A tartalomból:
Miklya Zsolt: Rejtett délután

Rejtett délután

és a délután végigér a falon”

Zápor György


A párnafák alá beette magát
a szú.
Rejtett mintázatába vonta
a délutánt.
Minden délutánokat
rejtett mintázatába von.
Nagyapa azt mondta,
csak ne legyen háború.
Ő találta ki a rejtett
délutánokat.
Apa a rejtett estéket.
Anya a rejtett hajnalokat.
Azóta nem tudom,
mit hova rejtsek.
Párna alá a neved.
Rejtett mintázatodba
kapaszkodom,
hogy ne legyen több
délután,
ami felmérhető.

- 2012. december 05. (szerda) 10:00
Turbuly Lilla: Sissi és a fényrobot (Derida Dance Company: ARTeFACT – Kritika)

Turbuly Lilla: Sissi és a fényrobot (Derida Dance Company: ARTeFACT – Kritika)

Az ARTeFact a kiszolgáltatottságról, a szabad akarat határairól beszél. És ha ez a gondolat nem is tekinthető forradalmian újnak, igényes és látványos előadást építettek köré.

tanckritika.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2013. december 03. (kedd) 13:00
Feketemosó: Megülni rendesen

Feketemosó: Megülni rendesen

Barátodra nézel, aki vadul bólogat a szerkesztőre és tudod, most legszívesebben kiugrana az ablakon. Ekkor kopog be hirtelen, semmi átmenet nélkül, majd távozik ugyanolyan légies valószínűtlenséggel Nikolett, a szemrevaló szerkesztőségi asszisztens, megszakítva az amúgy is görcseibe omló beszélgetést, hogy: „András, képzeld, meghalt a Jancsó”. – Halmi Tibor írja az Apokrif naplóját.

apokrifonline.wordpress.com cikke TOVÁBB >>>

- 2014. február 27. (csütörtök) 09:00
Bomlás Velencében

Berszán Zsolt képzőművész egy felkavaró kiállítással mutatkozik be Velencében. A bomlás és a halál kérdéseit tematizáló művek június 6-tól július 6-ig tekinthetőek meg a város kiemelt pontján, az egykori sóraktár patinás kiállítótermében. Művei az Építészeti Biennáléval egy időben lesznek láthatóak, és bár nem a Giardiniben állít ki, hanem egy külső helyszínen, kapcsolódik a nagy nemzetközi seregszemléhez. (A Kultúra.hu cikke) TOVÁBB>>>

- 2014. június 02. (hétfő) 06:42
Zsille Gábor: Őrület

ŐRÜLET

Az őrült pénteken délután fél háromkor jelenik meg a könyvtárban.

Újrakezdem: Az őrült pénteken délután fél háromkor, Krisztus szenvedésének óráján jelenik meg az intézet apró könyvtárában. Én, a teljesen normális ember, a félreeső sarokban ülök, és egy nagyszótár segítségével éppen egy teljesen normális vers teljesen normális sorát próbálom kibogozni, amelyben az angliai tőkehalak által dalolt elégiák megevéséről esik szó.

Az őrült ötven év körüli, hórihorgas férfi, borzolt szakálla őszes, mozdulatai kissé hirtelenek. Megáll az ajtóban, szapora tekintetét körbefuttatja a faltól falig könyvespolcokon, nagyot sóhajt, és hangosan megszólal:

– Tessék mondani, ez egy könyvtár?

- 2013. november 20. (szerda) 15:00
Turányi Tamás: A madár

A madár

Egy budafoki kisközért előtt járkáltam. Már kiszámoltam, hogy van annyi apróm; bemehetek egy sörért. Azért tétováztam, mert ez is egyike volt azoknak a kisközérteknek,
ahol a rezidens eladó pont annyira arrogáns, hogy kis híján érdemes még két megállót gyalogolni.
Tíz lépés oda, tíz vissza, dönteni. De a lábamhoz zuhant egy madár. Először ösztönösen felnéztem, bár tudtam, hogy ötemeletes, hosszú, erkélytelen panelház alatt állok, sehol egy fa, tehát fészek sincs. Butaság. Milyen fészek. A madár inkább kifejlett példánynak látszott, semmint fiókának.

