A tartalomból:
Rozsda Endre Az idő ölelésében

Rozsda Endre Az idő ölelésében

Rozsda Endre (Mohács, 1913 – Párizs, 1999) születésének századik évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Galéria, a Párizsban működő Rozsda Endre Baráti Kör és a Budapesti Francia Intézet együttműködésével retrospektív kiállításon mutatja be a művész munkásságát. A kiállítás mintegy száz festményt, valamint grafikákat és fényképeket vonultat fel. A válogatáson keresztül kirajzolódik a festőnek a naturalizmustól egészen az absztraktig terjedő pályája, valamint a sajátos szimbólumokat használó képi nyelvezete is.

cseppek.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. november 24. (vasárnap) 11:00
Tíz író és hűséges írógépeik

Tíz író és hűséges írógépeik

Volt, aki 100 szót gépelt le vele percenként, és volt, akié több mint 250 ezer dollárért kelt egy aukción. Betűsündisznók, sörhasú ketyerék és horrorisztikus gépezetek, melyeket íróik tettek híressé. Így gépeltek ők.

vs.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. december 08. (vasárnap) 17:00
Trendi kiadók – kiadói trendek

A március végén megrendezett harmadik KULTOKkonferencia záró rendezvényén jeles hazai könyvkiadók képviselői beszélgettek a populáris irodalom nemzetközi trendjeiről és azok itthoni fogadtatásáról. A résztvevőket – Angyalosy Esztert, Érsek Nándort, Nemes Istvánt és Varga Beátát – Lapis József kérdezte. (A KULTer.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. április 09. (szerda) 09:00
Bíró József: Visszhang 2.
tornyosuló mámoros támfal
szór gutaütéses nulláslisztet
:  mézes búcsújáró meghittség
szomorú karmester bokrosodik
fugáz lopakodó hajópadlót
:  varsában buborék vergődik
tébláboló szutykos lurkót
gyilkos szélvihar perdít
:  nélkülözésben nincs hiány
csecsemőt hangol szülőnek
kötelez ravasz tanfolyam
:  koszorús rostély némul
festményen tomboló vértest
szobát aszúhabba költöztet
:  lekváros buktába fokhagymát
búzatáblában aranyló remény
gyomirtót ingre permetez
:  szervezett uszítást titkosít
kutyaugatás feledtet tégelyt
hajtincs kikötőt szellőztet
:  hegedül szorgalmas halmaz
forgalomnövelés munka közben
bérfelhőt mos vitorlavászon
:  féltékenység kelt visszatetszést
megfelelő részes sorrendben
becslés keresztez bírálatot
:  mélyre vetített ragaszkodás
módosul szakaszos fürdőház
kilépés előtt nyeremény
:  számozott fegyver zsírpapírban
szeplős borostás szereparc
sínpártól szökell sínpárig
:  lehulló takarás szembesít
koholmányt hárító tiltakozás
tönkretett életet viszonyít
:  gyúanyagból kiforgó szégyen

 

- 2014. május 21. (szerda) 08:41
A Konzum fölött az ég

Fotó és próza közös kérdései ebben a könyvben, hogyan mutassunk meg, hogyan beszéljünk el egy várost. A Focus Csoport új kötetének bevezetőjét Ágoston Zoltán írta. Részletek a szövegből. (A Jelenkor cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. április 16. (szerda) 07:16
Avar István emlékére

“Amikor lelestem a nézőtérre, figyelő, csillogó szemeket, tátott szájakat láttam. Ez engem boldoggá tesz, doppingol.” Pap akart lenni, de barátai biztatására a szinészmesterség mellett döntött. Életének 84. évében elhunyt Avar István színművészre emlékezünk. (A Cultura.hu cikke) olvass tovább>>>

- 2014. szeptember 15. (hétfő) 07:00
Antal Anikó: Menyegző

Jégvirágot ölt az ablak. Smaragadzöld
csöndben
Csipkébe öltözik mint zsenge menyasszony.
Párkány ölében szunnyadó idő.
Február dorombol.
Ma göncölszekéren érkezik az öreg este.
Fáradt és esetlen.
Ősz hajából ezüst csillagok peregnek.
Hiányod betölti szobámat.
Indaként kúszik körbe a falon.
Perctengerek mélyéből nézek vissza Rád.
Partra vetett szirén. Magam sem tudom.
Hogy és miert és mikor.
Hullott kristályszilánkokra homályos tükrünk.
Mikor lett rozsdás a lavór, miben ketten
merítkeztünk.
Mikor foszlott szálaira fehér
csillagköntösünkön a vágy.
Mikor vesztett színéből bekeretezett képünk
az emlékek falán.
Jégvirágot ölt az ablak.
Fehér csöndben hópelyhekből sző nászruhát.
Hűvös szélből készít álomfátylat.
Jégpárta csillan sötét varkocsán.
Hiányod betölti szobámat.
Indaként kúszik körbe a falon.
Távolba vesző hangod mellényébe bújok.
Megfagyok.

