adott vers szövegével, talán szintén hozzájárul ahhoz az esztétikai hatáshoz, amit a megzenésített versek előadása képes a befogadóra gyakorolni. Ugyanez állhat a zenei szerkesztettség bizonyos jegyeit magukon viselő irodalmi szövegekre, ahol a helyzet lényegében fordított – a nyelvi médium továbbra is elsődleges, de a ritmus nem egészen nyelvi médiuma valami többletet képes hozzáadni a nyelvi szöveg médiumához, ezáltal pedig talán valamennyire közvetlenebbé válhat az irodalmi szöveg által hordozott tartalom, még akkor is, ha a medialitás nyilvánvalóan nem szüntethető meg. A művészi alkotások bizonyos esetekben mindazonáltal képesek lehetnek a közvetlenség illúzióját kelteni, még akkor is, ha az pusztán pillanatnyi érzékcsalódás.

Amennyiben feltételezzük, hogy Paul Celan költészete borzalom és szépség határára helyezi el önmagát7 – borzalom alatt érthetjük az általa közvetített negatív történelmi tapasztalatokat és a nyelvi szkepszis katasztrófáját –, akkor feltételezhetjük azt is, hogy a szépség, amit a lírai költemény hordozni képes, szemben áll az emberi nyelv túlzott közvetettsége által képviselt borzalommal. A művészi alkotások talán képesek a közvetlenség illúzióját kelteni, s úgy megszólítani a befogadót, mintha képes lenne keresztüllépni a sokszoros medialitáson, megkerülve magukat a médiumokat.

A zenei szerkesztettségen túl a Todesfuge esetében nehéz azt állítani, hogy a vers (főként a történelmi) kontextustól függetleníthető, abból kiragadható, mint Celan későbbi verseinek jelentős része, hiszen a szakirodalom jelentős hányada is a holokauszt-irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon, súlyossága, a történelmi esemény borzalmas mivoltának költészetbe öntése egyúttal mégiscsak képes a szöveget önállósítani, egyetemessé tenni. A szöveg a celani költészet eme viszonylag korai szakaszában még viszonylag explicit módon referál a valóságra, a történelem eseményeire, azonban mégis önálló költői világot hoz létre, ezáltal pedig mintha megkísérelne kilépni a kontextusból, egyetemessé, történelmi eseményektől és korszaktól függetlenné válni. Úgy gondolom, a Todesfuge, habár megelőlegezi Celan későbbi, hermetikus és kontextustól már jelentős vagy teljes mértékben függetleníthető költészetét, még mindenképpen bír valóságreferenciával, s önnön fikcionalitását nem úgy generálja, hogy azt teljes mértékben a költői képzelet szüleményeként, az imaginárius síkján kelljen értelmezni. Sokkal inkább egy nagy emberi és történelmi narratíva részleteként szólal meg, mely nem explicit, de implicit utalásokkal újrafogalmazza azt, ami történt, meg nem nevezett, de körülírt tájakra helyezve a történteket. E körülírtság, a jól ismert elbeszélésnek puszta sejtetése, töredékes metaforizálása pedig talán hozzájárulhat ahhoz, hogy annak indokait, vagy egyszerűen csupán megtörténtének tényét képesek legyünk megérteni, feldolgozni.

Amennyiben közelebbről vetünk egy pillantást a Todesfuge szövegének kulcsmetaforáira, úgy ami mindenképpen elsőként a szemünkbe ötlik, az a korom tej oximoronja. A fekete tej többek között utalhat a KZ-lágerekben fémbögrében osztott fekete kávéra. A tej fehérsége által eredetileg az élet szimbóluma – e tej azonban minden bizonnyal nem más, mint a halál teje. Talán ez a fekete tej (az eredetiben egyszerűen Scwarze Milch, Lator fordítása kissé mintha felfelé stilizálná a szöveget) a költemény egyik legerősebb metaforája, mely már rögtön a szöveg elején megadja a vers lendületét. A házban lakó férfi egy zárt térben tartózkodik – a ház olyan világ, melyen belül annak ura nyilván mindenható. A náci Németország allegóriájaként, képviselőjeként azonosítható férfialak egy meglehetősen groteszk költői kép keretében a kígyókkal játszik – a kígyó akár a bűnbeesés bibliai kígyójára, a Sátán egyik megtestesülési formájára is utalhat, de mindenképpen olyan alvilági szimbólum, mely az emberi gonoszsággal hozható összefüggésbe. Margit és Szulamit nevének folyamatos ismétlése ellenpontozás élet és halál, a náci ideológia szerint életre méltók és arra méltatlanok között. Ugyancsak ezzel összefüggő, ijesztő költői kép, hogy a halálukat váró zsidókkal azonosítható, többes szám első személyben megszólaló beszélők a szöveg világában folyamatosan ásnak, mégpedig önnön sírjukat, a szelekbe, a levegőbe. Természetesen paradoxon a szinte anyagtalan levegőbe sírgödröt ásni, azonban ha a krematóriumok által megsemmisített halottakra gondolunk, úgy e paradoxon is rövid úton érthetővé és kézzelfoghatóvá válik a számunkra.