- 2013. január 03. (csütörtök) 08:00
Jenei Gyula: Fürdőhelyek

Fürdőhelyek

(Kunhegyes, Berekfürdő, Szolnok)

a büfében bambi lesz meg lángos, legyek
dongnak és darazsak, és negyven év múlva
– ködös, novemberi napon, mikor délelőtt is
villany ég szobámban – beleng majd a nyári
fürdő hangulata, s emlékezni fogok arra,
ami lesz: kisfiúk és lányok harsánykodnak,
a nagyobbak pedig lusta vággyal napoznak
a szürkére mázolt medence szélén. a vizek
fölött minden fürdőhelyek lágy erotikája
lebeg. arrébb fáradt, nehéz testek a tyúk-
szemáztatónak nevezett termálban: mű-
téti hegek, visszerek, kövér és sovány em-
berek, nézem őket klottgatyás, egyszálbél
gyerek, s undorodom a hájas nénik fehér
bőrétől vagy a pecsenyére égett szeplős
hátaktól, s attól, hogy valaki mindig bele-
hugyozik a vízbe, s mégis nyakig merülök
benne, s később sem értem, miért lehet jó,
ami rossz. a délután magas egére tűzve
fehér napkorong éget. hőség, izzadság, érett
dinnyebél. az egyik medencében langyos
a víz, a másikban pisimeleg. lompos, lusta
párbeszédek, pletykák, gyerekkurjongatás.
csobbanások, fröcskölések hangja. valami
hangszóró recseg. darazsak zsongnak
és szavak. a könnyű fehér felhőket darabokra
törik a víz tükrén a legapróbb mozdulatok.
a víznek szaga lesz.
szaga.

- 2013. május 02. (csütörtök) 09:00
Tanya, vasgyár és csendkirályság

Tanya, vasgyár és csendkirályság

Az Avasi keserű című verseskötet megjelenése alkalmából Kabai Lóránttal beszélgettünk Spiegelmann Lauráról, a miskolci Szöveggyárról, képzelt vacsoravendégeiről, kapszulákról és társasjátékokról.

www.irodalmijelen.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. január 22. (szerda) 13:00
Kalász Márton: a pályám időnként nagyon szép is

Kalász Márton dél-baranyai sváb költő, író, műfordító egész életére és minden művére hatással volt az indulása: “minden alkotásom hátterében ez a származás áll, valamint a hűségem ehhez az országhoz, közösséghez, nemzethez (A cultura.hu cikke) olvass tovább>>>

- 2014. szeptember 19. (péntek) 07:16
A csodacsatár (1956., r. Keleti Márton)

A csodacsatár (1956., r. Keleti Márton)

A csodacsatár azért került a válogatásba, mert remek szatirikus vígjáték, és ugyan nem tiltották be, de átszabták a bemutatott változatot. A film természetesen a legendás aranycsapat sikereire épít, és a nemzeti válogatott tagjai szerepelnek is benne. Az egyik legfontosabb mellékszereplő Puskás Ferenc, aki helyett csodacsatár gyanánt eladnak egy kétballábas kispályás csalót, Jóskát (Pongrácz Imre) Futbólia államelnöke megbízottjának, Duca tengernagynak (Ungvári László).  Puskás a film forgatása után disszidált, és ez nagyon kellemetlen volt a kommunista hatalomnak.

- 2014. február 04. (kedd) 18:00
Mozi indul a fejekben

Mozi indul a fejekben

„Az olvasás tudás, és az a jó, ha az élménnyé is válik” – hangsúlyozta Halász János kultúráért felelős államtitkár a fővédnökségével zajló olvasásnépszerűsítő kampány kapcsán, amelyet az Emmi 120 millióval támogat. Ennek elemeként indul el február 6-án a Mozi a fejedben című programsorozat, amelynek keretében többek között Nemecsek és Dobó is a Facebookra „költözik”.

www.kultura.hu cikke TOVÁBB >>>

- 2014. február 07. (péntek) 17:00
Nagyításban Julio Cortázar

“A boldogság megszokásba fordulása a halál egyik legjobb fegyvere.” A Nagyítás, a Nyertesek, a Fantomas a vámpírok ellen, a Bestiarium, a Rítusok vagy a Kronópiók és fámák Cortázar szinte már legendássá vált, irodalmi ékszernek tartott művei. Julio Cortázar, neves argentin író 100 éve született. (A Cultura.hu cikke) olvass tovább>>>