- 2013. március 03. (vasárnap) 08:00
Kántor Zsolt versei 9.

A legeldugottabb odú

Ott -
ahol az egek egymásba nyílnak -
s az összes csillagkép új lap -
ahol az univerzum kinyílik mint egy gömbhéj
és a titkokban a könny méz
ahol minden higgadtan felkínálja magát
a mohó elmének
ott
ahol a lüktetés töve
tapintható élet
ahol belátható mi rejtve volt
ahol élővel fog kezet a holt
ott ahol az örökkévaló is természetszerű
(s a pillanatok egymásba gyűrtek mint a fű)
ahonnan a nagy űr (s az ívek)
könnyedén áttekinthetőek
ahol az álom egy ösvény
és átsétálsz rajta önként
hogy tudd nincs több fény
csak Te magad
ki mások fényforrása vagy
ott
ahol a kagylóból balzsam csurran
és simogatás nő ujjaidban
ott
ahol nagyon is szeretni lehet
az elröppenő perceket
mert visszajönnek s tetszenek
valahol a legbékésebb estély zsöllyéi között
ott ahol csak egy kis hit kell
hogy eljátszhass képzelt növényeiddel
ott
ahol a titkok burka felhasad
ahol egy vagy velem
mint a szótő és a rag –
ott vár valami
amit nem lehet színlelni s eljátszani –

- 2013. április 22. (hétfő) 09:00
Kelebi Kiss István versei 5.

Hízik az éj

Pontos vagyok és egyszerű,
mint ördöglakat vagy a fű.
Volt-dolgaimból itt maradt
egy félig-végzett pillanat,

nem hagy nyugodni, egyre űz,
pedig már nem tudom mi volt.
Hízik az éj, zakója szűk,
lepattant gomb, röpül a Hold

és fáj belül mi nem lehet,
mert nem tudom, mi nem lehet,
itt van mióta elmaradt,
egymást űzi két fél darab.

Tornyomban ül egy kisgyerek
percenként kongat hetvenet.
Sötét van. Félek. Nem lehet.
Kávéfoltok a fellegek.

Hízik az éj, zakója szűk,
lepattant gomb, röpül a Hold.
Szavak vagyok és egyszerű,
mint ördöglakat és a fű.

- 2013. október 06. (vasárnap) 09:20
Maróti György: Az időrák

Az időrák
- rövid tudfan (scifi) értekezés -

Idő mindig is volt, idő már az idők kezdete előtt is volt, és minden időben csöndes egészséggel folydogált, haladt a múltból a jelen, a jelenből a jövő felé. Az idő az emberiségnek a változás mérésére szolgált minden időben, az idő a mindenség szerkezetének része volt, kiterjedés, melyben események egymás utáni sorrendben történtek. Az idő különös mérési eszközként szolgált az embernek, mellyel az események sorrendjét, tartamát és az események között lévő távolságot állapíthatta meg.
Az idő – épp úgy, mint minden dolog – tagolható, felosztható, nagyon nagy, majd nagy, majd kisebb végül egészen kicsiny részekre, melyeket én idősejteknek nevezek.

- 2013. szeptember 15. (vasárnap) 15:00
Száz nőt vagy ezeret (férfi Karácsony előtt)

Száz nőt vagy ezeret (férfi Karácsony előtt)

Ott állnak egymás mellett, és pereg róluk a magány.

vagy.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. november 30. (szombat) 19:27
Bors őrmester hidakat épít. Pepper Art Projects

Üzletemberből gyűjtő, majd projektgazda: Molnár Mihály nem galériát nyit, hanem folyamatokban gondolkodik. Művek, művészek és nyitott, talán gyűjtővé is váló befogadók közötti kapcsolatokat teremt (Az artportal.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. június 14. (szombat) 07:27
Kókai János versei 7.