A vers nem csupán a zsidó népért, zsidó embereknek, egy szűk, beavatott embercsoportnak szól – szólhat éppúgy minden emberhez vallásra, nemzetiségre, identitásra való tekintet nélkül, aki kész szembenézni a történelem irracionális alakulásával – akár nemcsak ötven-száz, de több száz évre visszamenőleg is, az ember elembertelendésének tényével. Hiszen a zsidó nép ellen elkövetett bűnök éppen azt az embertelen létállapotot hivatottak leleplezni, amelybe az ember egyetemesen képes volt eljutni. Celan világtapasztalatai ily módon semmiképp sem vezethetőek le csak és kizárólag a zsidóság történelmi sorsából8, a zsidó identitás és az egyetemes emberi identitás ily módon kiegynsúlyozódni látszik e nyomasztó, világvégi tájakat megidéző költészetben.

A Halálfúga a halottakkal dialógust folytató emlékbeszédként is értelmezhető – e halottak azonban nem mind szükségképpen zsidók, a zsidóság és a holokauszt válhat önmaga is metaforává, mely tulajdonképpen az egész emberiséget, és az embertelen létállapot minden meghurcoltját, halottját jelképezi. Az értelmezési körök kitágulnak, ugyanaz a jelentés áttevődik az egyesről az általánosra, a zsidó emberről bármelyik emberre. Mivel minden stabil definíció megbomlani látszik, épp ezért a költemény kapcsán talán nincs értelme specifikumokban gondolkozni sem. Celan lírájának egyik alapélménye valóban a holokauszt – ennek tagadása mindenképp jogtalan volna –, ez a holokauszt azonban semmiképp sem csupán egyetlen nép holokausztja. Éppen ezért nem gondolom, hogy akár a Halálfúga, akár más hasonló tematikájú Celan-versek értelmezhetősége kimerülne a zsidó identitás kérdésének vizsgálatában. Ahol Celan költői beszélője „zsidó”-ra utal, ott megítélésem szerint akár (megalázott, meghurcolt) „ember”-t is olvashatunk. Hiszen bizonyos bibliaértelmezések is felvetik az egyetemes zsidóság koncepcióját, mely szerint a zsidó nép pusztán az egész emberiséget szimbolizáló csoport, Isten előtt pedig minden ember, bármiféle kulturális, vallási identitásra való tekintet nélkül egyenlő. Celan költészetének referenciális pontjai kereshetők egyes történelmi eseményekben, azonban az egyes események is egy általánosabb tendenciába illeszkednek bele – a zsidóság narratívája része az emberiség narratívájába, a holokauszt a második világháborúba, a második világháború a világtörténelem rengeteg áldozatot követelő viharaiba simul, már az emberiség kezdeteitől fogva. Celan nem csupán adott helyen meggyilkolt vagy megalázott, adott identitással bíró emberekért kiált, s nem pusztán velük folytat párbeszédet, hanem rajtuk keresztül mindenkihez szól – pusztán rajtunk, olvasókon múlik, mennyire halljuk meg, hogyan értelmezzük e kiáltást.

 


1 Lator László fordítása az alábbi kötetben került publikálásra: Paul Celan, Halálfúga, ford. Lator László, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981, 16-17. A vers eredeti német szövegét az összevethetőség kedvéért lásd a függelékben.

2 Pető Zsolt, A celani fúga. Az örvény esztétikumának megközelíthetősége Paul Celan költészetében, Gond, 1999/18-19, 68-75.

3 Vö. Bonyhai Gábor nevezetes tanulmányával: Bonyhai Gábor, Egy festészeti és egy zenei forma imitációja Celan Halálfúgájának struktúrájában, Helikon, 1968 / 3–4, 525–544.

4 John Felstiner, Paul Celan. Poet, Survivor, Jew, New Heaven and London, Yale University Press, 2001, 28-31.

5 Vö. Susan K. Langer, Feeling and Form. A Theory of Art, London, Routledge adnd Kegan Paul, 1953.

6 Susan K. Langer, i. m.

7 Ingeborg Bachmann, Frankfurter Vorlesungen: Probleme zeitgenössischer Dichtung, in uő Werke, 4. k. szerk. Christine Koschel et al., Piper Verlag, 1978, 108.

Idézi: Bacsó Béla, A szó árnyéka – Paul Celan költészetéről, Pécs, Jelenkor, 1996.

8 A fentebbi elgondolást többek között a következő tanulmány osztja:

Danyi Magdolna, Paul Celan költészetéről, Híd, 1984/6. 828-831.

Szólj hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

A Szerző adatlapja: Kántás Balázs
Eddig 65 műve jelent meg a Folyón.

Hangosan

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Események

pén szep. 19, 2014 @08:00 - 08:00PM
Oliver Šin festõmûvész kiállítása
pén szep. 19, 2014 @09:00 - 06:00PM
Kiállítás OLIVER ŠIN: MY BRAIN IS STILL OPEN
pén szep. 19, 2014 @18:30 - 05:00PM
'Alternative Budapest' exhibition by KoPé

Támogatók


 

Szerkesztőség

Felelős kiadó: Hortolányi Gábor
Főszerkesztő: Benczes Sándor Gábor
Felelős szerkesztő: Payer Imre
Szerkesztőségvezető: Mülléder Mária
Szerkesztők:
Kántás Balázs
Bak Rita
Fagyas Róbert

Impresszum