- 2014. augusztus 27. (szerda) 23:53
Kalász István: Székbezárt kegyelem

Székbezárt kegyelem

December közepe volt, éjjel, felébredtem, néztem a tévét, vagy olvastam, nem is tudom, de emlékszem, az ember mindig a történetre emlékszik, hogy egy férfit átvertek. Arról volt szó. Csalt a bank, hazudtak neki, átverték az üzletfelei, jött a végrehajtó, a felesége elhagyta, vitte a gyerekeket, igen, a férfi elveszítette a házát, a cégét, és ez a férfi azt mondta a képernyőn, igen, akkor mégis tévében láttam, de melyik adón lehetett?, igen, ez a férfi azt mondta: Nem volt tovább. Nem tudtam tovább. Vége volt. Elmentem, felálltam a hídra, jött a vonat, ugrottam. De… 
Igen, itt a narrátor beszélt már, hogy de… De a férfi nem halt meg, a sors kegyes volt, folytatta a bemondó, túlélte a zuhanást, az ütközést, kórházba került, hónapokon keresztül ápolták, onnan kerekesszékbe került, ekkor nyitott a kamera, és látni lehetett: a férfi ott ült a székben. Egy teraszon állt az a szék, kórház, szociális otthon lehetett mögötte, a férfin gyűrött ing, fölötte kabátka, a lábán pokróc, a pokrócon cigaretta, azt valahogy senki sem vette el tőle, a férfi ült görnyedten, és nézett a kamerába. Aztán zene következett, megérkezett a férfi gyerekkori barátja.

- 2013. december 15. (vasárnap) 15:00
Képzelmész karácsonyi iramata 1803-ból és Suhai Pál fordítása

Karácsonyesti mezengy

Képzelmész újonnan fellelt iramata

 

Megszőtte az estét az ég szovátája,
suhadar az ünnep örökkön zöld fája,
tehertelen a szív, örvendezik, táran:
mindenményedelem időz pitvarában.

Megszülődött újra karácsonynak estje,
moccatlan a jóság, nincs mázolva, festve,
téhelyezetlen a gondolat, a lélek,
salápolhatnak az adni szorgszerények

Nem sinked a világ, a sopár is gazdag,
aki akarja, ma pazarfény jut annak,
égi szózat hallszik és porongyó ének:
„Penderedni érdem, pessedezni vétek.”

- 2013. december 21. (szombat) 11:00
Hogyan írjunk sikerkönyvet?

íróÉs most Veled is megosztom a titkot, ingyen. Íme, a siker-recept: Egyszer besétáltam egy gigantikus könyvesboltba, megnéztem, mi az, ami manapság menő, óriási megasiker, lehengerlő és bomba. Megnéztem, mik vannak a toplista élén és miért osztanak aranyat. Tapasztalataimat 9 pontban foglaltam össze:

- 2014. augusztus 21. (csütörtök) 10:00

Kapcsolat: szerkesztoseg@folyo-irat.hu

Készül a KOSSUTHKIFLI

Készül a KOSSUTHKIFLI

Tavaly októberben ért véget a KOSSUTHKIFLI forgatása, azóta folyik a 171 órányi nyersanyag vágása és az utómunka. A Fehér Béla regénye alapján készülő, az 1848/49-es szabadságharc alatt játszódó, mintegy 100 színészt felvonultató, hatrészes, kosztümös tévésorozat idén ősszel kerül majd az MTVA képernyőjére Rudolf Péter rendezésében.(A Kultúra.hu cikke) TOVÁBB>>>

Elhunyt Takács Tibor

Elhunyt Takács Tibor

Életének 86. évében szombaton éjjel elhunyt Takács Tibor Táncsics Mihály-díjas író, költő, újságíró

(A hvg cikke) TOVÁBB>>>

Kántás Balázs: Térben és időben dezorientált költészet?

Kántás Balázs: Térben és időben dezorientált költészet?

Térben és időben dezorientált költészet?
Rónai-Balázs Zoltán A Dezorient Expressz című kötetéről

 

Rónai-Balázs Zoltán az 1980-as évek végén kezdett publikálni, először városi, majd megyei lapokban, kezdeti publikációit azonban több mint tízéves költői hallgatás követte. Újra publikálni viszonylag későn, már érett költőként kezdett 2005–2006 táján, azóta folyamatosan jelennek meg versei nívós irodalmi folyóiratokban, illetve 2007 decemberében első kötete, A Dezorient Expressz is napvilágot ...