TOTALITÁS

Keze helyett a lábát
arca helyett a szemöldökét
térde helyett
mezopotámiát az atlaszból
megtanulta használni
így korszerű
végre stabilan mozog
a betonkeverők között
a járdák bukkanóin
szemeit abronccsal helyettesíti
lazán előre gurítja
nekiütődik mozgólépcsőnek
zacskónak
eldobható sörös doboznak
találkozik más abronccsal
üveggyöngyjátékkal
lendkerekes autóval
de azt a tegnap elhajított
fránya újságpapírt
azt sehol nem találja

- 2013. december 16. (hétfő) 11:00
Debreczeny György versei 15.

jó lenne vágyban holdsütésben*

szeress akkor is ha nem szeretsz
hívd segítségül a karmát
a macska holdban áztatja
a karmát

amikor szeretsz akkor se szeress
eperfalevélen didereg
a holnap selyemgubója
kereskedik számban a szó

 helypénzt szedni helyénvaló
szeress akkor is ha nem szeretsz
jó lenne vágyban holdsütésben
ágyban zsírpárnák közt halni meg

* Bédy Lili Szeress akkor is c. verse
motívumainak felhasználásával

 

Bédy Kamilla illusztrációja  
- 2014. március 04. (kedd) 08:03
Tizedszer tört ki a zEtna (A költészet mint ökoszisztéma)

Tizedszer tört ki a zEtna (A költészet mint ökoszisztéma)

A zentai zEtna Kiadó és webmagazin tizedszer okozott vulkanikus irodalmi kitörést a 2013. november 7-étől 10-éig tartó programsorozatával. Írólegendák, és pályakezdők egyaránt jelet (divatosabb szóval élve: tagget) hagytak maguk után, nemcsak Zentán, hanem Adán, Csókán és Horgoson is. Az idei fesztivál a geotagging eljárás, vagyis a földrajzi jellemző (pl. koorditána) egy-egy médiafájlhoz való hozzárendelése jegyében telt.

irodalmijelen.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. november 16. (szombat) 13:00

Kapcsolat: szerkesztoseg@folyo-irat.hu

Kántás Balázs: Térben és időben dezorientált költészet?

Kántás Balázs: Térben és időben dezorientált költészet?

Térben és időben dezorientált költészet?
Rónai-Balázs Zoltán A Dezorient Expressz című kötetéről

 

Rónai-Balázs Zoltán az 1980-as évek végén kezdett publikálni, először városi, majd megyei lapokban, kezdeti publikációit azonban több mint tízéves költői hallgatás követte. Újra publikálni viszonylag későn, már érett költőként kezdett 2005–2006 táján, azóta folyamatosan jelennek meg versei nívós irodalmi folyóiratokban, illetve 2007 decemberében első kötete, A Dezorient Expressz is napvilágot ...

A könyvégetés

A könyvégetés

A könyvégetés

Érthető, tiszta tanítás ez, a könyvégetés nyelvén elbeszélve: a gyűlöleten kívül nem számít semmi. - György Péter írása a 2013. november 9-én a "Megtisztulás éjszakája" keretében tartott könyvégetésekről.

litera.hu cikke TOVÁBB >>>

Buda György köszöntése

Buda György köszöntése

Buda György köszöntése

A Collegium Hungaricum 2013. október 21-én felolvasással egybekötött ünnepséget rendezett Buda György író, műfordító, tanár tiszteletére. Balla Zsófia, Báthori Csaba, Láng Zsolt, Károlyi Dóra, Darvasi László, Méhes Károly, Garaczi László, Nagy Ildikó Noémi, Parti Nagy Lajos, Farkas Péter, Szabó T. Anna, Kukorelly Endre, Szijj Ferenc, Petrőczi Éva és Tóth Krisztina köszöntötte az írót. Ezt olvashatják most.

litera.hu cikke TOVÁBB >>>

Baji Miklós Zoltán átírva című kiállítása

Baji Miklós Zoltán átírva című kiállítása

Baji Miklós Zoltán átírva című kiállítása

A kiállítás megtekinthető 2013. november 22-ig, munkanapon 10 és 17 óra között a Magyar Műhely Galériában.

BMZ (Hungarian Art Angel, UFO, neo-sámán), vagyis Baji Miklós Zoltán (52) az egyik legkülönlegesebb hazai kortárs képzőművész. Hat gyermek apja, családjával visszavonultan, vidéken, egy alföldi tanyán él és dolgozik, de amikor közönség elé lép, nagy vitákat, nem egyszer ellentétes előjelű reakciókat vált ki. Munkái, performanszai, színpadi ...