KÉNYELMETLEN DUETTEK

KÉNYELMETLEN DUETTEK

A Dardenne-fivérek az utóbbi években két Arany Pálmát és számos más díjat cipeltek haza a Cannes-i fesztiválról – túlnyerték magukat, és talán ezért lehet, hogy a legjobb munkáik közé sorolható, perfektre csiszolt idei darabjukat említés nélkül hagyta a zsűri. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. (A Revizor-a kritikai portál cikke) TOVÁBB>>>

Márkus Béla kapja a Ratkó-díjat

Márkus Béla kapja a Ratkó-díjat

Márkus Béla kapja a Ratkó-díjat

Antall István Magányos portyázó című laudációját így indítja:

„Márkus Béla eredeti hangja, ironikus közelítése, elemző képessége, keresetlensége, széleskörű érdeklődése egyedülálló a magyar kritika-, és irodalomtörténet-írás kortárs történetében. Olyan talpasa ő a magyar szellemi életnek, aki szellemi és politikai határokat nem ismerve jelen tudott lenni minden olyan irodalmi, színházi, közéleti eseményen, ahol azok verődtek össze, akik felelősséget éreztek a ...

Blogsziget

Kontraszt

„Valami baj van a reménnyel.” - Clarissa Pinkola Estés  A pizzát otthoni körülmények között a lehető legmagasabb hőfokon, a sütő felső részében, majdnem hirtelen kell sütni. Ha dagasztod a tésztát, ha mirelit… tökmindegy. Ne legyen mirelit, ha nem muszáj. A kézzel készített ételben szeretet van. Álldogálok a sütő előtt, jön a meleg a lábamra, télen jó. Álldogálok, gondolkodom a pizzatésztán, hogy mennyire fontos a megfelelő vastagság, persze, nem a különböző nációk megítélése szerint, és ...

Tutyi
31 aug. 2014

Mellékvizek

Kategória: Tanulmányok

Párbeszéd a holtakkal

Kísérlet Paul Celan Halálfúga című versének szövegközeli olvasatára

 

 

Halálfúga

 

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged

iszunk csak iszunk csak

és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhajú Margit

ezt írja csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit

füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe

és rendeli tánczene szóljon

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni van ott hely

 

Mélyebbre kiáltja az ásót itt meg ott hadd szóljon a zene az ének

kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van

mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok a tánchoz

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit a kígyókkal játszik szakadatlan

 

Kiált lágyabban játszd a halált a némethoni mester

kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok

s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

 

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk a halál némethoni mester

és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak

a halál némethoni mester kék szeme van

elér a golyója talál sose téved

egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben

a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál némethoni mester

aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit1

 

Todesfuge


Schwarze Milch der Frühe wir trinken sie abends
wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts
wir trinken und trinken
wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
er schreibt es und tritt vor das Haus und es blitzen die Sterne er pfeift seine Rüden herbei
er pfeift seine Juden hervor läßt schaufeln ein Grab in der Erde
er befiehlt uns spielt auf nun zum Tanz

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich morgens und mittags wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
Dein aschenes Haar Sulamith wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng

Er ruft stecht tiefer ins Erdreich ihr einen ihr andern singet und spielt
er greift nach dem Eisen im Gurt er schwingts seine Augen sind blau
stecht tiefer die Spaten ihr einen ihr andern spielt weiter zum Tanz auf

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags und morgens wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith er spielt mit den Schlangen

Er ruft spielt süßer den Tod der Tod ist ein Meister aus Deutschland
er ruft streicht dunkler die Geigen dann steigt ihr als Rauch in die Luft
dann habt ihr ein Grab in den Wolken da liegt man nicht eng

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags der Tod ist ein Meister aus Deutschland
wir trinken dich abends und morgens wir trinken und trinken
der Tod ist ein Meister aus Deutschland sein Auge ist blau
er trifft dich mit bleierner Kugel er trifft dich genau
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
er hetzt seine Rüden auf uns er schenkt uns ein Grab in der Luft
er spielt mit den Schlangen und träumet der Tod ist ein Meister aus Deutschland

dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith

 

A Halálfúga kétségtelenül Paul Celan legismertebb versei közé tartozik. A szerző még aránylag korai költészetének része, mely nyíltan, deklaráltan kötődik a holokauszthoz. A vers értelmezése nem igényel különösebb felkészültséget, irodalomtudományi és irodalomtörténeti ismereteket, mindössze elég annyit tudni hozzá, hogy volt második világháború és azon belül volt egy, a zsidó nép elleni népirtási hullám, amelyet ma holocaustként ismerünk. A költeményben, mint arra Pető Zsolt2 tanulmánya is kitér, csak úgy, mint Celan némely más versében visszatérően, fúgaszerűen ismétlődnek az elementumok. A vers súlyát éppen a zenei megkomponáltság, a házban lakó férfi (nyilvánvalóan Hitler és a náci Németország szimbóluma), a saját sírjukat ásó zsidók, a vérebek, Margit és a bibliai referenciát hordozó Szulamit, az aranyhajú (árja?) Margit (feltehetőleg Goethe Faustjának nőalakja, tehát az idealizált germán / német nő motívuma) és a hamu-hajú zsidó nő, Szulamit (az Énekek énekének allegorikus nőalakja) motívumának váltogatása, variálása, ismétlése adja. Voltaképpen az egész versszöveg egy bizonyos részlet kombinatorikus újrarendezésén alapul, a szigorú zenei szerkesztettség pedig a befogadó számára főként hangos felolvasás, deklamálás esetén válhat világossá és átütővé. A vers persze nem csupán az ismétlődés, de a hangzás ritmusa szintjén is szisztematikus, ezt pedig még a magyar fordítás is képes visszaadni.

A Todesfuge szövege tehát egyszerre tekinthető valamilyen módon nyelvi és nem-nyelvi médiumnak, mivel a zenei szerkesztettség már nyelven kívüli tulajdonsága a szövegnek, annak tartalmát, üzenetét azonban mindenképpen maga is közvetíti, egy ritmikus, zenei minták szerint megszólaló szöveg pedig nyilvánvalóan többet hordoz, mintha csupán egyszerűen, a természetes nyelvhez közel álló módon megszólaló prózai szöveg volna. Hiszen közismert, hogy az olvasás bizonyos történeti korokban, egészen a nyomtatás elterjedéséig hangos olvasást jelentett, a vers kritériuma pedig az énekelhetőség, a zenei megkomponáltság volt. Míg nem létezett a nyomtatott szöveg médiuma, az irodalmi művek jelentős része elsősorban akusztikus médiumokon keresztül szólalt meg, melyekben olyan nem pusztán nyelvi elemek is jelentéshordozó erővel bírtak, mint a ritmus és a zene. Költészet és zene, különösen líra és vokális zene éppen ezért nem válnak el egymástól gyökeresen, hiszen közös történeti múltra tekintenek vissza.

Amennyiben a verset bizonyos zenei formák imitációja3 felől kísérjük meg értelmezni, úgy talán figyelmet érdemelhet az a filológiai tény is, mely szerint a Todesfuge címe eredetileg nem Halálfúga, hanem Todestango – Haláltangó volt. A vers többek között ezen a címen jelent meg, először román nyelven közölte a Contemporanul folyóirat, Petre Solomon fordításában, 1947-ben –, ezzel utalva nem csupán a zenei szerkesztettségre, illetve a zene nyelven kívüli / nyelven túli médiumára, hanem bizonyos gyászos történelmi tényekre, nevezetesen a koncentrációs táborok konkrét eseményeire is. Többek között John Felstiner hívja fel rá a figyelmet, hogy bizonyos lágerekben a világháború során bevett gyakorlat volt, hogy deportált zsidó zenészekkel a kényszermunka közben lelkesítő zenét játszottak, és nem egyszer előfordult, hogy az emberekkel zenei kíséret mellet ásatták meg saját sírjukat, majd nem sokkal később kivégezték őket. Egy bizonyos konkrét zenemű is létezett Todestango – Haláltangó címen, mely az argentin zenész, Eduardo Bianco egyik világháború előtti ismert slágerén alapult, csupán a szövegét írták át, groteszk módon a lágerlét körülményeihez igazítva. Nem messze Celan szülővárosától, a Csernovictól, a lembergi Janowska koncentrációs táborból maradtak fenn dokumentumok a Haláltangó létezéséről és eljátszásának körülményeiről, maga Celan pedig, mint a koncentrációs táborok túlélője, bizonyára nem csupán tudott e történelmi tényekről, hanem adott esetben meg is tapasztalta őket a maga bőrén.4