Kántor Zsolt: Immunanyag (Báger Gusztáv könyvéről)

Kántor Zsolt: Immunanyag (Báger Gusztáv könyvéről)

Immunanyag

Báger Gusztáv: Mindent begombolsz

Széphalom Könyvműhely,120 oldal, 2200 forint

„A nagy elbeszélés halott. Kérdés, hogy halálát hogyan értékeljük. Hogy mi jön utána.” A régebbi eszmék, horribile dictu: klisék és sztereotípiák fölmelegítése vagy árnyaltabban aposztrofálva: újra aktualizálása épp divattá vált. Viszont az elhasznált múlt eszközeinek ironikus, új módozatú működtetése (Báger a bizonyíték rá), hasznot hajt mind a befogadónak mind magának a lírai megújulás ügyének. A ...

Blogsziget

Meddig lehetünk még nézők?

Észrevettétek, ha bezár egy könyvtár vagy mozi, abból valahogy mindig bank lesz? Medúza mosolyú ügyintézőkkel, lajhár modorú portásokkal töltik fel a kultúra helyét. Ez a művészet halála. És ha már a nem fenékig tejfeleknél tartunk: szoktátok a tévét? Nézni? Sorozatosan?  Áramlik a kedvencek sorozata, melynek során hazai és egész alakos fiatalok teregetik mikéntjüket, s bőven megmutogatják életük savaborsát, arcocskájukon kortárs értelem. Az egyik hirtelen kiderült, a másik meg bekövetkezik. ...

Angyal Márió
21 aug. 2014

Mellékvizek

Kategória: Tanulmányok

Párbeszéd a holtakkal

Kísérlet Paul Celan Halálfúga című versének szövegközeli olvasatára

 

 

Halálfúga

 

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged

iszunk csak iszunk csak

és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhajú Margit

ezt írja csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit

füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe

és rendeli tánczene szóljon

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni van ott hely

 

Mélyebbre kiáltja az ásót itt meg ott hadd szóljon a zene az ének

kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van

mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok a tánchoz

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit a kígyókkal játszik szakadatlan

 

Kiált lágyabban játszd a halált a némethoni mester

kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok

s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk a halál némethoni mester

és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak

a halál némethoni mester kék szeme van

elér a golyója talál sose téved

egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben

a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál némethoni mester

aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit1

 

Todesfuge


Schwarze Milch der Frühe wir trinken sie abends
wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts
wir trinken und trinken
wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
er schreibt es und tritt vor das Haus und es blitzen die Sterne er pfeift seine Rüden herbei
er pfeift seine Juden hervor läßt schaufeln ein Grab in der Erde
er befiehlt uns spielt auf nun zum Tanz

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich morgens und mittags wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
Dein aschenes Haar Sulamith wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng

Er ruft stecht tiefer ins Erdreich ihr einen ihr andern singet und spielt
er greift nach dem Eisen im Gurt er schwingts seine Augen sind blau
stecht tiefer die Spaten ihr einen ihr andern spielt weiter zum Tanz auf

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags und morgens wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith er spielt mit den Schlangen

Er ruft spielt süßer den Tod der Tod ist ein Meister aus Deutschland
er ruft streicht dunkler die Geigen dann steigt ihr als Rauch in die Luft
dann habt ihr ein Grab in den Wolken da liegt man nicht eng

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags der Tod ist ein Meister aus Deutschland
wir trinken dich abends und morgens wir trinken und trinken
der Tod ist ein Meister aus Deutschland sein Auge ist blau
er trifft dich mit bleierner Kugel er trifft dich genau
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
er hetzt seine Rüden auf uns er schenkt uns ein Grab in der Luft
er spielt mit den Schlangen und träumet der Tod ist ein Meister aus Deutschland

dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith

 