Elterjedt megközelítés az is, mely szerint a zenei szerkesztettség és az akusztikus megszólalás oly mértékben képes önálló médiumként viselkedni, hogy bizonyos esetekben – pl. dalok vagy megzenésített versek esetében – a nyelvi textúra teljesen háttérbe szorul, és akár esztétikailag értéktelen, adott esetben giccses szöveg is képes ugyanazt a hatást tenni a befogadóra, mint egy értékes irodalmi szöveg, ha megfelelő dallamon szólaltatjuk meg.5 Érdekes lehet ugyanezen elképzelést a celani költészetnél maradva a ritmikusan, zeneileg megszerkesztett Todesfuge című versre alkalmazni, és feltenni a kérdést, milyen hatást képes az elérni, ha a befogadó csak a zenei ritmust hallja, a textuális vers maga pedig háttérbe szorul. A versben egyébként még motívumként is megjelenik a zene, mégpedig ironikusan, az önnön sírjukat ásó emberek tánczene játszására való utasításaként. Nem elképzelhető-e, hogy ez a vers költői világában megszólaló tánczene, mely nyilvánvalóan nyelven kívüli médium, valamennyire képes enyhíteni a versben megjelenő lírai beszélők lágerbeli szenvedését? A kérdésre nyilvánvalóan nincs egyértelmű válasz, és lehet, hogy a halál előtt utasításra megszólaltatott zene motívuma pusztán a költői beszéd ironikus retorikájának kelléke.

A zene általi közvetítettség talán képes egyfajta virtuális időt teremteni, egyben pedig egyfajta virtuális tér illúzióját is kelti. A zenei formák olyan logikai struktúrák szerint épülnek fel, mint az emberi érzelmek, épp ezért képesek rájuk hatást gyakorolni. Többek között Susan K. Langer elképzelése szerint a zene egy pszichikai folyamat által generált szimbólum, a tonális struktúrák pedig épp olyan egyenes logika szerint épülnek fel, mint csak a különböző érzelmi megnyilvánulások, mint a harag, szomorúság, gyengédség, stb.6 A szimbólum és az általa szimbolizált tárgy – az emberi érzelmek és a zene – azonos logikával rendelkeznek. Nem csoda hát, ha a zene képes megmozgatni és egyúttal generálni az emberi érzelmeket, hiszen struktúrájuk talán közel ugyanolyan elvek szerint jön létre.

A költészet, és minden bizonnyal minden művészeti ág lényegében merőben hasonlóan működik – leképezik, szimbolizálják az emberi érzelmeket, éppen ezért képesek érzelmi hatást kiváltani a befogadóból. Fokozottan igaz lehet ez, amikor egyszerre több művészeti ág ötvöződése, zene és költészet egyszerre jelenik meg, mint például megzenésített versadaptációk esetében is – Paul Celan lírája kapcsán gondolhatunk Michael Nyman ismert Celan-feldolgozásaira, melyekben a versek vokális szövegként funkcionálnak a zenei médium elsődlegessége mellett.

Mint az fentebb említésre került, bizonyos esetekben nyilvánvalóan igaz lehet, hogy a zene önmagában képes érzelmi hatást kiváltani a befogadóból és auditív médiumként funkcionálva felé bizonyos tartalmakat közvetíteni, függetlenül attól, esztétikai szempontból mennyire értékes, mennyire irodalmi vokális szöveg társul hozzá. Azt azonban megítélésem szerint mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy például megzenésített költemények esetében a zeneszerző nem-nyelvi művészi alkotása a költő eredetileg csak nyelvi médium által létező művéből indul ki, értelmezve, interpretálva, továbbgondolva azt. Az eredmény így együttesen nyilvánvalóan több, mintha csak szöveg vagy csak zene szólalna meg – ily módon viszont az interpretációkban elhangzó vokális szöveg, mely értelemszerűen azonos az adott vers szövegével, talán szintén hozzájárul ahhoz az esztétikai hatáshoz, amit a megzenésített versek előadása képes a befogadóra gyakorolni. Ugyanez állhat a zenei szerkesztettség bizonyos jegyeit magukon viselő irodalmi szövegekre, ahol a helyzet lényegében fordított – a nyelvi médium továbbra is elsődleges, de a ritmus nem egészen nyelvi médiuma valami többletet képes hozzáadni a nyelvi szöveg médiumához, ezáltal pedig talán valamennyire közvetlenebbé válhat az irodalmi szöveg által hordozott tartalom, még akkor is, ha a medialitás nyilvánvalóan nem szüntethető meg. A művészi alkotások bizonyos esetekben mindazonáltal képesek lehetnek a közvetlenség illúzióját kelteni, még akkor is, ha az pusztán pillanatnyi érzékcsalódás.