A Halálfúga kétségtelenül Paul Celan legismertebb versei közé tartozik. A szerző még aránylag korai költészetének része, mely nyíltan, deklaráltan kötődik a holokauszthoz. A vers értelmezése nem igényel különösebb felkészültséget, irodalomtudományi és irodalomtörténeti ismereteket, mindössze elég annyit tudni hozzá, hogy volt második világháború és azon belül volt egy, a zsidó nép elleni népirtási hullám, amelyet ma holocaustként ismerünk. A költeményben, mint arra Pető Zsolt2 tanulmánya is kitér, csak úgy, mint Celan némely más versében visszatérően, fúgaszerűen ismétlődnek az elementumok. A vers súlyát éppen a zenei megkomponáltság, a házban lakó férfi (nyilvánvalóan Hitler és a náci Németország szimbóluma), a saját sírjukat ásó zsidók, a vérebek, Margit és a bibliai referenciát hordozó Szulamit, az aranyhajú (árja?) Margit (feltehetőleg Goethe Faustjának nőalakja, tehát az idealizált germán / német nő motívuma) és a hamu-hajú zsidó nő, Szulamit (az Énekek énekének allegorikus nőalakja) motívumának váltogatása, variálása, ismétlése adja. Voltaképpen az egész versszöveg egy bizonyos részlet kombinatorikus újrarendezésén alapul, a szigorú zenei szerkesztettség pedig a befogadó számára főként hangos felolvasás, deklamálás esetén válhat világossá és átütővé. A vers persze nem csupán az ismétlődés, de a hangzás ritmusa szintjén is szisztematikus, ezt pedig még a magyar fordítás is képes visszaadni.

A Todesfuge szövege tehát egyszerre tekinthető valamilyen módon nyelvi és nem-nyelvi médiumnak, mivel a zenei szerkesztettség már nyelven kívüli tulajdonsága a szövegnek, annak tartalmát, üzenetét azonban mindenképpen maga is közvetíti, egy ritmikus, zenei minták szerint megszólaló szöveg pedig nyilvánvalóan többet hordoz, mintha csupán egyszerűen, a természetes nyelvhez közel álló módon megszólaló prózai szöveg volna. Hiszen közismert, hogy az olvasás bizonyos történeti korokban, egészen a nyomtatás elterjedéséig hangos olvasást jelentett, a vers kritériuma pedig az énekelhetőség, a zenei megkomponáltság volt. Míg nem létezett a nyomtatott szöveg médiuma, az irodalmi művek jelentős része elsősorban akusztikus médiumokon keresztül szólalt meg, melyekben olyan nem pusztán nyelvi elemek is jelentéshordozó erővel bírtak, mint a ritmus és a zene. Költészet és zene, különösen líra és vokális zene éppen ezért nem válnak el egymástól gyökeresen, hiszen közös történeti múltra tekintenek vissza.

Amennyiben a verset bizonyos zenei formák imitációja3 felől kísérjük meg értelmezni, úgy talán figyelmet érdemelhet az a filológiai tény is, mely szerint a Todesfuge címe eredetileg nem Halálfúga, hanem Todestango – Haláltangó volt. A vers többek között ezen a címen jelent meg, először román nyelven közölte a Contemporanul folyóirat, Petre Solomon fordításában, 1947-ben –, ezzel utalva nem csupán a zenei szerkesztettségre, illetve a zene nyelven kívüli / nyelven túli médiumára, hanem bizonyos gyászos történelmi tényekre, nevezetesen a koncentrációs táborok konkrét eseményeire is. Többek között John Felstiner hívja fel rá a figyelmet, hogy bizonyos lágerekben a világháború során bevett gyakorlat volt, hogy deportált zsidó zenészekkel a kényszermunka közben lelkesítő zenét játszottak, és nem egyszer előfordult, hogy az emberekkel zenei kíséret mellet ásatták meg saját sírjukat, majd nem sokkal később kivégezték őket. Egy bizonyos konkrét zenemű is létezett Todestango – Haláltangó címen, mely az argentin zenész, Eduardo Bianco egyik világháború előtti ismert slágerén alapult, csupán a szövegét írták át, groteszk módon a lágerlét körülményeihez igazítva. Nem messze Celan szülővárosától, a Csernovictól, a lembergi Janowska koncentrációs táborból maradtak fenn dokumentumok a Haláltangó létezéséről és eljátszásának körülményeiről, maga Celan pedig, mint a koncentrációs táborok túlélője, bizonyára nem csupán tudott e történelmi tényekről, hanem adott esetben meg is tapasztalta őket a maga bőrén.4

Elterjedt megközelítés az is, mely szerint a zenei szerkesztettség és az akusztikus megszólalás oly mértékben képes önálló médiumként viselkedni, hogy bizonyos esetekben – pl. dalok vagy megzenésített versek esetében – a nyelvi textúra teljesen háttérbe szorul, és akár esztétikailag értéktelen, adott esetben giccses szöveg is képes ugyanazt a hatást tenni a befogadóra, mint egy értékes irodalmi szöveg, ha megfelelő dallamon szólaltatjuk meg.5 Érdekes lehet ugyanezen elképzelést a celani költészetnél maradva a ritmikusan, zeneileg megszerkesztett Todesfuge című versre alkalmazni, és feltenni a kérdést, milyen hatást képes az elérni, ha a befogadó csak a zenei ritmust hallja, a textuális vers maga pedig háttérbe szorul. A versben egyébként még motívumként is megjelenik a zene, mégpedig ironikusan, az önnön sírjukat ásó emberek tánczene játszására való utasításaként. Nem elképzelhető-e, hogy ez a vers költői világában megszólaló tánczene, mely nyilvánvalóan nyelven kívüli médium, valamennyire képes enyhíteni a versben megjelenő lírai beszélők lágerbeli szenvedését? A kérdésre nyilvánvalóan nincs egyértelmű válasz, és lehet, hogy a halál előtt utasításra megszólaltatott zene motívuma pusztán a költői beszéd ironikus retorikájának kelléke.

A zene általi közvetítettség talán képes egyfajta virtuális időt teremteni, egyben pedig egyfajta virtuális tér illúzióját is kelti. A zenei formák olyan logikai struktúrák szerint épülnek fel, mint az emberi érzelmek, épp ezért képesek rájuk hatást gyakorolni. Többek között Susan K. Langer elképzelése szerint a zene egy pszichikai folyamat által generált szimbólum, a tonális struktúrák pedig épp olyan egyenes logika szerint épülnek fel, mint csak a különböző érzelmi megnyilvánulások, mint a harag, szomorúság, gyengédség, stb.6 A szimbólum és az általa szimbolizált tárgy – az emberi érzelmek és a zene – azonos logikával rendelkeznek. Nem csoda hát, ha a zene képes megmozgatni és egyúttal generálni az emberi érzelmeket, hiszen struktúrájuk talán közel ugyanolyan elvek szerint jön létre.

A költészet, és minden bizonnyal minden művészeti ág lényegében merőben hasonlóan működik – leképezik, szimbolizálják az emberi érzelmeket, éppen ezért képesek érzelmi hatást kiváltani a befogadóból. Fokozottan igaz lehet ez, amikor egyszerre több művészeti ág ötvöződése, zene és költészet egyszerre jelenik meg, mint például megzenésített versadaptációk esetében is – Paul Celan lírája kapcsán gondolhatunk Michael Nyman ismert Celan-feldolgozásaira, melyekben a versek vokális szövegként funkcionálnak a zenei médium elsődlegessége mellett.

Mint az fentebb említésre került, bizonyos esetekben nyilvánvalóan igaz lehet, hogy a zene önmagában képes érzelmi hatást kiváltani a befogadóból és auditív médiumként funkcionálva felé bizonyos tartalmakat közvetíteni, függetlenül attól, esztétikai szempontból mennyire értékes, mennyire irodalmi vokális szöveg társul hozzá. Azt azonban megítélésem szerint mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy például megzenésített költemények esetében a zeneszerző nem-nyelvi művészi alkotása a költő eredetileg csak nyelvi médium által létező művéből indul ki, értelmezve, interpretálva, továbbgondolva azt. Az eredmény így együttesen nyilvánvalóan több, mintha csak szöveg vagy csak zene szólalna meg – ily módon viszont az interpretációkban elhangzó vokális szöveg, mely értelemszerűen azonos az adott vers szövegével, talán szintén hozzájárul ahhoz az esztétikai hatáshoz, amit a megzenésített versek előadása képes a befogadóra gyakorolni. Ugyanez állhat a zenei szerkesztettség bizonyos jegyeit magukon viselő irodalmi szövegekre, ahol a helyzet lényegében fordított – a nyelvi médium továbbra is elsődleges, de a ritmus nem egészen nyelvi médiuma valami többletet képes hozzáadni a nyelvi szöveg médiumához, ezáltal pedig talán valamennyire közvetlenebbé válhat az irodalmi szöveg által hordozott tartalom, még akkor is, ha a medialitás nyilvánvalóan nem szüntethető meg. A művészi alkotások bizonyos esetekben mindazonáltal képesek lehetnek a közvetlenség illúzióját kelteni, még akkor is, ha az pusztán pillanatnyi érzékcsalódás.