Amennyiben feltételezzük, hogy Paul Celan költészete borzalom és szépség határára helyezi el önmagát7 – borzalom alatt érthetjük az általa közvetített negatív történelmi tapasztalatokat és a nyelvi szkepszis katasztrófáját –, akkor feltételezhetjük azt is, hogy a szépség, amit a lírai költemény hordozni képes, szemben áll az emberi nyelv túlzott közvetettsége által képviselt borzalommal. A művészi alkotások talán képesek a közvetlenség illúzióját kelteni, s úgy megszólítani a befogadót, mintha képes lenne keresztüllépni a sokszoros medialitáson, megkerülve magukat a médiumokat.

A zenei szerkesztettségen túl a Todesfuge esetében nehéz azt állítani, hogy a vers (főként a történelmi) kontextustól függetleníthető, abból kiragadható, mint Celan későbbi verseinek jelentős része, hiszen a szakirodalom jelentős hányada is a holokauszt-irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon, súlyossága, a történelmi esemény borzalmas mivoltának költészetbe öntése egyúttal mégiscsak képes a szöveget önállósítani, egyetemessé tenni. A szöveg a celani költészet eme viszonylag korai szakaszában még viszonylag explicit módon referál a valóságra, a történelem eseményeire, azonban mégis önálló költői világot hoz létre, ezáltal pedig mintha megkísérelne kilépni a kontextusból, egyetemessé, történelmi eseményektől és korszaktól függetlenné válni. Úgy gondolom, a Todesfuge, habár megelőlegezi Celan későbbi, hermetikus és kontextustól már jelentős vagy teljes mértékben függetleníthető költészetét, még mindenképpen bír valóságreferenciával, s önnön fikcionalitását nem úgy generálja, hogy azt teljes mértékben a költői képzelet szüleményeként, az imaginárius síkján kelljen értelmezni. Sokkal inkább egy nagy emberi és történelmi narratíva részleteként szólal meg, mely nem explicit, de implicit utalásokkal újrafogalmazza azt, ami történt, meg nem nevezett, de körülírt tájakra helyezve a történteket. E körülírtság, a jól ismert elbeszélésnek puszta sejtetése, töredékes metaforizálása pedig talán hozzájárulhat ahhoz, hogy annak indokait, vagy egyszerűen csupán megtörténtének tényét képesek legyünk megérteni, feldolgozni.

Amennyiben közelebbről vetünk egy pillantást a Todesfuge szövegének kulcsmetaforáira, úgy ami mindenképpen elsőként a szemünkbe ötlik, az a korom tej oximoronja. A fekete tej többek között utalhat a KZ-lágerekben fémbögrében osztott fekete kávéra. A tej fehérsége által eredetileg az élet szimbóluma – e tej azonban minden bizonnyal nem más, mint a halál teje. Talán ez a fekete tej (az eredetiben egyszerűen Scwarze Milch, Lator fordítása kissé mintha felfelé stilizálná a szöveget) a költemény egyik legerősebb metaforája, mely már rögtön a szöveg elején megadja a vers lendületét. A házban lakó férfi egy zárt térben tartózkodik – a ház olyan világ, melyen belül annak ura nyilván mindenható. A náci Németország allegóriájaként, képviselőjeként azonosítható férfialak egy meglehetősen groteszk költői kép keretében a kígyókkal játszik – a kígyó akár a bűnbeesés bibliai kígyójára, a Sátán egyik megtestesülési formájára is utalhat, de mindenképpen olyan alvilági szimbólum, mely az emberi gonoszsággal hozható összefüggésbe. Margit és Szulamit nevének folyamatos ismétlése ellenpontozás élet és halál, a náci ideológia szerint életre méltók és arra méltatlanok között. Ugyancsak ezzel összefüggő, ijesztő költői kép, hogy a halálukat váró zsidókkal azonosítható, többes szám első személyben megszólaló beszélők a szöveg világában folyamatosan ásnak, mégpedig önnön sírjukat, a szelekbe, a levegőbe. Természetesen paradoxon a szinte anyagtalan levegőbe sírgödröt ásni, azonban ha a krematóriumok által megsemmisített halottakra gondolunk, úgy e paradoxon is rövid úton érthetővé és kézzelfoghatóvá válik a számunkra.