Amennyiben feltételezzük, hogy Paul Celan költészete borzalom és szépség határára helyezi el önmagát7 – borzalom alatt érthetjük az általa közvetített negatív történelmi tapasztalatokat és a nyelvi szkepszis katasztrófáját –, akkor feltételezhetjük azt is, hogy a szépség, amit a lírai költemény hordozni képes, szemben áll az emberi nyelv túlzott közvetettsége által képviselt borzalommal. A művészi alkotások talán képesek a közvetlenség illúzióját kelteni, s úgy megszólítani a befogadót, mintha képes lenne keresztüllépni a sokszoros medialitáson, megkerülve magukat a médiumokat.

A zenei szerkesztettségen túl a Todesfuge esetében nehéz azt állítani, hogy a vers (főként a történelmi) kontextustól függetleníthető, abból kiragadható, mint Celan későbbi verseinek jelentős része, hiszen a szakirodalom jelentős hányada is a holokauszt-irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon, súlyossága, a történelmi esemény borzalmas mivoltának költészetbe öntése egyúttal mégiscsak képes a szöveget önállósítani, egyetemessé tenni. A szöveg a celani költészet eme viszonylag korai szakaszában még viszonylag explicit módon referál a valóságra, a történelem eseményeire, azonban mégis önálló költői világot hoz létre, ezáltal pedig mintha megkísérelne kilépni a kontextusból, egyetemessé, történelmi eseményektől és korszaktól függetlenné válni. Úgy gondolom, a Todesfuge, habár megelőlegezi Celan későbbi, hermetikus és kontextustól már jelentős vagy teljes mértékben függetleníthető költészetét, még mindenképpen bír valóságreferenciával, s önnön fikcionalitását nem úgy generálja, hogy azt teljes mértékben a költői képzelet szüleményeként, az imaginárius síkján kelljen értelmezni. Sokkal inkább egy nagy emberi és történelmi narratíva részleteként szólal meg, mely nem explicit, de implicit utalásokkal újrafogalmazza azt, ami történt, meg nem nevezett, de körülírt tájakra helyezve a történteket. E körülírtság, a jól ismert elbeszélésnek puszta sejtetése, töredékes metaforizálása pedig talán hozzájárulhat ahhoz, hogy annak indokait, vagy egyszerűen csupán megtörténtének tényét képesek legyünk megérteni, feldolgozni.

Amennyiben közelebbről vetünk egy pillantást a Todesfuge szövegének kulcsmetaforáira, úgy ami mindenképpen elsőként a szemünkbe ötlik, az a korom tej oximoronja. A fekete tej többek között utalhat a KZ-lágerekben fémbögrében osztott fekete kávéra. A tej fehérsége által eredetileg az élet szimbóluma – e tej azonban minden bizonnyal nem más, mint a halál teje. Talán ez a fekete tej (az eredetiben egyszerűen Scwarze Milch, Lator fordítása kissé mintha felfelé stilizálná a szöveget) a költemény egyik legerősebb metaforája, mely már rögtön a szöveg elején megadja a vers lendületét. A házban lakó férfi egy zárt térben tartózkodik – a ház olyan világ, melyen belül annak ura nyilván mindenható. A náci Németország allegóriájaként, képviselőjeként azonosítható férfialak egy meglehetősen groteszk költői kép keretében a kígyókkal játszik – a kígyó akár a bűnbeesés bibliai kígyójára, a Sátán egyik megtestesülési formájára is utalhat, de mindenképpen olyan alvilági szimbólum, mely az emberi gonoszsággal hozható összefüggésbe. Margit és Szulamit nevének folyamatos ismétlése ellenpontozás élet és halál, a náci ideológia szerint életre méltók és arra méltatlanok között. Ugyancsak ezzel összefüggő, ijesztő költői kép, hogy a halálukat váró zsidókkal azonosítható, többes szám első személyben megszólaló beszélők a szöveg világában folyamatosan ásnak, mégpedig önnön sírjukat, a szelekbe, a levegőbe. Természetesen paradoxon a szinte anyagtalan levegőbe sírgödröt ásni, azonban ha a krematóriumok által megsemmisített halottakra gondolunk, úgy e paradoxon is rövid úton érthetővé és kézzelfoghatóvá válik a számunkra.