A vers nem csupán a zsidó népért, zsidó embereknek, egy szűk, beavatott embercsoportnak szól – szólhat éppúgy minden emberhez vallásra, nemzetiségre, identitásra való tekintet nélkül, aki kész szembenézni a történelem irracionális alakulásával – akár nemcsak ötven-száz, de több száz évre visszamenőleg is, az ember elembertelendésének tényével. Hiszen a zsidó nép ellen elkövetett bűnök éppen azt az embertelen létállapotot hivatottak leleplezni, amelybe az ember egyetemesen képes volt eljutni. Celan világtapasztalatai ily módon semmiképp sem vezethetőek le csak és kizárólag a zsidóság történelmi sorsából8, a zsidó identitás és az egyetemes emberi identitás ily módon kiegynsúlyozódni látszik e nyomasztó, világvégi tájakat megidéző költészetben.

A Halálfúga a halottakkal dialógust folytató emlékbeszédként is értelmezhető – e halottak azonban nem mind szükségképpen zsidók, a zsidóság és a holokauszt válhat önmaga is metaforává, mely tulajdonképpen az egész emberiséget, és az embertelen létállapot minden meghurcoltját, halottját jelképezi. Az értelmezési körök kitágulnak, ugyanaz a jelentés áttevődik az egyesről az általánosra, a zsidó emberről bármelyik emberre. Mivel minden stabil definíció megbomlani látszik, épp ezért a költemény kapcsán talán nincs értelme specifikumokban gondolkozni sem. Celan lírájának egyik alapélménye valóban a holokauszt – ennek tagadása mindenképp jogtalan volna –, ez a holokauszt azonban semmiképp sem csupán egyetlen nép holokausztja. Éppen ezért nem gondolom, hogy akár a Halálfúga, akár más hasonló tematikájú Celan-versek értelmezhetősége kimerülne a zsidó identitás kérdésének vizsgálatában. Ahol Celan költői beszélője „zsidó”-ra utal, ott megítélésem szerint akár (megalázott, meghurcolt) „ember”-t is olvashatunk. Hiszen bizonyos bibliaértelmezések is felvetik az egyetemes zsidóság koncepcióját, mely szerint a zsidó nép pusztán az egész emberiséget szimbolizáló csoport, Isten előtt pedig minden ember, bármiféle kulturális, vallási identitásra való tekintet nélkül egyenlő. Celan költészetének referenciális pontjai kereshetők egyes történelmi eseményekben, azonban az egyes események is egy általánosabb tendenciába illeszkednek bele – a zsidóság narratívája része az emberiség narratívájába, a holokauszt a második világháborúba, a második világháború a világtörténelem rengeteg áldozatot követelő viharaiba simul, már az emberiség kezdeteitől fogva. Celan nem csupán adott helyen meggyilkolt vagy megalázott, adott identitással bíró emberekért kiált, s nem pusztán velük folytat párbeszédet, hanem rajtuk keresztül mindenkihez szól – pusztán rajtunk, olvasókon múlik, mennyire halljuk meg, hogyan értelmezzük e kiáltást.

 


1 Lator László fordítása az alábbi kötetben került publikálásra: Paul Celan, Halálfúga, ford. Lator László, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981, 16-17. A vers eredeti német szövegét az összevethetőség kedvéért lásd a függelékben.

2 Pető Zsolt, A celani fúga. Az örvény esztétikumának megközelíthetősége Paul Celan költészetében, Gond, 1999/18-19, 68-75.

3 Vö. Bonyhai Gábor nevezetes tanulmányával: Bonyhai Gábor, Egy festészeti és egy zenei forma imitációja Celan Halálfúgájának struktúrájában, Helikon, 1968 / 3–4, 525–544.

4 John Felstiner, Paul Celan. Poet, Survivor, Jew, New Heaven and London, Yale University Press, 2001, 28-31.

5 Vö. Susan K. Langer, Feeling and Form. A Theory of Art, London, Routledge adnd Kegan Paul, 1953.

6 Susan K. Langer, i. m.

7 Ingeborg Bachmann, Frankfurter Vorlesungen: Probleme zeitgenössischer Dichtung, in uő Werke, 4. k. szerk. Christine Koschel et al., Piper Verlag, 1978, 108.

Idézi: Bacsó Béla, A szó árnyéka – Paul Celan költészetéről, Pécs, Jelenkor, 1996.

8 A fentebbi elgondolást többek között a következő tanulmány osztja:

Danyi Magdolna, Paul Celan költészetéről, Híd, 1984/6. 828-831.

Szólj hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

A Szerző adatlapja: Kántás Balázs
Eddig 69 műve jelent meg a Folyón.