A vers nem csupán a zsidó népért, zsidó embereknek, egy szűk, beavatott embercsoportnak szól – szólhat éppúgy minden emberhez vallásra, nemzetiségre, identitásra való tekintet nélkül, aki kész szembenézni a történelem irracionális alakulásával – akár nemcsak ötven-száz, de több száz évre visszamenőleg is, az ember elembertelendésének tényével. Hiszen a zsidó nép ellen elkövetett bűnök éppen azt az embertelen létállapotot hivatottak leleplezni, amelybe az ember egyetemesen képes volt eljutni. Celan világtapasztalatai ily módon semmiképp sem vezethetőek le csak és kizárólag a zsidóság történelmi sorsából8, a zsidó identitás és az egyetemes emberi identitás ily módon kiegynsúlyozódni látszik e nyomasztó, világvégi tájakat megidéző költészetben.

A Halálfúga a halottakkal dialógust folytató emlékbeszédként is értelmezhető – e halottak azonban nem mind szükségképpen zsidók, a zsidóság és a holokauszt válhat önmaga is metaforává, mely tulajdonképpen az egész emberiséget, és az embertelen létállapot minden meghurcoltját, halottját jelképezi. Az értelmezési körök kitágulnak, ugyanaz a jelentés áttevődik az egyesről az általánosra, a zsidó emberről bármelyik emberre. Mivel minden stabil definíció megbomlani látszik, épp ezért a költemény kapcsán talán nincs értelme specifikumokban gondolkozni sem. Celan lírájának egyik alapélménye valóban a holokauszt – ennek tagadása mindenképp jogtalan volna –, ez a holokauszt azonban semmiképp sem csupán egyetlen nép holokausztja. Éppen ezért nem gondolom, hogy akár a Halálfúga, akár más hasonló tematikájú Celan-versek értelmezhetősége kimerülne a zsidó identitás kérdésének vizsgálatában. Ahol Celan költői beszélője „zsidó”-ra utal, ott megítélésem szerint akár (megalázott, meghurcolt) „ember”-t is olvashatunk. Hiszen bizonyos bibliaértelmezések is felvetik az egyetemes zsidóság koncepcióját, mely szerint a zsidó nép pusztán az egész emberiséget szimbolizáló csoport, Isten előtt pedig minden ember, bármiféle kulturális, vallási identitásra való tekintet nélkül egyenlő. Celan költészetének referenciális pontjai kereshetők egyes történelmi eseményekben, azonban az egyes események is egy általánosabb tendenciába illeszkednek bele – a zsidóság narratívája része az emberiség narratívájába, a holokauszt a második világháborúba, a második világháború a világtörténelem rengeteg áldozatot követelő viharaiba simul, már az emberiség kezdeteitől fogva. Celan nem csupán adott helyen meggyilkolt vagy megalázott, adott identitással bíró emberekért kiált, s nem pusztán velük folytat párbeszédet, hanem rajtuk keresztül mindenkihez szól – pusztán rajtunk, olvasókon múlik, mennyire halljuk meg, hogyan értelmezzük e kiáltást.

 


1 Lator László fordítása az alábbi kötetben került publikálásra: Paul Celan, Halálfúga, ford. Lator László, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981, 16-17. A vers eredeti német szövegét az összevethetőség kedvéért lásd a függelékben.

2 Pető Zsolt, A celani fúga. Az örvény esztétikumának megközelíthetősége Paul Celan költészetében, Gond, 1999/18-19, 68-75.

3 Vö. Bonyhai Gábor nevezetes tanulmányával: Bonyhai Gábor, Egy festészeti és egy zenei forma imitációja Celan Halálfúgájának struktúrájában, Helikon, 1968 / 3–4, 525–544.

4 John Felstiner, Paul Celan. Poet, Survivor, Jew, New Heaven and London, Yale University Press, 2001, 28-31.

5 Vö. Susan K. Langer, Feeling and Form. A Theory of Art, London, Routledge adnd Kegan Paul, 1953.

6 Susan K. Langer, i. m.

7 Ingeborg Bachmann, Frankfurter Vorlesungen: Probleme zeitgenössischer Dichtung, in uő Werke, 4. k. szerk. Christine Koschel et al., Piper Verlag, 1978, 108.

Idézi: Bacsó Béla, A szó árnyéka – Paul Celan költészetéről, Pécs, Jelenkor, 1996.

8 A fentebbi elgondolást többek között a következő tanulmány osztja:

Danyi Magdolna, Paul Celan költészetéről, Híd, 1984/6. 828-831.

Szólj hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

A Szerző adatlapja: Kántás Balázs
Eddig 69 műve jelent meg a Folyón.